Egy átlagos hétköznap délutánon a gödöllői református templom ajtaja kitárul, és a tér megtelik élettel. Gyerekek tucatjai özönlenek ki a Royal Rangers foglalkozását megnyitó áhítatról. Mosolyognak, izgatottan beszélgetnek, tele vannak energiával. A helyi Royal Rangers vezetői maguk is meglepődtek, hogy mára közel száz főre duzzadt a csapat. Hogyan lett egy kis kezdeményezésből Magyarország második legnagyobb Rangers törzse? Miként segítenek a gyerekeknek nemcsak csomózni megtanulni, hanem új irányt találni az életükben? És milyen hatással van a szolgálat azok életére, akik részt vesznek benne? Ezekre a kérdésekre keressük a választ Gombos Viktor törzsvezetővel és Végh Balázs csoportvezetővel ebben a rendhagyó történetben – amely nem csupán egy közösség növekedéséről, hanem az emberi életek formálódásáról is szól.
Miként sikerült ilyen sok gyereket megszólítaniuk?
Végh Balázs: Bevallom, ez nekünk is különleges élmény. Hogyan nőtt a gyereklétszám száz körülire, mi sem értjük. Imádkoztunk, mégsem számítottunk erre. Induláskor azt hittük, talán húszan-harmincan leszünk. Most pedig itt ez az élettel teli kis méhkas, örök mozgásban, nyüzsgésben. Büszke vagyok rájuk. Őszinték, önfeledtek, az egész törzs intenzíven éli meg az érzelmeit, mind az örömöt, mind a szomorúságot. Ráadásul ezek a gyerekek nem lógnak a levegőben, integráljuk őket a gyülekezetbe. A legtöbben hozzák a barátaikat, ismerőseiket, olyanokat, akik eddig semmilyen egyházi kötődést nem ápoltak. És ahol ott vannak a gyerekek, előbb-utóbb megjelennek a szülők is. Van olyan anyuka, apuka, aki azóta már konfirmált, sőt a gyülekezet aktív tagjává vált. Ezekért az életekért végtelenül hálásak vagyunk, nem lehet nem észrevenni a Szentlélek munkáját.
Gombos Viktor: A ranger-istentiszteletre – amely a rendes istentisztelet keretében zajlik – az a szülő is beül, aki addig a templom közelébe sem jött. Ilyenkor megadjuk a módját, a gyerekek felveszik a nyakkendőt, a rangeringet. A lekciót valamelyik törzstag olvassa, imádkozik, mi adjuk a zenei hátteret, énekelünk. Missziós szempontból a Royal Rangers az egyik legnagyobb szolgálatunk. Bár a gyülekezet óvodát, iskolát, líceumot tart fenn, ami természetesen hatással van a létszámunkra, ez önmagában még nem magyarázná a kezdeményezésünk folyamatos növekedését.
Gombos Viktor törzsvezető és Végh Balázs csoportvezető
Hogy került a Royal Rangers Gödöllőre?
Végh Balázs: A Royal Rangers már közel harminc éve jelen van Magyarországon, német közvetítéssel érkezett hozzánk. Németországban négyszázharminc körüli az aktív csapatok száma. Náluk hozzánk hasonlóan koedukált a mozgalom, szemben az Egyesült Államokkal, ahol a szervezet kifejezetten fiúkat mozgósít. A tengerentúlon 1962-ben indította útjára Johnnie Barnes, mert úgy vélte, a cserkészet elvesztette eredeti fókuszát.
Gombos Viktor: A két világháború között Gödöllőn ifjabb Szabó Aladár református lelkész – az ő támogatásával épült meg az új református iskola – szoros kapcsolatot ápolt a cserkészmozgalommal, és az ő közreműködésével, a helyi református egyházközség fenntartásában alakult meg a 943. számú Ráday Pál Cserkészcsapat. Lelkesedésükre jellemző, hogy részt vettek a gödöllői IV. Cserkész Világdzsembori előkészületeiben és programjaiban. A második világháború után, az 1940-es évek végén betiltották a cserkészmozgalmat. Bár a rendszerváltozás után, a kilencvenes években több csoport is újjáalakult nálunk, a kiesett négy évtizedet nehéz volt pótolni. Sokat töprengtünk Balogh Tamás lelkipásztorral, hogyan lehetne továbbépíteni a fiatalok körét. A líceumban matematika–ének-zene szakos tanárként dolgozom, és egy korábbi osztályomba járt a Royal Rangers országos vezetőjének fia. Akkor fel is vettem az apukával, Tarcali Gézával a kapcsolatot, de a Covid-járvány mindent leállított. A következő fordulat az első hullám után, 2020 nyarán következett, amikor Gézát meghívta a presbitérium. Felpörögtek az események, néhányan bekapcsolódtunk a felnőttvezető-képzésbe, 2021-ben pedig megtörtént a törzsavatásunk. Gyülekezetvezetőként úgy látom, nem elég álmokat szövögetnünk – aktívan be kell vonnunk a következő generációt a közösség életébe. Ha ezek a gyerekek itt maradnak, a gyülekezet jövője emberileg biztosított.
