A kelet-szíriai Raqqa városában több száz támogatójuk lőtt a levegőbe a bejelentés hírére. A nevét is Iszlám Államra változtató csoport napközben kiadott egy hangfelvételt, amin működő államnak nevezik a "kalifátust". Az új ország szerintük a szíriai Aleppo és az iraki Diyala kormányzóság között húzódik, ez légvonalban nagyjából 650 km-t jelent.

A csoport közzétett egy negyedórás kampányvideót is, amelyen egy elfoglalt iraki ellenőrző pontot mutatnak be. Nem ez lesz az első határ, amit átlépnek, állította szóvivőjük az egyik felvételen, aztán többek között Irakot, Jordániát, Libanont említi meg, és azt mondja, fel fogják szabadítani Palesztinát.

"Nézzétek, mennyit költ Amerika az iszlám elleni küzdelemre, de végül mind a mi kezünkben köt ki!" – mondta, miközben Humveekat és iraki katonai teherautókat mutattak a háttérben. Azt állította, hogy harci helikoptereik és repülőik is vannak, mielőtt a videó végén felrobbantanak egy épületet, ami állításuk szerint egy rendőrőrs volt.

Az öt-tízezer fegyverest a soraiban tudó ILIÁ június elején több város ellen is támadást indított Irakban, és sikerült elfoglalnia a szunniták legfontosabb városának, Moszulnak egy jelentős részét. Több mint félmillió ember menekült el a településről, ahol már dzsihádista zászlók lengenek az épületeken. Előző héten tíz napig tartó harcok után elfoglalták Irak legnagyobb olajfinomítóját is Baidzsánál, ahonnan az iszlamisták akár fedezni is tudják az elfoglalt területek energiaszükségleteit.

A finomító felügyeletét állítólag helyi törzsekre bízták, miközben tovább akartak nyomulni Bagdad felé. Az elmúlt napokban azonban a kormányerők offenzívát indítottak ellenük Tikrit városánál, amelyért még harcok dúlnak.  A város központját azonban továbbra is az ILIÁ őrzi.

Az irakiak orosz vadászgépeket is beszereztek, hogy ezzel szorítsák vissza a terrorszervezetet, ezeket a következő napokban vethetik be. Több településen síita milíciák is felvették a harcot a most már magát Iszlám Államnak nevező – szunnita – szervezettel szemben.

Azt régóta tudni lehetett, hogy egy iszlám kalifátus létrehozása a céljuk Irak és Szíria területén, de most mégis sokakat meglepetésként ért a bejelentés, hiszen a szervezetnek a feltételezések szerint legfeljebb tízezer fegyverese lehet, és folyamatos harcok dúlnak több általuk elfoglalt területen is, miközben az iraki kormányerők még nem indítottak átfogó offenzívát ellenük – ha valami haszna lehet a bejelentésnek, az éppen a szervezet méretéből fakad: a nagyra törő tervekkel nagyobbnak láttatja magát a valóságosnál, ami
nemcsak az ellenfelek táborát növeli, de a potenciális támogatókét is.

Abban a legtöbb elemző egyetért, hogy ezzel mindent egy lapra tettek fel, de a Guardian által idézett egyik szakértő szerint a kalifátus kikiáltásával az lehetett az elsődleges céljuk, hogy minél többeket nyerjenek meg ügyükhöz. Így még ha nem is tudják megtartani az összes területet, de káoszt szíthatnak több arab országban is. Az ILIÁ-nak már lehettek támogatói Törökországban, Libanonban, Jordániában, a Gázai övezetben, Egyiptomban, Indonéziában és Szaúd-Arábiában is, mondta Lister a The Timesnak.

A Daily Beasten J.M. Berger terrorizmus-szakértő kérdésesnek nevezi, hogy a helyi törzsekkel és vezetőkkel egyeztettek-e a lépésről, és hogyan reagálnak majd erre az elfoglalt területeken, lényegében ugyanis hűségesküt várnak minden muszlimtól. Ha a harcok elülnek és stabilabbá válik a helyzet, akkor is előkerülhetnek az olyan kérdések, minthogy mi legyen azokkal a szunnitákkal, akiknek nem tetszik a szalafista-radikális vonal – ugyanez igaz a szúfi irányzatnak nagyobb teret engedő, a törzsi vallásokkal kompromisszumkészebb afrikai iszlámra is – vagy, hogy miként kell irányítani egy államot. Ráadásul az egyébként is törésvonalakkal teli vallás felszínes egységét tovább bontják az etnikai különbségek – elvégre világvallásról van szó.

