Háborús traumákra specializálódó központot tervez Ukrajnában a Romániai Máltai Szeretetszolgálat

A segélyszervezet küldöttsége legutóbb február derekán kereste fel a régió vidéki településeit, az ott élők helyzetéről, a látogatás nyomán szerzett tapasztalatokról Tischler Ferenc, a szervezet főtitkára számolt be a Háromszék erdélyi magyar napilapnak.

A Romániai Máltai Szeretetszolgálat munkatársai, önkéntesei már a háború kezdetétől járják Ukrajna érintett területeit, a Romániában összegyűjtött adományokkal, élelmiszerrel, ruhákkal, higiéniai termékekkel segítik a katonai konfliktus miatt kilátástalan helyzetbe került embereket. Legutóbb február 10–14. között jártak a Kamjanec-Podilszkij környékén lévő településeken, ruhaneműt, élelmet vittek magukkal. A csapat magját sepsiszentgyörgyi és szatmári fiatalok alkották, akik közül néhányan többször is jártak már a térségben.

Mobil játszótér és mobilkonyha

Tischler Ferenc elmondta: szervezetük humanitárius karavánjának része egy mobil játszótér, érkezéskor mindig ezt építik fel legelőször az önkéntesek, így fél órán belül már játszhatnak is a gyerekek. A téli időszakban nincs tanítás, mivel nincs fűtés, így a felkeresett településeken rendszerint elviszik a gyermekeket a foglalkozásaikra. Közben mobilkonyhájukon meleg ebédet is készítenek, s míg a gyermekek játszanak, kollégái – köztük pszichológusok, szociális munkások – a szülőkkel beszélgetnek. Azt tapasztalják, az embereknek szükségük van arra, hogy el tudják mondani, mit éltek át, hiszen őket a frontvonalról költöztették át az említett térségbe. Tény, hogy egyre több a szegény ember, főként az idősek körében – mutatott rá a segélyszervezet főtitkára.

Csökkent a külföldi támogatás, még inkább a helyiek segítségére szorulnak

Hozzátette, hogy a külföldi támogatások csökkentek, így az érintettek sem kapják meg a szociális juttatásokat. A kisnyugdíjas idősek a helyiek segítségére szorulnak, enélkül siralmas állapotba kerülnének, a munkaképesek közül pedig sokan bekapcsolódtak az őszi mezőgazdasági munkálatokba, hogy egy kevés terményre tegyenek szert. Tischler Ferenc szerint táplálkozásuk emiatt is szegényes, és sokan elmondták, csak abból élnek, amit az adott településen a nagyobb gazdák meg tudnak termelni. Ami a mindennapi életet illeti, a cégek bezárnak, napról napra kevesebb férfi dolgozik: vagy a háborúban vannak, vagy elhagyták korábban az országot, esetleg bujkálnak – ecsetelte a helyzetet.

Megoldás: a szociális bolt

A Romániai Máltai Szeretetszolgálatnak a támogatók jóvoltából sikerült tartós élelmiszereket összegyűjtenie és szállítania az érintett térségekbe, hogy feltölthessék a szociális boltokat. Innen azok a frontvonalról áthelyezett személyek tudnak alapélelmiszereket beszerezni, akik vállalták, hogy besegítenek állami intézményeknél, kisebb magánvállalkozásoknál, melyek alapvető szolgáltatásokat biztosítanak, esetleg részt vesznek a közterületek fenntartásában. Mindenki eldöntheti, hány órát önkénteskedik, ennek függvényében gyűjthet a szociális boltban élelmiszerre, higiéniai termékekre, gyermekruhára váltható pontokat. „Így próbáljuk a munkájukat meghálálni. A program hozadéka, hogy a munkavállalás révén a frontövezetből áttelepítettek beilleszkedtek a helyi közösségbe, egy-egy kisebb csoport tagjaivá váltak, segítséget kapnak a helyiektől, az önkénteskedők közül többen munkát is találtak már. Ez a rendszer, annak eredménye a támogatók tetszését is elnyerte, így szívesen csatlakoznak az adománygyűjtéshez” – részletezte Tischler Ferenc.

Állandó pszichológiai tanácsadó központ létrehozása a cél

A Máltai Szeretetszolgálat küldöttsége látogatásai során azzal szembesült, hogy a menekültek körében egyre nagyobb az igény arra, hogy meghallgassák őket, segítsék őket az átélt traumák feldolgozásában. „Bár ez egy nap alatt nem tud megtörténni, de vannak biztató visszajelzések arról, hogy ezek a találkozások motiválóak, segítik az embereket” – fogalmazott Tischler Ferenc. Így merült fel, hogy támogatókat keressenek egy állandó pszichológiai tanácsadó központ létrehozásához, mely kimondottan a háborús traumák feldolgozásában segítené az érintett közösséget. „Úgy tűnik, a helyi szakemberek felkészültsége nem feltétlen ilyen jellegű, ezért azt szeretnénk, hogy tapasztalt önkéntesek csatlakozzanak hozzánk, segítsenek kiképezni a helyi szakembereket. Ha sikerül a programot beindítani, akkor gyakrabban kellene kiutazni és képzést tartani. Egy másik alternatíva lehet, hogy partnerségek révén az ukrán szakembereket itthon készítsük fel, hazai szakmai partnerekkel” – vázolta Tischler Ferenc. Hangsúlyozta: fontosnak tartják ezt a fajta segítségnyújtást, mert úgy látja,

a háborúnak lehet, hogy vége lesz, de a trauma marad”.

Megjegyezte, ijesztő, hogy az utcákon csak nőket, gyermekeket, időseket, kerekesszékben ülő vagy végtagjaikat elveszített férfiakat látni, ha mégis fiatallal találkoztak, az rendszerint sérült volt. „Nem vagyunk egy gazdag szervezet, de úgy gondolom, az emberek lelkével foglalkoznunk kell. Oda kell figyelni a gyermekekre is, mert sokan közülük mindkét szülőjüket elveszítették, sorsuk megpecsételődött, őket is segíteni kellene. Feladataink egyikének tekintem, hogy szociális és pszichológiai téren egyaránt segítsük a rászorulókat” – nyomatékosította. Önkénteseik legközelebb a húsvéti ünnepek után térnek vissza Kamjanec-Podilszkij térségébe.

Szöveg: Demeter Virág Katalin

Forrás: Háromszék

Fotó: Mihajlo Simashkevich Facebook-oldala

Magyar Kurír