Az ukrajnai püspökök a háború kezdetének 3. évfordulóján: Aki reményét az Úrba veti, nem csalatkozik

„A remény nem csal meg”

(Róm 5,5)

A Rómaiaknak írt levél e szavaival kezdődik az a bulla, amely jubileumi évet hirdetett az egyetemes Egyházban. Látjuk, hogy Ukrajnában hogyan működik az isteni Gondviselés az Egyház történelmében. Amikor 2022-ben elkezdődött a teljes körű orosz invázió, a Szent Keresztnek szentelt évet tartottunk; a következő évben Ukrajna védőszentjének, Szent Mihály arkangyalnak a közbenjárását kértük. Ebben az esztendőben pedig a keresztény remény erényének jegyében élünk.

Éppen ez az isteni Gondviselésbe vetett remény teszi lehetővé számunkra, hogy hittel tekintsünk mindarra, ami hazánkban és a világban történik. Mindannyian láthattuk ez idő alatt, hogy az emberekbe vetett remény gyakran csalódáshoz és kétségbeeséshez vezet – míg az Istenbe vetett remény szilárd és megingathatatlan támasz.

Az Úrba vetett remény nem okoz csalódást, mert ő hűséges ígéreteihez, s a körülményektől függetlenül állandóan szeret bennünket;

az Úrba vetett remény Isten hűségében és mindenhatóságában gyökerezik. Ez a remény belső erő forrása lesz számunkra, és megnyitja szívünket, hogy ezen próbatételek idején hálásak legyünk Istennek közöttünk megtapasztalt jelenlétéért, és hálára indít bennünket az emberek iránt odaadásukért, áldozatkészségükért és a jóban való kitartásukért.

Továbbá szeretnénk kifejezni mély hálánkat katonáinknak, akik kockára teszik életüket szülőföldünkért: hőstetteiteket soha nem feledjük, bajtársaitok halála pedig soha nem lesz hiábavaló és hasztalan. Imáink szüntelenül kísérnek titeket, kedves harcosaink. Szintén őszinte hálával tartozunk az önkénteseknek, minden jótevőnek, orvosnak és mindazoknak, akik életük odaadó szolgálatával, minden erejükkel és tehetségükkel segítenek bennünket, hogy közelebb jussunk a győzelemhez.

Ezúton is szeretnénk kifejezni őszinte köszönetünket a Szentatyának, Ferenc pápának: minden erőfeszítéséért, amellyel lehetővé teszi, hogy a világ ne feledkezzen meg Ukrajnáról; szűnni nem akaró imájáért értünk , valamint az Apostoli Szentszék minden erőfeszítéséért, amelyet a diplomácia terén fejt ki annak érdekében, hogy hadifoglyaink, továbbá az ideiglenesen megszállt területekről az oroszok által erőszakkal elhurcolt polgártársaink és gyermekeink hazatérjenek.

Mélységes tisztelettel és együttérzéssel fordulunk ma a sebesültekhez és azokhoz, akik maradandó testi sérülést szenvedtek el ebben a brutális háborúban. Élő tanúi vagytok küzdelmünknek, mi pedig imádkozunk gyógyulásotokért, és támogatásunkról biztosítunk benneteket. Szolidárisak vagyunk mindazokkal, akik a frontvonalból várják haza hozzátartozóikat, vagy akiknek sorsáról semmi hír: veletek együtt aggódunk értük!

Imádságunk kíséri azokat is, akik elvesztették kedves szeretteiket, gyászolják fiaikat, lányaikat, édesapjukat, férjüket, feleségüket és barátaikat.

Az Úr vigasztalja meg mindazokat, akik háború okozta sebeket hordanak.

A fogságban lévők vagy a megszállás alatt élők helyzete éles fájdalommal tölti el szívünket. Nem szűnünk meg imádkozni szabadulásukért, hazatérésükért.

Imádkozunk és emlékezünk azokra is, akik kénytelenek voltak elhagyni szülőföldjüket, akik idegen földön, családjuktól elszakadva hordozzák az élet terhét. Az Úr erősítse meg őket megpróbáltatásaikban, és akár idegen országban is találjanak közösségre és támaszra.

Az ukrán Verhovna Rada (Legfelsőbb Tanács) határozata értelmében február 24-e ezentúl nemzeti imanap lesz. Ezért felszólítunk mindenkit, hogy buzgón imádkozzék. Aki teheti, azt böjtölésre vagy az önmegtagadás egyéb formáinak gyakorlására biztatjuk ezen a napon. Bátorítjuk és kérjük a betegeket, hogy egyesítsék szenvedésüket Krisztus szenvedéseivel, és ajánlják fel Ukrajnáért; imádkozzanak a bűnösök megtéréséért és a mielőbbi, régóta várt és igazságos békéért.

Amikor úgy tűnik, hogy mindenütt a sötétség és a kétségbeesés az úr, mi forduljunk bizalommal a Reménység Anyja szívéhez, aki utolsó leheletéig Fia keresztje alatt állt.

Az Ukrajnai Római Katolikus Püspök Konferencia

Fordította: Hidász Ferenc OFM

Forrás és fotó: Credo.pro

Magyar Kurír