A Hagyományok Háza immár második alkalommal szervezte meg szakmai napját. A rendezvény fő célja részben az éves számvetés, másrészt az intézmény sokoldalú tevékenységének bemutatása volt, valamint bepillantást kaphattak a résztvevők a Népművészeti jelentésbe is, amely elsőként ad képet a magyar népművészet helyzetéről.
A Hagyományok Háza április 3-ai, második szakmai napjára az egész Kárpát-medencéből érkeztek vendégek. A program összeállításában számos külhoni téma is szerepelt. A szimpóziumot Both Miklós, az Intézmény főigazgatója nyitotta meg, s a Néphagyományaink éltetése a 21. században című bevezető előadásában vázolta a Hagyományok Háza szerteágazó munkáját.
Kitért többek között az éves eredményekre, mondanivalóját költségvetési adatokkal támasztotta alá, ezt követően az Intézmény vezetői videóüzenetben számoltak be tevékenységükről.
A főigazgató elméleti kérdéseket is érintett, a népművészeti tér szintjeit, s az ebből adódó feladatokat elemezte. A Népművészeti jelentés nem csupán az elmúlt hét év eredményeit mutatja be, hanem javaslatokat is megfogalmaz a népművészeti szektor jövőbeli fejlődésére.
A plenáris ülést követő tizennégy szekcióülés fókuszában a hagyományőrzés, a táncházmozgalom és a folklorizmus területeinek aktuális kérdései szerepeltek.
Árendás Péter, a Népzenei Szakcsoport vezetője a Jó gyakorlatok a Kárpát-medencei népzeneoktatás területéről csoportot fogta össze. A szekció munkáját a Csoóri Sándor Alap népzenei támogatásainak bemutatásával vezette be. Az előadó statisztikai adatokat is közkinccsé tett: a népzenei együttesek, népdalkörök, valamint a népzeneoktatási terület 3383 pályázatát 2017-23 között 3,5 milliárd forint értékben támogatták. A bevezetőt követő fórumon a különböző országrészekből érkezett szakemberek a Alap-program gyakorlati kérdéseiről osztották meg gondolataikat. Lételemüknek, számukra nélkülözhetetlennek tekintették a pályázatok lehetőségét, utaltak eredményeikre, valamint a támogatások csökkenésére is. A kieső források pótlására tett erőfeszítéseikre külön kitértek.
Megkülönböztetett figyelem kísérte a Népművészeti monitoring, kutatói percepciók címmel rendezett kerekasztal-beszélgetést.
Az eszmecserén neves kutatók vettek részt; a szekció témája a most megjelent Népművészeti jelentésen alapult. Hangsúlyozták, hogy ilyen vizsgálatban a kölcsönös megértés, s a szemantika is fontos szerepet játszik. Bonyolítja a képet, hogy e kulturális területen számok sokasága kering, folyosói beszélgetések árnyalják a képet, az egységes nyelvet viszont, mint eredőt nehéz meghatározni.
Népes hallgatóság előtt folyt A hagyományok és a közösség szolgálatában Kárpátalján műhelybeszélgetés. Az országrész az általános érdeklődés homlokterében van, de az otthon élőkről kevesebb szó esik. A beszélgetésen Kárpátalján élő és dolgozó szakemberek vettek részt, mindhárman a közösségük kulturális és mentális „jólétén” tevékenykednek.
A néphagyományokhoz köthető, generációkat és a közösségeket összekötő, követendő gyakorlatok kerültek szóba, melyek egyben a szülőföldön maradást is szolgálják. A hozzászólók kiemelték a Hagyományok Háza szakmai támogatását.
„Két szekció munkájában vettem részt – osztja meg gondolatait Cseszák Balázs, a Hagyományok Háza vajdasági munkatársa a konferencia végén. – Az összerázás címet viselő kerekasztal-beszélgetés a színpadi néptáncművészet kérdését helyezte középpontba, A játszóháztól a stratégiai tervezetig csoport pedig a felvidéki pedagógusképzést tűzte napirendre. Hazatérve az elhangzott tapasztalatok is segíthetik otthoni munkámat.”
A szakmai nap levezető programmal, a Folk Fashion és a Gyöngyélet tárlatok megtekintésével, s egy nyilvános beszélgetéssel, a Vitaszínházzal ért véget.
Dr. Csermák Zoltán
