Az érintetteknek gyógykezelést javasoltak az egészségügyi hatóságok, megakadályozandó az esetleges fertőzést.
A CDCP egyik atlantai, magas biobiztonsági követelményekkel dolgozó laboratóriumában nem tartották be a lépfene-baktérium inaktiválására vonatkozó előírásokat, és más laboratóriumba küldhettek olyan mintákat, amelyek élő baktériumtörzseket tartalmazhattak. Ezekben a kutatóműhelyekben azonban nem dolgoznak élő bacilusokkal, így fertőzést kaphattak az ott dolgozó kutatók.
Paul Meechan, a CDCP egyik illetékese azt mondta, hogy a fertőzésnek való kitettségre hat nappal ezelőtt, június 13-án derült fény, és azonnal értesítették azokat, akik kapcsolatba léphettek élő lépfenebacilusokkal anélkül, hogy tudtak volna róla. Hét ember került közvetlen kapcsolatba velük, de az járványügyi központ mindenkinek gyógykezelést tanácsol, aki járt azokban a laboratóriumokban, ahol fennállt a fertőzés veszélye: 75 embernek javasoltak két hónapos antibiotikumos kezelést, illetve a kór elleni védőoltást.
Meechan szerint eddig egyikükön sem észlelték a lépfenefertőzés tüneteit. A baktérium lappangása ideje általában öt-hét nap, de előfordultak már olyan esetek, amikor a fertőzés után mintegy hatvan nappal jelentkeztek a betegség első jelei.
A lépfene (anthrax) egyes formáiban magas halálozási aránnyal járó fertőző betegség, amelyet a Bacillus anthracis nevű baktérium okoz. Leggyakrabban kérődző állatoknál fordul elő, de az ember is megfertőződhet, ha a beteg állattal, annak szövetével érintkezésbe kerül.
A lépfenét először Oroszországban diagnosztizálták, orosz neve ma is szibériai fekély. A hidegháború idején több országban, így a Szovjetunióban is előállítottak anthraxot biológiai fegyverként.
