Szabadságvágy és a bárány

Isaszeg nevét talán minden magyar ember ismeri. Azt, lehet, elfelejtettük már, miért vagy honnan ismerős, de ott lapul ez a név a tudatalattinkban, közvetlenül Nándorfehérvár mellett. Akik jobban figyeltek történelemórán, vagy jártak már néhány március 15-i megemlékezésen, azt is tudják: az 1848–49-es forradalom és szabadságharchoz van köze, néhányan pedig azt is, hogy itt zajlott 1849. április 6-án a győzedelmes isaszegi csata, amelyet a történészek a magyar szabadságharc legvéresebb, ám egyben a honvédsereg legfényesebb győzelmeként tartanak számon. Ez az összecsapás felszította a szabadság iránti vágy lángját a magyarokban, és elhitette velük, hogy legyőzhetik és kiűzhetik az osztrák csapatokat az országból.

– Isaszegen szinte minden erről szól – mondja Gergely Szabolcs lelkipásztor, aki 2015 óta szolgál a Pest megyei településen. A város négy iskolája közül kettő a csatában részt vevő tábornokok (Klapka György és Damjanich János) nevét viseli, de arányaiban itt a legtöbb az olyan utcanév, amely az 1848–49-es eseményeknek állít emléket, sőt az országban egyedül itt található Április 6. utca.

A lelkész szerint isteni ajándék, hogy az isaszegiek református temploma felépülhetett. Példaként a visegrádit említi, amelyhez szintén az XX. század közepén fogtak volna hozzá, de az akkori államhatalom vallásellenessége ellehetetlenítette az építkezést, a gyülekezetnek pedig ötven évet kellett várnia, hogy befejezhessék. Isaszegen viszont megvolt a kellő állami akarat ahhoz, hogy egy év alatt elkészüljön. Talán annak is volt köze hozzá, hogy a reformátusok pontosan azt a telket vették meg, ahol a Wysocki József vezette lengyel légió katonái védték Damjanich tábornok tüzéreit Windisch-Grätz erőivel szemben. Ezt emléktábla is hirdeti az istenháza bejárata mellett.

Gergely Szabolcs szerint az is közrejátszhatott, hogy az akkori isaszegi lelkipásztor, a Felvidékről kitelepített Nagy Zoltán jó kapcsolatot ápolt (az eredetileg református lelkész) Tildy Zoltán köztársasági elnök akkori titkárával, az ugyancsak református lelkipásztor – később tiszántúli püspök – Péter Jánossal. Ennek eredményeképpen az építési költségek jelentős részét – 196 ezer forintból 159 ezret – magára vállalta az állam.

Az építkezés gyorsan zajlott, a templomalap ásása közben pedig sorra kerültek elő a különböző harctéri emlékek, amelyek közül néhányat az épület előterében ki is állítottak. Még ma is megtekinthető a helyszínen talált huszárszablya, több, különböző méretű ágyúgolyó, puskalövedék és repeszek is.

A templom harangjait már az 1948. novemberi alapkőletétel előtt elkészíttették. A nagyharang felirata: „Hirdessetek szabadságot a földön, annak minden lakójának.” (3Móz 5,10) A kisharangon a következő szöveg olvasható: „Az Isaszegi Református Egyházközség alakulása évében a hívek közadakozásából, 1948”.

Gergely Szabolcs megemlíti, hogy a gyülekezetükbe jár még a kilencvenéves Szathmáry Zoltán, akinek gondnok édesapjától, idősebb Szathmáry Zoltántól származott az ötlet, hogy a templomukat az isaszegi csata századik évfordulójára építsék fel.

Az isaszegi Szabadságtörekvések emléktemploma a kezdő helyszíne a város március 15-i megemlékezésének, a programot a helyi önkormányzat szervezi.

– Mindig bevonják a gyülekezetet is, felkérnek, hogy adjunk helyet az eseménynek. Ilyenkor a Klapka György Általános Iskola diákjai lépnek fel, szavalnak és énekelnek a templom lépcsősorán, én is tartok egy rövid, bibliai témájú, de a szabadsághoz kapcsolódó beszédet, felhangzik a Himnusz, majd megkoszorúzzuk az épület oldalán található táblát, amely Kossuth Lajos és Petőfi Sándor itteni tartózkodásának állít emléket – mondja Gergely Szabolcs.