Ha azonban az ILIÁ fegyveresei kiszorulnak ezekről a területekről, akkor úgy tűnhet, hogy a semmibe kiáltották ki a kalifátust, amit egy pillanat alatt el is veszítettek. A Telegraph emlékeztet rá, hogy az Iszlám Államnak nyugaton a velük szemben álló szíriai felkelő csoportokkal, Bassár el-Aszad katonáival, északon a kurdokkal, délen pedig az iraki kormányerőkkel kell szembenézniük. (Ezzel egyébként átértékelődhet a Nyugat szemében a polgárháborús Szíriában hatalmát végül többé-kevésbé megőrző Aszad szerepe is.)

Eközben az iraki vezetés máris külföldi beavatkozást sürget a kalifátus kikiáltásával érvelve. Az iraki hadsereg szóvivője arról beszélt, hogy az Iszlám Állam nemcsak Iraknak és Szíriának, de az egész térségnek és a világnak üzent a bejelentéssel.

Az elemzők szerint az is egyértelmű, hogy egy ilyen bejelentés után az egyes iszlamista csoportoknak és szervezeteknek valahogy viszonyulniuk kell az Iszlám Államhoz. Akár az eddig velük szövetséges szunnita csoportok is ellenük fordulhatnak, de az sem zárható ki, hogy minden korábbinál többen csatlakoznak hozzájuk, és tovább tudnak nyomulni Bagdad felé is. Az AP-nek nyilatkozott az egyik szélsőséges szíriai felkelő csoport tagja, aki szerint a pszichológiai hadviselés része volt a kalifátus kikiáltása.

Többen úgy gondolják, hogy az ILIÁ ezzel az al-Kaidának és annak támogatóinak is üzenetet akart küldeni. Részben éppen az Irak és Szíria területén tervezett kalifátus miatt kerültek szembe az al-Kaidával: Ajman al-Zavahiri, az al-Kaida vezetője állítólag azt akarta elérni, hogy az ILIÁ hagyja Szíriát az al-Nuszra Front nevű csoportnak, és koncentráljon kizárólag Irakra, ebbe azonban nem egyeztek bele.
Az ILIÁ és az al-Kaida között nemcsak az okozott nézeteltérést, hogy egymással versengve akarják vezetni a dzsihádot, hanem komoly különbségek vannak köztük a stratégiájukat, a taktikájukat és az iszlám hatalomgyakorlásról vallott nézeteiket tekintve. Arról sem teljesen ugyanúgy gondolkoznak, hogy milyen ritmusban és mértékben kell bevezetni az iszlám törvénykezést az elfoglalt területeken, meg kell-e ölni minden síitát, és, hogy joga van egy csoportnak az összes többi felett uralkodni. Az ILIÁ radikálisabb, és nem ismer kompromisszumot.

Az ILIÁ sikeres előretörése éppen ezért egy ideológiai és stratégiai csapást is jelent az al-Kaidának, hiszen ők a saját taktikájukat követve sosem tudtak ilyen gyorsan és ilyen nagy területeket az irányításuk alá vonni. Ha pedig a szervezethez egyre több radikális csatlakozik és egyre több erőforrást halmoznak fel, akkor még ambiciózusabb hódításokba kezdhetnek Irakban, miközben Szíriában is átveszik az irányítást az al-Kaidától.

Valójában azonban ennél is messzebb akarnak jutni, hétfőn előkerült egy olyan, bizonytalan eredetű térkép is, amin állítólag az látható, mekkora területen is képzelik el magukat öt éven belül, írja a külpolitikai kérdésekben nem egészen megbízható Daily Mail. Az Irakban teret hódító ILIÁ nem finomkodott a határok meghúzásánál: nagyjából a föld lakosságának 30 százalékát magába foglaló területet nézett ki magának, Tibettől Egész Indián át Portugáliáig, Afrikában pedig határai Tanzánia, a hosszú és rövid nevű Kongóik, valamint Gabon felett húzódnának.

Ha az ILIÁ nekilát a 2,25 milliárd embert érintő tervnek, akkor eszerint a térkép szerint hamarosan Budapest is a kalifátus része lenne. Ausztriával ismét egy országban lennénk, merthogy az Iszlám Állam tervei szerint Bécset is beveszi, ami az iszlám világnak többszöri próbálkozás után sem sikerült, erre legutóbb 1684-ben tett az Oszmán Birodalom meddő kísérletet. A tervek szerint ez öt éven belül megtörténik, így 1686 után épp 333 évvel újra félhold tündökölhet a váron, az azóta felépült Sándor-palotával együtt.

