Az Ő teljességéből, Isten szabadságából kaptunk mindent egész történelmünkben.
Kárpát-haza 1848-ra emlékező, azt ünneplő, tanulságait summázgató népe vajon gondol-e néha erre: Isten nélkül nem lett volna, nem lenne magyar szabadság. Kinek jut eszébe a népünk minden nemzedékében 1000 éve óta ott honoló, fészkelődő, honteremtő és honvédő szabadságvágyról, hogy annak mi a gyökere, táplálója, örök forrása? Mert erről van igazából és mélyen szó. Amit Pál ültetett Európa szabadságszerető, szabadságteremtő népeinek szívébe: „Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság” (2Kor 3,17).
„A szabadságban, amelyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek el ismét magatokat szolgaságnak igájával!” (Gal 5,1). A Lélek Úr szabadította ki szép rendre, „örök törvények” szerinti célszerű működésre az anyagot a gomolygó káoszból. Ez a Lélek szabadított ki a rabszolgaságból az azóta is a szabadság szerelmében alkotó-élő választott népet. Ez a Lélek szabadította ki a bűn, halál, végesség zárványlétezéséből Jehosuában, a Szabadítóban a világ minden népét. Ezért igaz és egyetemes felismerés a mai ünnepen: Isten szabadságtöbbletéből merítettek szomjas lélekkel eleink 1848-ban is.
Visszamenőlegesen a keresztyén hitre téréssel Kárpát-hazát, egyházat alapító Szent Istvánunk munkálkodásával, a tatárjárás, majd a török vész elleni, önmegadást nem ismerő drága szabadságra. Az Isten szabadságtöbbletéből merítő hit tanította meg legnagyobb nemzetcsonkításunk elviselésére a határon inneni és túli, soha szét nem szakítható magyarságunkat. És ez az istenlényegbe merülő, abban egész nemzetünket megfürdető, újraélesztő, megtisztító és megszentelő szabadságszeretet indította el 1956-ot, 1989-et és lakozik itt bennünk és közöttünk ma is.
A történelem végéig keresve, igényelve, akarva az Isten-szabadság magyar szabadságformáinak a nemzetsajátos megvalósulásait. Ezért hát e március idusán, mint minden esztendőben valójában hőseinket megelőzve, de velük együtt a Szabadító Krisztus himnuszát kell minden magyar léleknek elénekelnie. Aztán a hála szabadsághimnuszát neves és névtelen hőseinkért a magyar szabadság egész nemzetünkben ott parázsló, olykor magas lángra csapó örök tüzeiért hálásan.
Az Úrnak, a Jehósua-Eleutherosz Krisztusnak a Lelke töltse meg szívünket és ünnepi óráinkat ezen az ünnepen is, Kárpát-hazában és szerte a nagyvilágban, ahol csak az Isten-szabadság örököseiként magyar lelkek élnek.
Magyar léthimnusz szabadságunkért a Mi Atyánk szavaival
MI ATYÁNK! Előtted mi mindnyájan, kik a földön lakunk, Hungáriában vagy messze a nagyvilágban, testvérek vagyunk. Mert kezed és Szent Lelked alkotása minden ember. Azok is, akik előttünk éltek, és akik majd utánunk jönnek, s városainkban és falvainkban talán még ugyanabból a vízből isznak, ha a forrásokat meg nem mérgezzük, s nem temetjük be azokat féktelen pazarlással, ipari ételeink széthányásával, környezetmostoha gondatlansággal.
Azoknak Atyja, akiket mi nevelünk föl, vagy mások, más értékrend szerint, azoké, akik előttünk 1000 évvel jövőt álmodtak e tájon a kereszt jelében, s fognak még utánunk is álmodni és tervezni a történelmi idő végezetéig, míg magyar szív dobog e tájon: gyönyörű, Európát védő Pannóniánkban. Magas szirtekkel hont védő, ölelő Erdélyünkben, szőke búzatáblás Délvidékünkön, honfoglaló őseink nyomát őriző, regélő, tanúságtévő Kárpátaljánkon és okos, mély honszeretet érlelte, végváras Felvidékünkön.
Meg szerte az öt kontinensen – érettük és mindnyájunkért, kik alkotásaid vagyunk, s egymásnak magyar felebarátai bölcs rendelésed szerint, hogy valóban azok is lehessünk, felkiáltunk Hozzád: MI ATYÁNK!
