Hinni és bízni – Missziós lelkinapot tartottak Szent Charbel tiszteletére Gazdagréten

Hagyomány, hogy a gazdagréti Szent Angyalok-templomban minden hónap 22-én közös imádságot, Szent Liturgiát, szentmisét tartanak Szent Charbel tiszteletére a Dél-Budai Görögkatolikus Szervezőlelkészség, a Paraklétosz Közösség és a gazdagréti Szent Angyalok-templom együttműködésében. A gazdagréti templomban 2016-tól négy maronita, keleti katolikus szerzetes – Szent Charbel, Szent Rafka, Szent Nimatulla és Boldog Esteban – ereklyéje található.

A lelkinap szentségimádással kezdődött. A tanításban szó esett arról is, milyen módon nyerhető el a teljes búcsú, akár ezen az imaalkalmon is.

„Hordozzuk egymást” – a résztvevők arra kaptak buzdítást, ajánlják fel az imaalkalmat szeretteikért. Elhangzott egy tanúságtétel – egy lengyel asszony gyógyulásának története, aki pánikbetegségéből kérte a gyógyulást. Megismerte Szent Charbelt, megszólította a szent alázatossága. Elindult mélyebb megismerése útján, még Libanonba is elment. Gyógyulását Szent Charbelnek tulajdonította. Megváltoztatta életét, elhagyta menedzseri állását, teljesen Istennek adta önmagát és az evangelizálás lett az élete, terjesztette Szent Charbel tiszteletét.

A lelkinap szentmiséjét Tete Remis verbita szerzetes, a Pápai Missziós Művek magyarországi igazgatója mutatta be. „Azért jöttünk ma Isten házába, hogy a testi-lelki betegségben szenvedőkért imádkozzunk. A betegség valamennyiünket érint, mindannyian rászorulunk a gyógyulásra. Nem csak magunkért kérjük a gyógyulást: elhoztuk lelkünkben szeretteinket, hogy kérjük Szent Charbel közbenjárását értük. Gyógyulásukért imádkozunk, erőt és derűt kérünk számukra hordozni a betegséget. Kívánom, hogy hittel menjünk innen ma tovább” – fogalmazott a szentmise elején.

Tete Remis arról beszélt, Isten csodákat tud tenni, és nem egyszer, nem kétszer meg is teszi. Bármikor fordulhatunk hozzá. Alázatosan, tiszta szívvel elmondhatjuk: tehetetlen vagyok. Az ember, amíg nincs baj, saját erejébe kapaszkodik, azt teszi, amit akar. Ám rendre eljön a pont, amikor nem tud tenni, amikor nem bírja, és lemond mindenről. Akkor ott van Isten, és azt mondja: én jövök el az életedbe.

Aki rá hagyatkozik, benne bízik, csodákat fog látni. Nem szabad csupán várni a csodákat, hinni és bízni kell.

Rászorulunk a gyógyításra.

Ferenc pápa betegek világnapjára írt üzenete alapján tanított, mely nyomán elmélkedésre hívott: vajon milyen módon van jelen Isten a szenvedők mellett, és az Isten jelenlétét meghatározó három szempontra – találkozás, ajándékozás megosztás – hívta fel a figyelmet.

A betegségben megtapasztaljuk törékenységünket, de Isten közelségét is. Így a betegség alkalom egy, az embert átalakítani tudó találkozásra, erősebbé teszi, mert ráérez, hogy nincs egyedül.

Az ember a szenvedés idején ismeri fel, hogy minden remény az Úrtól származik, s ezért mindenekelőtt ajándékként nézhetünk rá. Tudunk-e hűségesek lenni Istenhez a betegség idején? Maradjunk Isten mellett, mert tőle kapjuk meg az erőt, a bátorítást. Példaként Loyolai Szent Ignácot említette, aki a betegágyon találkozott Istennel.

Végül arra mutatott rá, hogy a szenvedés helye, a betegágy gyakran a megosztás, a kölcsönös gazdagodás helyszíne, ahol a szenvedők mellett mi is tanulunk remélni, hinni, és közelségükben felfedezzük a szeretetet.

Tete Remis biztatott:

Isten küldöttei vagyunk egymás számára ott, ahol vagyunk. Kövessük a szenteket. Azt tették, ami Istennek tetsző, és ami a felebarátnak jó.

Segítenek, hogy egy lépéssel közelebb lépjünk Istenhez. Forduljunk hozzájuk, tegyük elé sebeinket, kérve a gyógyulást.

A szertartás végén mindenki áldást kapott Szent Charbel ereklyéjével, valamint kenetet a sírhelye előtti olajmécslámpából származó olajból. A lelkinapon teljes búcsú volt nyerhető.

*

Szent Charbel Makhlouf, a Kelet nagy aszkétája és misztikusa, a maronita egyház három nagy szentjének egyike. Kivételes lelkiereje volt. Minden körülmények között derűsnek és kedvesnek látták, türelemmel viselt minden nehézséget és szenvedést. A libanoni szent remete élete a modern kor embere számára is meghívás. Valóban Isten jelenlétében élt, lángoló szeretettel szerette a Megváltó Krisztust.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír