Az egyházat elszomorítja – írták – „a keresztény vallási szimbólumok becsmérlő használata” a Bukaresti Ion Luca Caragiale Nemzeti Színház Ilja próféta című előadásában. Azt egyébként a brassói születésű, fiatal és igen tehetséges Botond Nagy rendezte (a színházi alkotó e formában használja nevét). A Sepsiszentgyörgyhöz is több szállal kötődő rendező közösségi oldalán maga is támadások célkeresztjébe került, olyannyira, hogy feljelentést is tett azok ellen, akik sértegették, fenyegették.

E színházi embereket célzó fenyegetéshullám, miként a verbális agresszió minden formája, elfogadhatatlan. „A művészi alkotói szabadság alapvető jog egy demokratikus társadalomban, egy művész ellen irányuló fenyegetés és megfélemlítés pedig az alkotása és/vagy a nemzetisége miatt nem csupán az adott személy, hanem a szabad társadalom alapvető elvei elleni támadás” – nyomatékosított közösségi oldalán Botond Nagy, hangsúlyozva, hogy a vitatott előadás nem támadja sem a keresztény hitet, sem egyetlen más vallást, hanem „a hitre, az emberi meggyőződések törékeny voltára és a bármiféle szélsőségesség jelentette veszélyekre reflektál”. Hasonló álláspontot képvisel a fővárosi nemzeti színház is, kiemelve, hogy a darab „a hitről, az emberi meggyőződések törékenységéről és a szélsőségesség mindenféle veszélyeiről elmélkedik. Ez egy olyan művészi megközelítés, amely toleranciára, párbeszédre és az emberi lélek összetettségének mélyebb megértésére ösztönöz”.

Eközben a szélsőségesek éppen ez utóbbi fogalmaktól – tolerancia, párbeszéd – sodródnak egyre távolabb, a közösségi oldalak pedig nagy erővel gerjesztik, felerősítik az indulatokat. Rögzítendő ellenben, hogy számos színházi ember – köztük Maia Morgenstern színésznő – kiáll az előadás létrehozói mellett, ezek mind fontos támogató, elkötelezettséget erősítő üzenetek. A színházkedvelő sepsiszentgyörgyiek azt is tudják, hogy a Tamási Áron Színház egyik emlékezetes előadása éppen a szóban forgó Ilja próféta: azt Bocsárdi László rendezte, 2001-ben mutatták be, szerzője pedig a lengyel Tadeusz Słobodzianek 1992-ben írta a darabot múlt század eleji, valós történésre alapozva. A hamis prófétáról, illetve az őket elvakultan követőkről a fordító, Pászt Patrícia ekképp összegezett: „A történet nem keresztény traktátum, jóval inkább a napjainkra is oly jellemző egyetemes elhülyülés és primitivitás tablója, az emberi sötétség és korlátoltság karikatúrája; az emberség és józan ész manifesztuma az általánosan terjedő szűk agyúság, ostobaság és manipuláció felett”.

Słobodzianek célba talált: a mostani háborgók zöme meg sem nézte az előadást, fogalmuk sincs, miről szól. Mégis kiabálnak, zakatolnak: ma egy színházi előadás ellen, holnap esetleg azok ellen, akik színházba járnak. Veszélyes pökhendi és erőszakos magatartás, mérsékelni, megállítani kellene, amíg nem késő.

Jelenet a Bukaresti Ion Luca Caragiale Nemzeti Színház Ilja próféta című előadásából. Fotó:  Facebook / Teatrul Naţional „I. L. Caragiale” Bucureşti