A tegnapi EU-csúcstalálkozó után most már csak az nem látja a vakítóan nyilvánvalót, aki direkt a feje búbjáig húzza a struccpárnát: a globalista vérszívó elit, miután az amerikai választók alaposan pofán csapták őket, egyszerűen áttették a székhelyüket Európába. A munkát január 20-a után ott folytatták, ahol Biden agyhalott tántorgása után abba se hagyták: immáron azonban minden cécó nélkül, semmilyen látszatra sem adva, hogy a végre kézzelfogható távolságba került tűzszünet és béke semmiképp se születhessen meg. A vérontásnak folytatódnia kell.
Európa egyik legnagyobb hátránya az USA-val szemben, hogy itt nincs meg az a „csodafegyver”, ami ott négyévente kiránthatja a szekeret a mocsárból: a demokrácia nevezetű valami… Von der Liar asszonyra és véres szájú amazonbrigádjára – Kallasra, Metsolára – senki sem szavazhatott közvetlenül – hacsak nem számítjuk annak a brüsszeli büfében leadott újrahasznosított papír kávéspoharakat. Az EP-választások látványpéksége még arra sem alkalmas, hogy a valós erőviszonyoknak, választói igényeknek megfelelően osszák le a látványbizottságok látványpozícióit.
Európa senkházijai pontosan tisztában vannak ezzel a demokráciadeficittel, mint ahogy azzal is, hogy a világpolitika színpadán legfeljebb a függönyt huzigálhatják – és éppen ezért veszélyesek, mint egy sarokba szorult, kétségbeesett patkány.
Amikor már küszöbön lenne egy történelmi megbékélés lehetősége Trump és Putyin között, akkor ezek a mi meztelen csigáink mindent bevetnek azért, hogy beakasszanak a békefolyamatnak. Ahogy Zelenszkijt tegnap este összenyálazták, az valami egészen gyomorforgató volt. A hűségnyilatkozatok, a beígért milliárdok, mind mind ugyanazt mutatják: a globalisták soha, soha nem fogják feladni, soha nem fogják engedni, hogy a béke megköttessen.
Ők háborút akarnak, a vérfürdő folytatását – s ha már nem lehet az amerikaiakén, akkor európai pénzen és ha kell, hát európai emberéletek árán is.
Ez az egész soha, egy pillanatig sem Ukrajna védelméről, szabadságáról, szuverenitásáról szólt az ő részükről. Hiszen maguk mondják ki: a végső cél Oroszország térdre kényszerítése (sőt, Kaja Kallas ehhez már hozzászámítja Kínát is). Ukrajna ehhez csak egy eldobható eszköz, a több százezer és millió ember élete legfeljebb járulékos veszteség.
Ráadásul az EU vércséi időkényszerben is vannak:
minél erősebb a nyomás Trump részéről a béke irányában, annál gyorsabban ketyeg az óra, hogy a helyzetet olyan mértékben sikerüljön eszkalálni, ahonnan már nincs visszaút.
Európa számára legalábbis – mert Trump hamarabb fogja NATO-stul, mindenestül ráb..ni az ajtót az idióta brüsszeli bagázsra, minthogy kettőt tudnának pislantani.
Az európai emberek békét akarnak. Nemcsak Ukrajnában, de – különösen nyugaton – a saját hazájukban, a saját utcáikon, tereiken is. Ahol történetesen szintén vérfürdő van, mégpedig nem hébe-hóba, hanem rendszeresen. Lassan már nem telik el úgy hét, vagy nap, hogy a betolakodók ne támadnának, ölnének, erőszakolnának meg európai „bennszülötteket”. Akikért von der Liar, Weber és a többi uniós kukac soha egyetlen könnycseppet sem morzsol el, nemhogy EU-csúcsot hívjanak össze.
Pedig Európa valódi védelme ez volna: megvédeni a betolakodóktól, megvédeni a von der Liar-féléktől.
A többit – a világpolitikát – egyelőre nyugodtan rá lehet bízni a nagyfiúkra, míg Európa végre ki nem köhög magából egy olyan vezetői gárdát, amely legalább egy vécéajtó kinyitására képes segítség nélkül.
Van reménységünk, hiszen a nehéz idők teremtik az erős embereket…
Szűcs Dániel/Felvidék.ma