Gyerekek tucatjai özönlenek ki a Royal Rangers foglalkozását megnyitó áhítatról
Cserkészet vagy Royal Rangers? Mi a különbség?
Gombos Viktor: A Royal Rangers missziós szolgálat a szó legszorosabb és klasszikus értelmében. Legfőbb célja az evangelizáció: a gyermekeket Krisztushoz vezetni, tanítani, képezni, vezetővé formálni, és bevonni őket a szolgálatba. A fejlődési rendszere szisztematikus tanítványi és vezetői fejlődési folyamatot jelent, amely elvezet a krisztusi lelkületű, érett felnőttséghez. Ez olyan erőfeszítés, amely kitartást, türelmet és állhatatosságot igényel. A Royal Rangers programja azon az elven alapul, hogy a tanulásnak szórakoztatónak és interaktívnak kell lennie. Ennek megfelelően a tanulás egy „hall-lát-tesz-tanít” mentorálási folyamatot követ, amelyben a tagok először hallanak egy adott témáról, majd megnézik, hogyan kell azt alkalmazni. Ezután lehetőséget kapnak, hogy saját maguk is kipróbálják a tanultakat. A mozgalom háromtól tizennyolc éves korig fogad fiatalokat, a mi törzsünk hat és tizennyolc év közöttieket. A kisvándorok hat és kilenc év közöttiek. Sárga nyakkendőt viselnek, ismerkednek a szervezettel, és a három évre szóló próbafüzet-sorozat segítségével fedezik fel Isten teremtett világát, bibliai Igékkel kiegészítve. Záróvizsgát tesznek, majd nemzeti színű nyakkendőt kapnak, ezzel igazi rangerré válnak. A felfedezők kilenc és tizenkét éves kor között egyre mélyebb ismereteket szereznek a hitről és a gyakorlati készségekről. A nyomolvasók tizenkét–tizenöt évesek, felelősségteljesebb szerepeket vállalhatnak. A vándorok tizenöttől tizenhétig már a szolgálat aktív részesei, mentorok és példaképek a fiatalabbak számára. Tizenöt éves kor körül intenzív ifjúsági vezetőképző programba jelentkezhetnek, amelyet országos szinten, négy hétvégén át tartanak, ezt egy tábor koronázza meg. A képzés kiterjed az egészségügyi alapismeretekre, bibliaismeretre, játékok tanítására, kézműves-foglalkozások levezetésére, áhítatok tartására, kisebbek tanítására. A program során saját maguk építik fel táborukat, főznek, mosogatnak, fát hasogatnak – mi közben tapasztalt mentorok végig mellettük állnak.
Végh Balázs: A Rangers küldetésorientált, azzal a céllal, hogy a fiatalokat később aktív hívőként és vezetőként lássa viszont. Fontos elem, hogy csak gyülekezet hozhat létre törzset, baráti társaság nem. Ez alapvetés, enélkül nem megy.
A MOZGALOMRÓL
A Royal Rangers 1962-ben indult az Egyesült Államokból, eredetileg kizárólag fiúknak, azzal a céllal, hogy segítsen nekik Krisztushoz hasonló, elkötelezett és szolgáló vezetőkké válni. Küldetése az evangelizáció, a tanítás és a fiatalok felkészítése arra, hogy példamutató, felelősségteljes férfiakként éljenek. A program a keresztyén jellemet és a szolgáló vezetői készségeket élményekre alapozva, inspiráló környezetben fejleszti. Európában – így Magyarországon is – koedukált formában működik, vagyis fiúk és lányok számára egyaránt nyitott. Célja a fentiek értelmében a növekedés a hitben, a közösségépítés és a vezetői készségek fejlesztése.
Hogyan zajlik a kiképzés?
Végh Balázs: Hetente találkozunk az iskolaév során. A foglalkozásokat a templomban, a líceum tantermeiben vagy a szabadban tartjuk, korcsoportonként külön-külön. Minden hónapban egy hétvégi napon túrázni indulunk, vagy valami más szabadtéri programon veszünk részt. Tavasszal és ősszel hosszú hétvégét szervezünk, nyáron pedig egyhetes nomád tábor vár ránk. Idén először rendezzük meg saját törzsi összejövetelünket, amelyre már izgatottan készülünk. Tavaly az összeurópai (Eurocamp) táborozásban vettünk részt, előtte pedig az országosban, ahol a magyarországi rangerek találkozhattak. Ezek az alkalmak hazai és nemzetközi barátságokat kovácsolnak, hiszen a résztvevők a közös tevékenységek révén megismerik egymást. Tartós és egészséges kapcsolatok alakulnak ki kortársak és mentorok között. Közben pedig mindenki felismerheti saját értékét és szerepét egy nagyobb, jelentőségteljes küldetésben. A különféle egyenruhák és kivarrók azt jelképezik, hogy egy hatalmas szervezet részei vagyunk, amely Isten országát építi szerte a világban.
Gombos Viktor: Táborainkat gyakorlatorientált módon szervezzük. Nem használunk szöget vagy csavarhúzót, kizárólag kötőfát és kötéltechnikákat alkalmazunk az építkezéshez. Fantasztikus volt látni az európai táborban – hétezren voltak jelen –, mi mindent lehet kreálni csupán fából és kötélből! A természetközeliség alapelvünk: a ranger mindig úgy hagyja el a táborhelyét, mintha ott sem járt volna. Ha tüzet rakunk, azt mindig tűztálcán tesszük, legalább harminc-negyven centiméterrel a föld felett, így óvjuk az élővilágot. Köszöntésünk a „Légy készen!”, amelyet mindig a magasabb rangú mond először, az alacsonyabb rangú pedig válaszol, pont fordítva, mint a katonaságban.
A tanulás egy „hall-lát-tesz-tanít” mentorálási folyamatot követ
Milyen emlékezetes pillanatokat őriznek a Royal Rangers szolgálatból, amelyek különösen mély hatást gyakoroltak önökre?
Gombos Viktor: Már negyedik éve működik a törzsünk, a 38-as, és ha végignézek a szolgálattevőkön, látom, hogy a teljes szívüket beleadták – és Isten ezt megáldja. Számomra ez a csoda kategóriája. Az egyik női vezetőnk nem sokkal a Rangers indulása előtt fogadta el Jézus Krisztust személyes megváltójának. Azóta elképesztő lendülettel vetette bele magát mindenbe: ha takarítani kell, azt csinálja, leltároz, főz, programokat szervez – egyszerűen hihetetlen. Ráadásul a jellemében is szemmel látható a változás. Egy hozzánk kapcsolódó német család története is rendkívüli. Az édesapa Kistarcsáról származik, és kiterjedt cserkésztapasztalatra tett szert. A német gyakorlatot kiüresedettnek találta, ezért megoldást keresett. Lézerkutatóként dolgozott Franciaországban és Németországban, de járt Szegeden is. Évek óta Hamburgban él a családjával. Egy nap az interneten bukkant rá az istentiszteletünk közvetítésére, és ezután felvette velünk a kapcsolatot. Gyermekei a hamburgi magyarok hétvégi iskolájába jártak, és a feleségével elhatározták, játékos formában, cserkésztechnikákat használva fogják misszionálni a gyerekeket. A megismerkedésünket követő nyáron ők is elvégezték a felnőttvezető-képzőt, együtt néhány magyar munkatársukkal, és azóta is otthon végzik a szolgálatot. Nem német gyülekezethez csatlakoztak, hozzánk kötődnek, így lettek a mi altörzsünk. Tavaly pedig velünk tartottak a Eurocampre.
Végh Balázs: Számomra meghatározó és mélyen megindító élmény volt az első ranger-istentiszteletünk, amikor a törzsünket hivatalosan is bejegyezte és befogadta a magyarországi Royal Rangers mozgalom. Az egész gyülekezet előtt több mint ötven kis rangert avathattunk, felejthetetlen pillanatként éltük át. Mindannyian meghatva néztük a kisebb és nagyobb gyerekeket, akik csillogó szemmel várták, hogy a nyakukba kössük a nemzeti színű nyakkendőt, és együtt elmondhassák a ranger-fogadalmat. Ezen az ünnepélyes alkalmon, Isten színe előtt, közösen kaptunk áldást szolgálatunkra és további utunkra.
Szentmarjay Tibor törzsőr
Hogyan lett a gödöllői Royal Rangers vezetője?