AKI A MENNYEKBEN VAGY. Mert földi dolgaink egyre bonyolultabbak, és már az ég kék ragyogása sem ugyanaz felettünk, s mert magunkba fordult tekintettel, vagy éppen mindenki fölött átnéző öntelt pillantással örök, bölcs célnak meg nem felelünk. De mert belénk oltottad a csak Nálad csillapuló istenszomjat, meg az önmagunk meghaladásának páratlan képességét, és a sajgó honvágyat is, mely hazahúz, szülőföldünk magas ege alá, sajátos illatú felnevelő portákra, ami még olykor itt marasztal, ahol zúg az a négy folyó.
E vágy pedig feljebb, végtelen mennyei otthonunk, örök hazánk felé is űz minket ősidők óta, hogy Benned találjon enyhülést ajzott szívünk, életen át csillapíthatatlan földi-mennyei honszerelmünk – ezért kitárjuk Feléd egész létünket, s hívunk magunkhoz Téged: AKI A MENNYEKBEN VAGY.
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED. Mert olyan helyen élünk, ahol emberek embereket aláznak meg még ma is, új falak épülnek különféle csoportok közé, s vannak, akik szégyenkezés nélkül, hazug szóval, előítélettel és ítéletekkel dobálják meg a föld porából Lelked által felemelt, orcádfényű alkotásaidat, gyermekeket és időseket, életerős férfiakat és élethordozó asszonyokat, történelmi küzdelmekben helytállókat.
És mert annyi szentségtelenség szállja meg naponta lelkünket munkahelyeken, útközben, iskolákban, otthonainkban, a hitvesi ágyban és a médiában, s az önistenítő gőg emberbálványozása és emberpusztítása annyi új jellemtorzulást zúdít rá tömegjárványként népünkre, Isten szent nevének káromlását lobbantva fel százezernyi ajkon másodpercenként és meggondolatlanul.
S mert ezeréves keresztyén hitünket oly sok zavaros gondolat és szó, határainkra tóduló hódító idegenség veszedelme környékezi, aminek csak erős hittel és egységes népként tudunk ellenállni, s mert annyi mindennapi embertelenség arroganciájában és nemzeti méretű egymást fúrás durva belháborújában tékozoljuk értékes erőinket, ezért könyörögve kérünk Téged, Uram: SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED BENNÜNK ÉS KÖZÖTTÜNK!
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD! Mivel pedig újra éket vernek közénk a lopakodó vagy nyílt bizalmatlanság külföldi és honi ügynökei, idegen eszmék házalói, és gyanakvások, ármánykodások, gyanúsítások már legyőzöttnek vélt konkolyával hintik tele gondosan ápolt, oltalmazott vetésedet egyházakban, s szerte e maroknyi honban, ezért újra tartunk egymástól, hát betartunk egymásnak.
S bizony már alig leljük fel azt a talpalatnyi helyet, ahol testestől-lelkestől nyugalmunk lehet, ahol újra megtaláljuk egymást, s önmagunkra lelünk, ezért hittel kérünk, feljajdul Hozzád lelkünk kiáltása: JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD – VÉGRE!
LEGYEN MEG A TE AKARATOD! S mert reánk tör pusztító utálatosságként a szerzés pogány láza, meg a konzumkényszeres vak vásárlási görcs, fogyasztási pestis, meg az Istent, embert nem kímélő profitéhség, a vad és elvadító, panamázó és korrupcióhegyeket halmozó, nyílt és leplezett, s csak vakondtúrásnyi mértékben leleplezett tisztességtelen ügyletelés. És a vadkapitalizmus pogány papjai által feltámasztott materializmus, a disznófejű nagyúr is szertejár közöttünk, s a könnyű, következmények nélküli karrier, pénzmosás és pénzszerzés delejező hatalma foglyul ejt és megsemmisít sok-sok lelket, generációnyi megvezetéssel, és veszteségekkel, így sokan rabszolgáivá válnak a csőlátású, értékvesztő anyagiasságnak, mikor ember embert csak eurótermelő gépnek tart.
Maradék erőnkkel felfohászkodunk Hozzád: legyen meg a Te akaratod, de ne így, s ne az övék! HANEM AMINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA, ÉS BOCSÁSD MEG VÉTKEINKET… ÉS NE VÍGY MINKET KÍSÉRTÉSBE! Ne vétkeink és másokat is megvezető vakságunk szerint fizess meg nékünk, Urunk, mert akkor ki állhatna meg Előtted? Minthogy csak akkor, vagy már akkor sem szólunk Hozzád, ha érdekeink, mindennapi kenyerünk, egészségünk, életünk veszélyben forog, s jövőölő vétkekkel vétkezünk magunk, egymás és ezredéves, otthonadó édes hazánk, hegyeink és folyóink, rónáink és pusztáink ellen.
