Gyászmise Grosics Gyuláért

Hazai – 2014. július 1., kedd | 18:45

Az élsportoló, aki mintegy párbajra hívja a természet erőit, azt éli meg, amit azok, akik az átlagosnál szorosabban kötődnek a természethez: a Teremtőhöz is közelebb kerülnek – fogalmazott Kiss-Rigó László a Grosics Gyula lelki üdvéért bemutatott engesztelő gyászmisében.

Miután június 30-án, hétfőn végső búcsút vettek a nyolcvannyolc évesen elhunyt Grosics Gyulától, az Aranycsapat legendás kapusától, és végső nyugalomra helyezték a Szent István-bazilika altemplomában, kedden Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök engesztelő gyászmisét mutatott be Grosics Gyula lelki üdvéért.

A Szent István-bazilikában bemutatott szentmisén közéleti személyiségek, sporttársak, szurkolók, családtagok, barátok vettek részt. A gyulai Grosics Labdarúgó Akadémia képviseletében diákok is eljöttek a tiszteletadásra.

A szentmise elején Tarlós István, Budapest főpolgármestere tartott megemlékező beszédet, melyben megidézte az embert, a sportolót. Visszaemlékezett Grosics Gyula pályafutásának kezdetére, a világsikerhez vezető útra, az eredményekben gazdag sportoló életre. Grosics Gyulát a világ tíz legjobb kapusa közé sorolják – hangsúlyozta a polgármester, és képet rajzolt arról az emberről, aki ezt a magasságot elérte. A második világháború, a diktatúra, meghurcoltatás éveiben céltudatos egyéniségével, őszinteségével, keresztény, polgári meggyőződésével, hazáját szerető érzelmeivel kiemelkedni tudó sportoló volt. Személyéhez az emberek szeretete, megbecsülése fűződött – fogalmazott a főpolgármester.

Az élsportoló, aki mintegy párbajra hívja a természet erőit, törvényeit, azt éli meg, amit azok, akik az átlagosnál közelebb állnak a természethez, az élővilághoz: a Teremtőhöz is közelebb kerülnek. Ha ezt nem is fogalmazzák meg, ennek hatása egyértelmű – mondta homíliájában Kiss-Rigó László püspök.

Gyakorta nevezik sportoló körökben „kicsit flúgosnak” a kapusokat, nem ok nélkül – mutatott rá Kiss-Rigó László. A nagy feszültség, idegterhelés valóban megpróbálja őket. Akik azonban a Teremtőhöz való közelséget tudatosan megélik, megtapasztalják a lelkiismeret harmóniájának, a lelki erő, belső tartás örömet adó sugárzását. Grosics ilyen ember volt – mondta a püspök.

Kiss-Rigó László a kapusról, kapuról szóló bibliai hasonlatokat keresve, a Jelenések könyvéből idézett: „Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem” (Jel 3, 19). A mindenkinél kopogtató Jézust Grosics Gyula beengedte, és annak megfelelően élt – mondta a püspök.

Most Gyula bácsi kopogtat, azért imádkozunk, hogy bebocsátást nyerjen oda, ahol az ünneplés soha nem fejeződik be – zárta gondolatait a püspök.

Az engesztelő szentmise után a gyászolók leróhatták tiszteletüket a nyugalomra helyezett síremléke előtt.

A „fekete párduc” – ahogy a sportsajtó nevezte – 86-szoros magyar válogatott, háromszoros magyar bajnok volt. 86 alkalomból 59 győztes, 14 döntetlen és mindössze 13 vesztes mérkőzésen védett.

Grosics Gyula Dorogon született 1926. február 4-én. Sportpályafutását labdarúgóként tizenhárom évesen a Dorogi AC csapatában kezdte, először 1940-ben, 14 évesen védett bajnoki mérkőzésen. A dorogiak biztos győzelmet arattak, innentől fogva elindult Grosics Gyula páratlanul sikeres futballkapusi pályafutása. 1947-ig a dorogi csapatot erősítette, komoly eredményeket érve el a bajnokságban. 1947-től a MATEOSZ–Teherfuvar kapuját védte.

1950-ben került a kor sztárcsapatához, a Budapesti Honvédhoz, amely akkoriban az Aranycsapat legendás játékosainak a gyűjtőhelye volt. A helsinki olimpián 1952-ben a győztes magyar válogatott tagja volt, majd három világbajnokságon – 1954, 1958, 1962 – is szerepelt. Részese lehetett az évszázad mérkőzésének nevezett 6:3-as londoni diadalnak. Később az 1954-es berni világbajnoki döntő ezüstérmese lett.

Az 1956-os forradalom leverése után szétesett az Aranycsapat, de Grosics több csapattársával együtt az itthon maradás mellett döntött. A válogatott kapusa maradt, de egy évre eltiltották a pályától. Pestről száműzve a Tatabánya kapujában folytathatta, ahol 1963-ig játszott. 1964-ben abbahagyta a labdarúgást, mert nem engedték, hogy a Ferencvároshoz igazoljon. Edzőként dolgozott Tatabányán, Salgótarjánban, a KSI-nél és Kuvaitban is. Másfél évtizedig, nyugdíjba vonulásáig volt a Volán Sport Club elnöke, ahol a futballélet egyik vezérszónoka lett. 82. születésnapján szabályosan, szimbolikus céllal leigazolta a Ferencváros. 2008. március 25-én debütált a Ferencváros színeiben, amikor a zöldek ellenfele az angol másodosztályú Sheffield United volt. Grosics a kezdőcsapatban kapott helyet.

Sportolóként nemcsak abban volt úttörő, hogy fekete mezt húzott, hanem abban is, ahogyan kapusként irányította a védelmet és szinte az egész csapatot. Szinte negyedik hátvédként szerepelt és indította a csapattársakat.

Fotó: Thaler Tamás

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

#sport

Kapcsolódó fotógaléria