Nem járnak jól egyébként még azok a népek sem, akiknek történelmi érdemei révén az ILIÁ most történelmi jussként követeli magának a Balkánt, Magyarországot és a Fekete-tengert, az így ismét gazdát váltó Krímmel együtt. Az Oszmán Birodalom szétesése nyomán létrejött modern Törökország ugyanis szintén darabokra hullik, és megvalósul a legnagyobb rémálma: Kurdisztán – igaz, csak a kalifátuson belül. A tervet egyébként az Észak-Irakban rendkívül széles önrendelkezési jogot nyert kurdok aligha támogatnák, már az elmúlt hetekben is szemben álltak ugyanis az ILIÁ-val.

A zavaros térképnek van némi alapja: ezt a nyugaton az Ibériai-félszigetet majdnem teljesen uraló Omajjád kalifátus adja – az ILIÁ viszont viszi az egészet –, a teljes Oszmán Birodalmat. Oroszország felé pedig a Perzsa Birodalom legnagyobb kiterjedését vette alapul – a keresztény Grúziával, Örményországgal együtt – erősen túlteljesítve, Ukrajnáig terjeszkedve.

India egésze is bekerült, aminek viszont még jóindulatú történelmi alapja sincs.

Közép-Ázsia volt szovjet tagállamai iszlám kultúrájuk révén érdemelték ki, hogy a kalifátus részei legyenek, ugyanígy Afrika azon részei is, amelyek sosem voltak nagy muzulmán hódítás részei. Nem is beszélve a felerészt keresztény Nigériáról, és Nyugat-Afrika szintén nem muzulmán többségű kisállamairól és főként az ősi keresztény Etiópiáról. Kína nyugati fele is elveszne Peking számára: a muzulmán ujgurok területei mellett a buddhista Tibet is a kalifátushoz kerülne.

Miközben a térkép alapján a világ szárazföldjének negyedére igényt tart az ISIS, néhány kézenfekvő terület érthetetlen módon viszont kimaradt: a legmeglepőbb, hogy a muzulmán – Magyarországnál másfélszer nagyobb, ám annál 15-ször népesebb – Banglades nem lenne a birodalom része, ahogyan nem kerülne bele a legnépesebb muzulmán állam, a 200 milliós Indonézia sem. Így aztán nem tartanak igényt Malajzia déli részeire sem, ahol muzulmán szeparatisták folytatják évtizedes harcukat.

A történelmi emlékezet is csorbát szenvedett: az ILIÁ hódítási vágya elkerülte Szicíliát, Szardíniát és a kontinentális Olaszország déli részét is, noha ezeken a területeken a 9-11. század között a szaracénok szerezték meg a hatalmat.

Úgy látszik az ILIÁ központ sem egységes, vagy egyszerűen sok az önjelölt térképrajzoló – akik talán nem is az ILIÁ soraiból kerülnek ki.

A Twitteren egy másik térkép látható, amely néhány következetlenségét kiszűri a Daily Mail által bemutatott térképnek:  következetesebben húzza meg a határokat a keresztények dominálta területeknél, így Afrikában Nigéria déli része és az Atlanti-óceán partján lévő kisállamok is kimaradnak. Bekerül viszont a muzulmán Banglades és Indonézia, valamint a szeparatista kisebbségi muzulmánokkal súlyosbított Malajzia. Indiát ez a terv is magának követeli.

A kínai tervek viszont még értelmetlenebbek, mint az első térképen: Tibetet vinnék, ám a többségében muzulmánok lakta ujgur tartományt nem.

Nem húz ujjat ez a második térkép Oroszországgal, sőt, még Kazahsztánt is kihagyja a kalifátusból. Az Ibériai-félsziget nem kerül be az iszlám világbirodalomba, de a Balkán sem, így kimarad Magyarország is.

Hogy a térképen azért mégse maga a kalifátus legyen az egyetlen képtelenség, arról egyébként épp Magyarország kapcsán gondoskodtak a szerzők: szerintük ugyanis a meg nem hódítandó Közép-Európában továbbra is létezik az Osztrák–Magyar Monarchia. De lehet, hogy ezzel csak jelzik: a mi térségünkben nélkülük is nagy változások lesznek a következő öt évben.

(Index nyomán)