Meg sem gondolva a bűnt, mert sokaknak ennyi elég: nekem úgy jó, ahogy van, csak azt elérjem, amit akarok, bármi áron, senki és semmi más nem érdekel. Közben nem veszik észre, hogy áthidalhatatlan árkot ásnak maguk előtt, melybe maguk esnek bele. Hol a túlbecsülés, hol az önbecsmérlés forgószelétől sodorva, mint megtartó águkról leszakadt falevelek.
S mert csak ritkán tudunk igazán megbocsátani az ellenünk vétkezőknek, és egyre nehezebben cipeljük megbocsátatlan egyéni és közösségi vétkeink számba nem vett, sokasodó vagy leplezett terhét, s már rég a múlté a korábban világszerte ismert hungarikum: a közmondásos magyar udvariasság, ezért kiáltunk Hozzád: NE VÍGY MINKET KÍSÉRTÉSBE!
DE SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL! Rajtunk még az évtizedeken át belénk sulykolt szolgalelkűség terhe, s még mindig nem tanultunk meg nyers bírvágyunkkal és a hatalommal helyesen bánni, sem egyházban, sem hazában, sem házunkban, és szívünk bálványozó tévelygéseit megfékezni. Ezért nemzeti és egyéni megújulásunk késlekedése okán igaz önismeretet és nemzeti önvizsgálatot kérve Tőled, fohászkodunk Hozzád, s kiáltjuk: szabadíts meg az ösztöneinkben, ártásokat fabrikáló agyalásainkban, a bennünk, meg körülöttünk lopakodó, soha nem alvó Gonosztól!
Adj jó előmenetelt, igaz ügyeinknek győzedelmet, meg azt, hogy utunkon derüljön ránk végre kicsit több öröm, s szánkat töltse be káromlás helyett kissé több nevetés és az éneklés jó zamata, a gyógyító szó balzsama, ezért szólunk így Hozzád: SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL!
MERT TIÉD AZ ORSZÁG, A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG MINDÖRÖKKÉ. Ezért hinni akarunk hitünk, munkánk, hétköznapjaink értelmében, népünk, megszenvedett tulajdonú hazánk országnyi és európai emelkedésében, az itthon boldogulás esélyében, kultúránkat tőlünk elhódítani akaró idegen talpasok vándorlása közben is.
Meg Európa meggyengült keresztyén hitének felgerjesztéséért, 500 év után is reformációi megújulásért kiáltunk: magyarságunkban, ezredéves keresztyén hitünkben, önbecsülésünkben, honfi-szeretetben, egymás megbecsülésében is megújulást kérve Tőled, teljes szívvel, reménységgel valljuk: Tiéd, s hű magyarjaidé, ne pedig másoké legyen az ország, a hatalom és a dicsőség!
Kárpát-medence történelmi nevet szerzett, ezredéves nagy tisztességet megélt Hungáriájában Székelyföldtől a felvidéki havasokig, Verecke hágójától Felsőőrig, meg Bácskossuthfalváig ne a pártütőké, idegen érdekek szerencsevadászaié, keleti zsoldosoké, nyugati béreseké, s ne az egyéni haszonszerzésből országot árulóké, panamázóké, és hazardírozóké legyen e drága föld.
Ezért várjuk és munkáljuk a Te Országod növekedését hazánkban, közöttünk, s ezért magunkat Neked újra és újra felajánlva, szeretnénk élni újabb ezredévet tisztuló és erősödő hazánk táján, házunk, egyházaink megtartó közösségeiben nemzedékről nemzedékre jó békességben.
Ezért mondjuk el naponta a szívedben fogant, Lelked által gyémántfényűvé csiszolt Mi Atyánk közimát, s mindezt bizalommal Neked, igazabb, igazságosabb, élhetőbb földi és magyar jövőt hozó, ajándékozni kész jósággal ránk tekintő, irgalmas és szerető Atyánknak, mert Rajtad kívül nincs Isten – Fiad, Üdvözítő Jézus Krisztusunk nevében, aki megtanított minket erre a fenséges, igaz és teljes fohászra, napi beszélgetésre Veled Szentlelked által.
Legyen Tiétek a dicsőség, Atya, Fiú, Lélek, s szálljon fel Hozzátok imáink jó illattétele Kárpát-medencénk minden részéből, meg a nagyvilágban szétszóratásban élő milliónyi magyar szívéből, MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ. ÁMEN.
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma