A végsőkig hűségesen – A vértanúságról tartott teológiai konferenciát az AVKF

A délelőtti szekcióban 20. századi vértanúkról és az ereklyék tiszteletéről hangzottak el előadások, míg délután a megváltás teológiájáról, Svéd Szent Brigitta misztikus látomásáról és a Kádár-korszak keresztényüldözéséről beszéltek az előadók. A konferencia így két előadáson keresztül is kapcsolódott a kommunizmus áldozatairól szóló emléknaphoz, amelyet február 25-én tartanak. A résztvevőket Marton Zsolt váci püspök köszöntötte.

Ahogy a konferencia bevezetőjében is, majd több előadásban is elhangzott, vörös és fehér vértanúkat különböztet meg az egyházi hagyomány. Marton Zsolt köszöntőjében utalt arra, hogy az első apostolok, akik közül egyedül Szent János nem lett vértanú, személyesen tapasztalták meg Jézus csodáit, és bár feltámadásának nem lettek tanúi, mégis a vele kialakult személyes kapcsolat erőt adott nekik ahhoz, hogy életük árán is tanúságot tegyenek róla.

„A vértanúság mindenkit érint; arra hív, hogy jól állítsuk be életünk iránytűjét. Szent II. János Pál pápa tanítása szerint a vértanú a hit és az erkölcs összetartozásának legnagyobb jele” – mondta a püspök.

Varga Lajos segédpüspök, általános helynök előadásában a Váci Egyházmegye vértanúit elevenítette fel, elsősorban azokat, akik az Apor Vilmos Katolikus Főiskola épületéhez, azaz az egykori váci szemináriumhoz kötődtek.

Köztük elsőként Pétery József püspök életére emlékezett, aki mivel elutasította a békepapságot 1951-ben, házi őrizetbe került, majd Hejcére száműzték. Őt fehér vértanúnak tekinti az Egyház. Határozott kiállása hite és az Egyház értékrendje mellett már akkor megmutatkozott, amikor 1946-ban a váci püspöknek az érsekekhez hasonlóan kijáró palliumot Mindszenty József bíborostól a szeminárium kápolnájában vette át. Attól a Mindszenty bíborostól, aki tökéletesen értette, milyen történelmi körülmények között szolgálják az Egyházat, és sejtette, hogy komoly megpróbáltatások várnak majd Krisztus minden követőjére.

A Tanácsköztársaság több katolikus pap, egykori váci szeminarista életét követelte, köztük Kósa József és Hornyik Károly jászkarajenői papok estek áldozatul a vörös terrornak. A kommunizmus áldozatai között tartjuk számon Kenyeres Lajos tiszavárkonyi lelkipásztort, akit 1957. február 28-án hittanóráról hazafelé tartva a Tisza gátján gyilkoltak meg brutálisan. Bűne az volt, hogy hitbuzgalmi írásokat készített és levelet írt Andropov akkori budapesti szovjet nagykövetnek az erőszakos téeszesítéseket kifogásolva. Hetényi Varga Károly, aki a legteljesebben dolgozta fel a magyar hitvallók és vértanúk életét, összesen 53 fehér vértanút tart számon a Váci Egyházmegyéből.

Lengyel Zsolt főiskolai adjunktus előadásának témája az ereklyetisztelet volt. Történeti áttekintéséből megtudhatták a résztvevők, hogy az ereklyék tisztelete akkor kezdett terjedni, amikor Valerianus császár 257-ben betiltotta a vértanúk sírjánál bemutatott szentmiséket. Később az Egyház a nyilvános és helyes kultusz érdekében pontosan szabályozta az ereklyék hitelesítésének körülményeit, folyamatát, valamint a boldoggá és szentté avatási eljárásokhoz kapcsolódó feltételeket, elkerülendő az ereklyékkel történő visszaéléseket.

A vértanúság témájában rendezett váci konferencia további előadásairól ITT olvashatnak bővebben. 

Gloviczki Zoltán rektor záró gondolataiban rámutatott, hogy ez a sikeres tudományos konferencia sem maradhat csupán a jelenlévők elméleti kincse, ennek a tudásnak gyakorlattá és életté kell válnia, beépítve az elhangzott értékeket és eredményeket a cselevési tervünkbe, akkor éri csak el e rendezvény valódi célját.

A konferencia résztvevői megtekinthették a Bódi Mária Magdolna életét bemutató rollup kiállítást. A fiatal munkáslány tisztasága védelmében halt mártírhalált 1945-ben, boldoggá avatására április 26-án kerül sor Veszprémben.

Forrás és fotó: Váci Egyházmegye

Magyar Kurír