Gondolatok az Édesanyák Édesanyjáról

,,Három dolog szükséges az ember üdvéhez: hogy tudja, mit kell hinnie, hogy tudja, mire kell vágynia, és hogy tudja, mit kell tennie”, írja Aquinói Szent Tamás,

Édesanyám tudta, mit kell hinnie, vagyis, Tamási Áront idézve, hogy „aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan”. Akik megismerték, azonnal megszerették, mert benne az embert látták, az embert, aki nem hitvány, sőt! Hitte, hogy csak akkor léphet tisztán majd Mennyei Bírája elé, ha soha sem kér, hanem mindig csak ad. Úgy volt ezzel, mint a költő Nagy László: „Nekem a kérés nagy szégyen, / Adjon úgy is, ha nem kérem.” Mármint az Isten. Kapott is tőle elég kegyelmet, hogy fészket rakjon, családot alapítson, szépre, jóra, igazra nevelje annak tagjait.

Édesanyám tudta, mire kell vágynia. Nem földi babérokra, talmi kincsekre, mulandó élvezetekre, hanem a családban megszentelt élet örömére, gyermekei, unokái tisztességre nevelésére. Bizony ez a legtöbb, amit egy édesanya mindenkor adhat. Sohasem könyökölt előbbre jutásért: férje, gyermekei, unokái, szerettei testi-lelki javait kereste mindvégig. A kommunizmus alatt is hűségesen megőrizte az őseitől örökölt keresztény mivoltát és magyar hazaszeretetét, mert tudta, ennél többre nincs mire vágynia.

Édesanyám tudta, mit kell tennie. Nála a hitbeli elvek, az erkölcsi igazságok nem hangoztatottak, hanem mindig is átéltek voltak. Csak egy példa. Rosszul érezte magát, ha káromkodtak környezetében,. „Azok a csuhások!” – volt egyik munkatársa szavajárása. Nem bírta, inkább elhagyta munkahelyét. Soha nem alázott meg vagy bántott meg senkit, mert más volt a világnézete, mint az övé, de a magáéhoz körömszakadtáig ragaszkodott, vagyis a saját jó példájával igyekezett a tévelygőket Istenhez terelni.

Boldog Batthyány-Strattmann Lászlóról, a világhírű szemészorvosról tudjuk, hogy húsz éves Ödön fia perforált vakbélgyulladásban való elhunyta után azt mondta családtagjainak: „Most pedig felmegyünk a kápolnába és hálát adunk Istennek, hogy Ödönt húsz éven át nekünk adta.”

Bizony ez az egyedül helyes viszony a halálhoz, amely sohasem vég, hanem mindig csak kezdet, az örök élet kapuja. Hálát adok hát Istennek, hogy Édesanyámat – aki számomra az Édesanyák Édesanyja – 81 éven át nekünk, gyermekeiért, szeretteiért azért adta, hogy az általa teremtett világban mind többen legyenek, akik elmondhatják Szent Dáviddal: „Mert jó vagy Uram, kegyes vagy és hív mindenekhez, kik segítségül hívnak.” (Zsolt 85, 5)

Ifj. Tompó László – Hunhír.info