Alig telt el egy hét legutóbbi holokamuzásuk óta, a vizek városában ismét fontosnak tartották az emlékezést (emlékeztetést?) a "vészkorszakra", vagyis arra a tragédiára, amikor a sorstalanok 70 évvel ezelőtt futó kapcsolatba kerültek a munkával. A kárpótlásra jogosultság emlékművét és a tatai zsidó temető felújítását ezúttal a Miniszterelnökség fizette. A Kemma nevű Axel Springer-érdekeltség beszámolója:
A tízparancsolat két örök érvényű, vallási felekezetektől függetlenül érvényes üzenete, hogy tiszteld az Istent és tiszteld az embert. Hetven évvel ezelőtt erről sokan megfeledkeztek.
A felújított tatai zsidótemető halottas háza körül fejfedőben férfiak, ünneplőben hölgyek gyülekeztek. Aztán a halottasházban kettéváltak. A bejárattól jobbra az erősebbik nem képviselői foglaltak helyet, szembe velük a lányok, asszonyok. A falakon, üveg alatt nevekkel telerótt táblák emlékeztettek. Hetven évvel ezelőtt a környékről, az egykori tatai járás közigazgatási területéről mintegy ezer embert, zsidó családok százait zárták gettóba, majd deportáltak. Származásuk miatt.
A tatai vasútállomásról az út Komáromba, majd a halált jelentő koncentrációs táborokba vezetett. (Vö.: "mindannyian életben maradtunk" - a szerk.)
A bejárattal szemben elhelyezett menóra hét gyertyájának lángja különös fényt vetett a Mártírok falára. A megjelentek az elhurcoltakra, elpusztultakra emlékezni gyűltek össze. Tegnaptól pedig, a Mártírok fala mindenkit, aki ide belép, figyelmezteti, soha ne feledje a vérzivataros időket.
A bejárattal szemben elhelyezett menóra hét gyertyájának lángja különös fényt vetett a Mártírok falára. A megjelentek az elhurcoltakra, elpusztultakra emlékezni gyűltek össze. Tegnaptól pedig, a Mártírok fala mindenkit, aki ide belép, figyelmezteti, soha ne feledje a vérzivataros időket.
Petrovics Péter rabbi, a gaztettek korában tiltott nyelven, tiltott dallamokat énekelt. Petrozsényi Eszter színművész – kivel mással, mint – Radnóti szavaival „példálódzott”. A világi megemlékezésen Michl József, Tata polgármestere az ezer elfogadhatatlan tragédiára utalt, arra az ezer emberi sorsra, amely annyira különbözően kezdődött és annyira drámaian közösen ért véget.
A temető szent hely – mondotta. – A születés és a halál tiszteletét jelenti. Alkalmat ad arra, hogy akit életünk során megbántottunk, és élete során nem tudtunk elnézést kérni tőle, itt méltósággal megtehetjük. Már csak a két örökkön való üzenet miatt is: tiszteld az Istent és tiszteld az embert!
 Háttérben a Miniszterelnökség adománya a mi adónkból (fotó: MTI) |
Kerti Katalin, a Goldberger Alapítvány kurátora kiemelte, hogy a temető felújítása és a Mártírok fala a Miniszterelnökség pályázati támogatásával, a helyi önkormányzat, a MAZSIHISZ (sic!) és magánszemélyek anyagi hozzájárulásával valósulhatott meg.
Visszaemlékezésében a környékről ismert, a környékért sokat tevő zsidó családok neveit sorolta fel. Felidézte a felidézhetetlen marhavagonokat, azt a brutalitást, ahogy az elhurcoltakkal bánt a hatóság. Szót ejtett az embertelen emberkísérletekről, azok elszenvedőiről. Az éhezésről… Hogy sokan, akik neve e falakon szerepel Auschwitzba érkezésüket követően – néhány órával – már nem voltak az élők sorában.
Lehet, hogy még az apokalipszis is szégyellte magát, ahogy a láncos őrület tombolt – hangsúlyozta a rabbi a történelem legnagyobb magyarországi gyilkossága kapcsán. Talán éppen ezért lett Auschwitz a túlélés és az élni akarás szimbóluma…
Az emlékező közösség ezt követően ezer mécsest gyújtott meg a Mártírok falánál, majd az áldozatok „sírhelyénél” elhelyezték az az emlékezés köveit. Végezetül az ima fal előtt közös imával zárult a holokauszt 70. évfordulójára rendezett tatai program.
(Kemma nyomán)
Kapcsolódó:
