“Hakol Diburim”  (“It’s All Talk”) című műsort július 1-jén sugározták, közvetlenül a három Ciszjordániában elrabolt és megölt talmudista fiatal (Gilad Shaar, Naftali Fraenkel and Eyal Yifrah) holttestének megtalálása után. Egyebek mellett azzal a kérdéssel foglalkoztak, miként lehet a Hamászt elrettenteni. (Akikről azóta kiderült, ártatlanok az ügyben, nem úgy mint a zsidó terrorállam a gázai tömegmészárlásban.)

Meg kell értened a kultúrát, amelyben élünk - mondta Kedar. - Az egyetlen dolog, ami elrettenti őket (a Hamász vezetőit) a fejük és a válluk között található. A músorvezető, Yossi Hadar kérdésére, hogy a szervezet rangsorában lejjebb haladva mennyiben hasonló a helyzet, azt válaszolta: alacsonyabb szinten a megfontolások egészen mások. Az afféle terroristákat, akik elrabolták és megölték a gyerekeket, az egyetlen dolog, ami elriaszthatja, az a tudat, hogy a testvéreiket vagy az édesanyjukat megerőszakolják. Mit lehet tenni, ez a kultúra, amelyben mi élünk - tette hozzá.

Amikor Hadar közbevetette, hogy természetesen nem tehetnek efféle lépéseket, Kedar így folytatta: "nem arról beszélek, hogy mit kellene vagy nem kellene tennünk. A tényekről beszélek. Az egyetlen dolog, ami elrettenthet egy öngyilkos merénylőt, a tudat, hogy ha kioldja bombát vagy felrobbantja magát, a nővérét megerőszakolják. Ez minden. Az egyetlen dolog, ami hazaviszi őt, a nővére tisztességének megőrzése."

Kedar egyúttal kutató munkatársa a Stratégiai Tanulmányok Begin-Szadat Központjánál a Bar-Ilannál, és korábban az Israel Academia Monitor elnöki tisztjét is betöltötte, amely részt vett a "szélsőséges izraeli akadémisták leleplezésében, akik az akadémiai szabadságot arra használták fel, hogy Izrael, mint zsidó állam létjogosultságát kétségbevonják". A szervezet harcba bocsátkozott a baloldaliként azonosított professzorokkal. (Magyarán boszorkányüldözést folytatott az állam politikáját markánsabban kritizáló, netán anticionista kollégák ellen.)

A kijelentésének nyilvánosságra kerülésének nyomán feminista aktivisták levelet küldtek Bar-Ilan Egyetem első emberének, Daniel Hershkowitz matematikus professzor-rabbinak. Ebben Kedar szavait ösztönzésnek értékelik, amely "legitimizálja, hogy az izraeli katonák és civilek nemi erőszakot kövessenek el, és mind az izraeli, mind a palesztin nőket veszélyeztetik. Kedar szavai azt a meggyőződést visszhangozzák, mely a szexuális erőszakot ellenszerként kezeli, holott háborús bűncselekmény."

Kedar úgy döntött, nem nyilatkozik. A Bar-Ilan sajtós hölgyei közösen jegyzett reakciójukban azt közölték, hogy ő "nem hirdette és nem hirdeti a terrorizmus elleni küzdelmet jogilag és erkölcsileg elfogadható eszközökön túl." Továbbá azt is írják, Kedar illusztrálni kívánta, nincs módja elrettenteni az öngyilkos merénylőket, és túlzással élt, amikor példaként nők megerőszakolását hozta fel. Minden kétséget eloszlatandó: "dr. Kedar szavai nem tartalmaztak, Isten tiltja, javaslatot efféle szörnyű tettek elkövetésére. A szándék a terrorszervezetek "halálkultúrájának" jellemzése volt. Dr. Kedar lefestette a Közel-Kelet keserű realitását, a törvénytisztelő, modern és liberális állam tehetlenségét az öngyilkos merénylők elleni harcot illetően."

Akárhogy is nézzük, a Kedar által oly nagy kitartással védett Izrael és az IDF (nem mellesleg a hadsereg hírszerzése mellett 25 évet dolgozott), a vérfürdőivel már így is jó ideje a civil lakosság elleni terrorral él. Ez nem újdonság, csak nem szokás kendőzetlenül kimondaniuk.

Héberül tudó olvasóink itt meg is hallgathatják az ominózus rádiófelvételt.

(Kuruc.info - Háárec nyomán)