Edward Kawa lembergi püspök: Hiába támaszkodunk emberre, mert az ingatag

A püspöki kánoni vizitáció célja nem csupán a plébánia vagy a dokumentáció állapotának ellenőrzése. Mindenekelőtt lehetőség nyílik arra, hogy a püspök találkozzon a hívekkel, a hívek pedig a püspökkel. Mindennek a középpontjában azonban az eucharisztikus áldozat, a szentmise áll.

Edward Kawa püspök Huszjatinban mondott homíliájában hangsúlyozta a szentmise hatalmas erejét, különösen ezekben a zavaros időkben.

„A világban zajló események láttán nagy nyugtalanság töltheti el a szívünket. Milyen jövő vár ránk? Úgy gondolom, hogy Isten igéjének meghallgatásából választ kapunk. A mi feladatunk pedig az, hogy rátaláljunk arra a reményre és világosságra, amire most szükségünk van” – kezdte homíliáját a püspök, majd öt lépésben jelölte meg azt, amire mindannyiuknak és egész országuknak szüksége van.

„Az első lépés. Hamarosan kezdődik a nagyböjt, amely kedvező időszak a változásra. Tehát mindenekelőtt Istent kell az első helyre tennünk. Nem az Ukrán Fegyveres Erőkbe, nem is a nemzetközi támogatásba vetjük reményünket...

Az élet azt mutatja, hogy hiába támaszkodunk emberre, mert az ingatag. Mi, hívők Istenben bízunk, aki egyedül hűséges és mindenható.

Amikor őszintén és nem látszatra fordulunk Istenhez, ráébredünk bűnösségünkre. Ezért a második lépés a bűnbánattartás. El kell ismernünk a hibáinkat Isten előtt: azt hittük, egyedül is meg tudunk birkózni a helyzettel. Technikai megoldásokra, nemzetközi megállapodásokra hagyatkoztunk, de megfeledkeztünk Istenről. Urunk, elfordultunk tőled! Összukrán bűnbánattartásra van szükségünk. Mindannyian vétkeztünk!

Emlékezzünk arra, hogy 1991-ben Istentől lehetőséget kaptunk arra, hogy vérontás nélkül lépjünk ki a Szovjetunióból. És mi mit tettünk? Kezdtük gyilkolni a meg nem született gyermekeket. Isten meg akar minket tisztítani, meg akar gyógyítani, és megtérésre akar vezetni. És ennek éppen most kell megtörténnie, mert látjuk, hogy a velünk szemben álló ellenség démoni.

Tudjátok, mitől félnek a démonok a legjobban? A bűn nélkül élő embertől. Ha a lelkiismeretünk nem vádol bűnnel, akkor az Istennel győzelmet aratunk az ördög által megszállt ellenség fölött.

Amikor az ember elutasítja a bűnt, megtisztítja a szívét a bűnbánat és a szentgyónás által, akkor a benne lévő ürességet be kell töltenie. Mivel töltsük meg? Ezért a harmadik lépés Jézus Krisztus ismételt befogadása. Minden szentmisén, amelyen részt veszünk, tanúi lehetünk annak, ahogy a kenyér és a bor Jézus testévé és vérévé változik. Bűneink miatt gyakran nem járulunk szentáldozáshoz, és a szívünk üres marad. De ma kivétel nélkül mindannyiunknak el kell fogadnunk Jézus Krisztust – hittel a szentáldozásban, elismerve őt Urunknak és Üdvözítőnknek.

A negyedik lépés. Amikor tapasztaljuk, hogy a kegyelem állapotában vagyunk, s látjuk, hogy mi a különbség a bűnös és a bűntelen élet között, akkor döntés előtt állunk: meg kell változtatnunk életünket. A háború alatt azt reméltem, hogy a sok veszteség és tragédia láttán ez a megtérés időszaka lesz számunkra. Ne legyen korrupció, gúnyolódás, megtévesztés, hogy a szovjet mentalitás minden maradványa tűnjék el. Lelki újraindításra van szükségünk – hangsúlyozta a püspök, és felidézte a szovjet rendszer elleni küzdelmet, amelyet a mai napig vív az Egyház a templomok visszaszerzéséért olyan városokban, mint Huszjatin, Kijev, Odessza és Lemberg. – És bár ukrán hatalom alatt élünk, a mentalitás sajnos még mindig szovjet.

Hány emberélet veszett oda a háborúban? Még a pontos számokat sem ismerjük, de azok napról napra nőnek. Sokan külföldre mentek. Mi lesz ezután? Hogyan újítsuk meg népünket és spiritualitásunkat? Sajnos hazánkban jelenleg olyan törvényeket hoznak, amelyek nem segítik a családok megerősödését. És hol van az élet alapja? A családban. Ezért az ötödik lépés a családok támogatása. Az embereknek tapasztalniuk kell az állam védelmét, hogy legyen kedvük a gyermekvállaláshoz, a szülőföldre visszatéréshez, tudván, hogy kedvező feltételek várnak rájuk.

Isten a mi oldalunkon áll, és csodát szeretne tenni a szemünk láttára. És ez valóra válik, még ha valaki nem is akarja. De ehhez hozzá kell járulnunk,

jó talajnak kell lennünk, amibe Isten elveti az élet magját. Ennek éppen most kell megtörténnie – rajtunk keresztül. Ezt senki nem fogja megtenni helyettünk!

Ezért imádkozzunk Istenhez, hogy itt és most mindenki őszintén nyissa meg szívét az ő működése előtt!”

A közös imádság után Edward Kawa püspök elment a városi temetőbe, ahol imádkozott minden elhunytért, különösen azokért, akik a háború alatt haltak meg. Csabarivkában fölkereste a betegeket, megáldoztatta, és szavaival bátorította őket.

Fordította: Hidász Ferenc OFM

Forrás: rkc.org.ua

Fotó (archív): Vatican News

Magyar Kurír