Németország nem írhatja elő azt, hogy a német nyelv minimális ismerete szükséges a bevándorlók családegyesítéshez való jogának gyakorlásához - mondta ki csütörtökön az Európai Unió bírósága egy török bevándorlókat érintő ügyben.
A luxemburgi törvényszék egy török állampolgár beadványának adott helyt. A nő 1998-ban Németországban tartózkodó férjéhez akart költözni, azonban megtagadták tőle a családegyesítés címén igényelt vízumot, mondván, hogy nem teljesíti az engedély feltételeként megszabott minimális nyelvtudás kritériumát. A török asszony fellebbezett a német hatóságok döntése ellen, és miután kimerítette az összes lehetséges tagállami jogorvoslati lehetőséget, az EU bíróságához fordult.
A csütörtöki ítélet szerint a német hatóságok 2007-ben bevezetett intézkedése - amely Berlin szerint megelőzi a kényszerházasságokat, és elősegíti az integrációt - ellentétes a közösségi joggal, hiszen összeegyeztethetetlen az 1970-ben Törökország és az Európai Gazdasági Közösség között kötött társulási megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvével. A megállapodás tartalmaz egy záradékot, amely megtiltja új korlátozások életbe léptetését a letelepedés szabadságára vonatkozóan.
Egy ilyen nyelvi követelmény megnehezíti a családegyesítést, mivel szigorítja a befogadás feltételeit, és így az 1970-es megállapodás záradékával ellentétben új korlátozást vezet be a török állampolgárok letelepedési szabadságával szemben - érvelt a luxemburgi törvényszék.
Habár a klauzula szerint "nyomós közérdek" esetén lehetőség nyílik az adott tagállam számára, hogy új korlátozásokat vezessen be a letelepedéssel kapcsolatban, a bíróság érvelése alapján jelen esetben ez nem állt fenn. A törvényszék egyébként utalt arra, hogy a német nyelv ismeretének feltétele minden harmadik országból érkező állampolgárra érvényes Németországban, nem korlátozódik a török kisebbségre.
(MTI)
