Nagyböjt negyedik hetében Udvardy György veszprémi érsek a megküzdött reményről elmélkedett. A remény mint élő, formálódó valóság állt a középpontban, mely olyan ajándék, amelyet nem csupán elfogadni, de megtartani és megélni is tanulnunk kell – gyakran küzdelmek árán.
A főpásztor leszögezte:
a remény nem passzív érzés, hanem tudatos küzdelem eredménye.
A mindennapok terhei, a félelmek, a rövid távú célok és az anyagi biztonság keresése gyakran gyengítik, vagy akár ki is oltják a reményt. Ugyanakkor
az ember hitből táplálkozó reménye képes átlépni az akadályokon.
A hit és a remény szoros kapcsolatban állnak, és a bűnbánat idején különösen fontos, hogy felismerjük bűneinket mint a reménytelenség jeleit, és elinduljunk a gyógyulás útján – mondta Udvardy György. – A remény forrásai között az imádság, a jó cselekedetek és a szenvedés vállalása az élet iskolái, amelyekben a remény tanulható, és erősödhet.
A végső ítélet tudata – amely az isteni igazságosság és irgalom megnyilvánulása – szintén megerősítheti bennünk a reményt, mert segít az életünket Isten fényében szemlélni.
A lelkigyakorlat végén Máriára, a „remény csillagára” irányult a figyelem, aki példát ad az Istenbe vetett rendíthetetlen reményre. A veszprémi érsek arra bátorított, hogy mi is legyünk a remény emberei, és életünkkel tegyünk tanúságot Krisztusról.
Aki remél, annak az élete maga az evangélium hirdetése.
Udvardy György homíliája az alábbi videóra kattintva visszanézhető.
A beszámoló IDE kattintva teljes terjedelemben elolvasható.
Forrás, fotó és videó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria