Régi fényképek jutottak eszembe, előkerült egy felvétel, amelyet a biológiatanár készített egy kirándulás alkalmával, és Szabi már akkor ökölbe szorított kézzel guggolt mellettem. Édesapja, néhai Georgescu Emil edző volt, aki a fizikai nyers erőbe vetette minden bizalmát. Ez a nevelési forma nem minden esetben garantálta a gondtalan gyermekkor felhőtlen örömeit, viszont sikerrel járt. Az együtt töltött iskolás évek összekovácsoltak, az elmúlt csekély negyed évszázadban tudtunk egymás dolgairól.

Kovács-Georgescu Szabolcs, ahogy katonaként ismerték, több mint 13 éven át szolgálta a válságkezelést a világ legveszélyesebb térségeiben. Pályafutása során olyan országokban dolgozott, mint Elefántcsontpart, Gabon, a Közép-afrikai Köztársaság, Dzsibuti, Koszovó, Afganisztán, Pakisztán, Mali, Burkina Faso, Niger és Csád. Ezekben a missziókban a Francia Idegenlégióval, a Francia Hadsereggel és más nemzetközi szervezetekkel működött együtt, kiemelkedő szakértelmet és elhivatottságot tanúsítva. Különösen jártas volt a magas kockázatú területeken a személyi védelem terén, pályája utolsó szakaszában diplomáciai biztonsági tisztként tevékenykedett. Emellett adminisztratív, képzési és kapcsolattartási feladatokat is ellátott. Munkatársai és felettesei keményen dolgozó, kiváló vezetői képességekkel rendelkező szakemberként ismerték, aki mindig is a becsületesség és megbízhatóság mintaképe volt. Kiválóan együttműködött katonai és polgári hatóságokkal, nehéz helyzetekben is magas színvonalon teljesített.

A szolgálatból visszavonulva hazaköltözött Sepsiszentgyörgyre. Dolgozott bankban, családot alapított, majd vállalkozásba kezdett. A nyugalmat kereső egykori légiós tiszt nagyon hirtelen, negyvenhárom éves korában kapta meg égi behívóját, hátrahagyva két kiskorú gyermekét, feleségét és e földi világot.

Alássan jelentem, a Székely Mikó Kollégium E. osztályának létszáma harminckettő, hiányzik szül. Georgescu-Kovács Emil Szabolcs.

Szakmai hagyatéka és emberi nagysága tovább él mindazokban, akiknek életére hatással volt.

Pihenése legyen csendes az anyaföld ölelő hantjai alatt.

Huszár Szilamér