Mivel 5 év - nem önkéntes - kihagyás után magam is végig részt vettem az esemény elleni tiltakozáson, arra gondoltam, hogy megírom a saját élménybeszámolómat a történtekről.

Előrebocsátom, hogy az elmúlt években érzékelt lelanyhult tiltakozás után, úgy láttam, idén talán újra megmozdult valami.

Már 13 órától gyülekeztünk az Erzsébet téren a gárdisták rendezvényén. Innen pár százan összegyűlve, betyársereges biztosítás mellett vonultunk át a Lánchíd pesti hídfőjéhez, a Széchenyi István térre. Itt kb. 14.45-ig tartott a gárdisták megemlékező rendezvénye, ahol - a meghirdetett programmal ellentétben - még Vona Gábor is felszólalt. Ennek megörültem, mert gondoltam, hogy akkor talán - nagyon helyesen - ő is rászánta magát a mai nap eseményein való részvételre (egyébként jelen voltak itt a HVIM-vezetők és Tyirityán Zsolt is). A rendezvény után számosan elindultunk a Kossuth térre, de sajnos sem ott, sem a későbbiek során nem láttam már sem a Betyársereg, sem a gárdisták nagy részét, és Vona Gábort sem.

Az ellentüntetők zöme HVIM-esekből, fociszurkolókból és a hazafias tüntetések törzsszereplőiből állt.

Az "A család nevében" csoport demonstrációja szervezetnek tűnt, a nevükben az Alfa Szövetség vezetője adott interjút (bár ezt sehol nem látom a neten, ahogy az általam a Hír24-nek adott interjút sem). Az akció igazából a médiának szólt talán.

Novák Előd és Barcsa-Turner Gábor Országház ablakán való transzparens-kilógatása is jó ötlet volt, remekül is látszott, és a médián is átjött.

Orosz Mihály Zoltán, Érpatak polgármestere a buziparádé egyik fő beengedési pontjánál olyan hosszas jogvitába keveredett a rendezőkkel és rendőrökkel, hogy lényegében megbénította a parádéra érkezők bejutását. Így vagy 150 - jelentős részben külföldi - ratyi álldogált tétován a hazafiak mellett, akik közül egy elkezdte nekik angolul elmagyarázni, hogy a felvonulás elmarad és menjenek haza. Erre a ratyi banda eloldalgott a Kálmán Imre utcán, belefutva így az érkező fociszurkolókba, akik "megsimogatták a kis buksijukat" és még egy homár zászlót is zsákmányoltak tőlük.

Az elindult menethez bődületesen nehéz volt közel férkőzni, mert a rendőrség - a tavalyi évhez hasonlóan - halszálkaszerűen kordonozta le az útvonalat, a keresztutcák külső torkolatánál. Már csak ezért is szabályos hőstettnek számít, hogy egy vármegyés fiatal nemcsak, hogy bejutott a kordonon belülre, de még a ratyik kamionjának tetejére is felmászott és ott tiltakozott az aberráltak vonulása ellen, amíg le nem rángatták. Eme bátor tettét én is csak a sajtófotókon láttam.

Én egy csoport hazafival egy közel 8 km-es gyalogtúrával értem el a Hősök terére, közben számos buzik miatt szitkozódó belvárosi lakossal illetve járókelővel találkozva. Útközben olyan 17 óra magasságában rám állítottak egy olyan 6-8 fős rendőri egységet, akik innentől a nap végéig hűségesen követtek mindenhová kb. 10 méterrel mögöttem poroszkálva (úgy látszik fokozottan veszélyesnek vagyok nyilvánítva).

A Hősök tere mellett a Délibáb utca Dózsa György úti torkolatánál vártuk a ratyimenet érkezését, közben elégett egy szivárványos zászló is. Amikor előtűntek a Benczúr utcából, beindult a kordonnál összeverődött tiltakozók kórusa. Ekkor egy másik vármegyés fiatal - szintén bátorságról téve tanúbizonyságot - átugrott a kordonon, ezzel magára vonva a rendőröket, mire a jelenlévők benyomták a rendőrkordont. Sajnos a buzimenetig annyian esélytelen volt berohanni a rendőrök nagy száma miatt. Később még egy szurkoló srác is bejutott a homár piknikezés területére, de őt kivezették a rendőrök mielőtt bárkihez is elért volna.

Ezután felszólaltam a hazafiak Hősök terén tartott megemlékező rendezvényén, majd a kordonok mentén visszaindultunk páran. A rám tapadó rendőrségi piócaegység díszkíséretével haladtunk, útközben még egyszer-kétszer megállva a kordon mellett és néhány keresetlen rigmust küldve a bent piknikező gyomorforgató társaságnak.

Innentől az Astoriáig gyakorlatilag a mögöttem koslató rendőrosztagon szórakoztunk. Ha megálltam cipőt kötni, megálltak. Ha elindultam, elindultak. Ha beültünk valahová egy italra, ott strázsáltak a vendéglátóhely előtt. Volt, hogy elbújtam a sarkon befordulva, hogy megijesszem őket, és hasonlók. Egészen elképesztő volt az egész, mintha valami nagyon fontos személy lennék, akinek rendőri védelem jár. Végül az Astoriánál sikerült lerázni őket, állítólag még órákig álltak egy ház bejáratánál, ahol bementem, még akkor is engem várva, mikor már rég otthon néztem a Hollandia-Costa Rica-meccset.

Mindent összegezve, a tapasztaltak alapján én bizakodó vagyok a jövő buzivonulásai elleni fellépést illetően. A lényeg, hogy jövő évtől el kell érni, hogy semmilyen magát nemzetinek nevező szervezet ne vonhassa ki magát semmilyen ürüggyel a tiltakozáson való részvétel alól, ez minimális elvárás kell legyen. És a prominens személyiségek igenis jelenjenek meg, legalább a jelenlétükkel támogassák a tiltakozást. Én sem tudtam a jelenléten és kiabáláson kívül sokkal többet hozzátenni a dologhoz, de legalább ezt megtettem, még így eljárással a nyakamban is. Ha Zagyva Gyula vagy Orosz Mihály ott tudott lenni, akkor Vona, Schneider, Z. Kárpát, Toroczkai vagy Tyirityán (és még sorolhatnám) is ott lehetett volna. Mint ahogy csinálhatott volna a CÖF-ös békemenetes társaság is egy tömegrendezvényt, mondjuk a Hősök terén, hisz a Fidesz-szavazók tömegei sem kérnek - tudom - ebből a ratyi gusztustalanságból. A pride közönségében már a nemzeti és konzervatív értékek minden ellenségét összefújta a szél, ott vannak az alföldik, lendvaik, fodorgáborok, szólt a cigány nyenyere, szóval igazán egyértelmű, hogy az ellenoldalon is meg kell jelennie annak, aki a normális jövőt támogatja ehelyett. 2008-ban még a buziliberális diktatúra minden megmozdulásával szemben felvonultunk, minimum velük hasonló létszámban. Ott voltunk áprilisban a Broadway jegyirodánál rendezett tüntetésükkel szemben, nyáron a buziparádén, és szeptemberben a Charta megalakulásakor. Ez kéne legyen a minimum újra.