A rendszerváltozás után újjáéledt cserkészethez tizenegy évesen csatlakoztam, méghozzá a veszprémi református ágához. A cserkészet meghatározta az egész gyerekkoromat, és szinte végigkísérte az életemet egészen a családalapításig. Végigjártam a fokozatokat, így lettem egyszerű cserkészből csapatparancsnok. Később Gödöllő mellé, Szadára költöztem, és amikor a lányaim hatévesek lettek, a legidősebb a gödöllői katolikus cserkészcsapathoz csatlakozott, a két kisebb pedig Veresegyházon a Royal Rangershez. Utóbbi azonnal megfogott, és egyre inkább ott ragadtam. Gombos Viktor felvetette, hogy ha a gyerekeink átjárnak a baptistákhoz és a katolikusokhoz, miért ne indíthatnánk inkább mi saját gárdát. Azonnal igent mondtam. Lelkészünk, Balogh Tamás összegyűjtött még néhány embert, elmentünk egy Rangers-vezetőképzőre, és a többi már történelem: beindult a gödöllői református Royal Rangers. Mivel korábban már szert tettem cserkészvezetői tapasztalatra, természetesen besegítettem a vezetésbe. Bár informatikusként dolgozom, sokat merítek óvodapedagógus feleségem tudásából és tapasztalatából. A Royal Rangersben is folyamatosan tanulunk egymástól. Sorainkban vannak tanárok, tanítók, gyógypedagógusok, és mindannyian más-más szemszögből közelítünk a gyerekekhez. De ha Krisztus szemével nézünk rájuk, a kép hirtelen megváltozik. Nem az a legfontosabb, hogy mindenáron megtanítsuk őket csomózni vagy túlélési technikákra. A valódi cél az, hogy Krisztushoz vezessük őket.
Hogyan formálta a Royal Rangers az életét és hitbeli útját?
Annyira belém ivódott, hogy nehéz szavakba önteni. A cserkészek mondása szerint: „Egyszer cserkész, mindörökre cserkész.” Azt hiszem, ugyanez igaz ránk is. Óriási hatással van rám annak megtapasztalása, hogy értelmesen töltjük az időt a gyerekekkel, és valódi értékeket adunk át nekik. A bajtársiasság ereje különösen fontos a mai fiatalok számára, mert olyan alapvető normákat és készségeket sajátíthatnak el, amelyek nélkülözhetetlenek a személyes fejlődésükhöz és boldogulásukhoz. Egyre inkább a digitális világ rabjaivá válnak, ahol a kapcsolatok felszínesek és főként virtuálisak. A valódi közösségek viszont biztonságot, támogatást és valós élményeket nyújtanak, és ez egyáltalán nem elhanyagolható megtapasztalás. Én magam túl hosszú szünetet tartottam. Erre akkor döbbentem rá, amikor beléptem a Rangers vezetőképzőjének ajtaján. Az első gondolatom ez volt: „Miért hagytam ki ezt?!” Most végre teljes szívvel ki tudok állni a gyülekezet elé, hogy kihirdessem: „Várjuk a gyerekeiteket! Jöjjenek Rangersre!” Olyan értékes mintákat kapnak, amelyek segítségével megértik, mit jelent felelősséget vállalni, mi a tisztelet, a szolgálat és a kitartás. És ami a legfontosabb: Jézushoz vezetjük őket. Hogy az elhintett mag mikor és hogyan érik be, az már Isten dolga.
Van olyan története, amikor a Royal Rangers segített valakinek új irányt találni az életében?
Határozottan emlékszem egy kislányra, akivel az első téli túránkon találkoztam. A Pilisben jártunk, és épp Dobogókőre másztunk fel, amikor a hóval borított ösvényen ő már teljesen kimerült. Pontosan fel tudom idézni, ahogy húztuk, toltuk felfelé, mert már alig bírt menni. Aztán eltelt néhány év. Az idei téli túrán ő ment nevetve a sor elején, magabiztosan vezetve a többieket. Megdicsértem, és eszébe juttattam azt a régi pillanatot: „Emlékszel, amikor húztunk felfelé? Most pedig te jársz az élen.” De ez csak kis szelete annak, amit a Royal Rangers jelent. Sok olyan gyerekkel találkozom, akik az iskolai oktatásban nem találják a helyüket, esetleg bukásra állnak, vagy folyamatosan vándorolnak iskoláról iskolára. De itt, a Rangers közösségében valamit megtalálnak, amit máshol nem. Persze a beilleszkedés soha nem egyszerű, sok küzdelem árán történhet meg. Néha fájdalmas is segíteni, de nekünk ez a küldetésünk. Ha valaki ide eljön, foglalkoznunk kell vele, támogatnunk kell őt. És a legjobb érzés látni azt, hogy egy-egy gyermek, aki bizonytalanul érkezett hozzánk, idővel egészséges, nagyszerű felnőtté válik. Ehhez mi is hozzátettünk. Nekem ez mindent megér.
„...élettel teli kis méhkas, örök mozgásban, nyüzsgésben”
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!