A Szózat eléneklése után a megemlékezés a Szobor-hegyen álló honvédemlékműnél folytatódik. Az 1901-ben állított honvédszobor talapzata alatti kriptában helyezték örök nyugalomra azon magyar katonák földi maradványait, akik a település belterületén hunytak el.

A március 15-i programot természetesen hirdetik a gyülekezetben is, mert a lelkész fontosnak tartja, hogy mindannyian a magukénak érezzék. Szerinte szükséges a nyitottság, nem szabad félrevonulni a világtól, a többi felekezettől, mert a közös megemlékezés is kifejezi és erősíti a településen élők összetartozását.

Isaszegen az osztrákok felett aratott diadal napja az „igazi” ünnep, amely egész napos programsorozattal emlékeztet a győzedelmes csatára, és amelynek előestéjén szintén fontos szerep jut a Szabadságtörekvések emléktemplomának. – Április ötödikén este megemlékezést szervez itt a város, amelyen tartok egy kis áhítatot, nem titkoltan missziós céllal, mert erre az alkalomra olyanok is bejönnek hozzánk, akiknek nincs kötődésük a gyülekezethez vagy Istenhez. Márpedig ha a templomban vagyunk, akkor legyen ott Isten Igéje is – jelenti ki Gergely Szabolcs. Ezen az estén koszorúzzák meg a bejárat mellett Wysocki József 1972-ben elhelyezett emléktábláját, amely Lengyelországban készült, az ottani kormány adományozta a magyar településnek. – Ilyenkor gyakran megfordulnak itt a lengyel nagykövetség képviselői is, akárcsak a gödöllői kisebbségi önkormányzat tagjai – tudjuk meg a lelkipásztortól.

A kulturális programokkal színesített este után fáklyás felvonulás indul a templomtól a Szobor-hegyre, ahol néptánccal, zsíros-hagymás kenyérrel folytatódik a program. A lelkipásztor szerint ez a hangulatos esemény összekovácsolja az isaszegieket, akik másnap akár át is élhetik az 1849. április 6-án történteket, hagyományőrzők segítségével újrajátsszák ugyanis a győzedelmes csatát.

– Az egész Kárpát-medencéből érkeznek, a Tápióságból indulnak, Vác irányába menetelnek, és napról napra felidézik, újrajátsszák a tavaszi hadjárat e vidéken zajló ütközeteit, így április 6-án az isaszegit is – magyarázza a lelkipásztor. Ilyenkor, a csata előtt a „hadtestek” végigvonulnak a főutcán, Gergely Szabolcs szerint felejthetetlen látvány a sok huszár. – Aki nem látott még ilyet, mindenképpen érdemes megnéznie egyszer – javasolja.

Az eseményre az egész országból érkeznek érdeklődők, akik gyakran felkeresik a templomot is, amelyet szívesen mutat meg az alkalmi látogatóknak a gyülekezet. – Az év más napjain elvétve fordulnak elő nem gyülekezeti tagok a Szabadságtörekvések emléktemplomában. Vannak olyan egyházközségek, ahol nem lehet lépni a turistáktól, de ez nem az a hely – állapítja meg Gergely Szabolcs.

Az isaszegi református templom az egyetlen olyan az országban, amely az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseinek tiszteletére épült. Vezérigéjévé vált a felszenteléskor elhangzó Pál apostoli idézet: „Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.” (2Kor 3,17)

– Így kapcsolódik össze a szabadságra való törekvés keresztyén létünkkel. Mi Krisztusban vagyunk szabadok, nem azért, mert itt harcok voltak. És ez emlékeztet bennünket arra, hogy az Isten szabadsága sokkal több és nagyobb annál, mint amit földi harcok árán elérhetünk. Általában erről szoktam beszélni a megemlékezéseken is, meg arról, mit tanít erről a fogalomról a Biblia – mondja Gergely Szabolcs.

A lelkipásztor szerint ha egy ország szabad is, nem biztos, hogy a benne élő ember is annak érzi magát. – Lelkileg is szabadnak kell lennünk. Számomra ezt jelenti a szabadságra való törekvés.