Ki fizeti a számlát?
Az államfőválasztás után lassan kezdenek kirajzolódni azok az intézkedések, amelyekkel a kormány pótolná az államkincstár hiányzó forrásait. Az eddigi információk alapján semmi meglepőre nem kell számítani, a kormányprogramban foglaltakra és a korábbi Fico-kormányokhoz hasonló lépésekre számíthatunk.
Az első tájékoztatást a pénzügyi tárca az államfőválasztást követő hétfőre időzítette. Ezzel azt is jelezte, a kampányidőszak után a kellemetlenebb híreket is meg kell osztani a nyilvánossággal. A terv, hogy plusz 1,4 milliárd euró kerüljön a kasszába, ennek részeként pedig 2025-től érkezik a dohányáruk és a cukrozott üdítőitalok különadója.
Ennek a két intézkedésnek a gyakorlati bevezetése feltehetően nem okoz majd problémát, mert a koalíció pártjai már megegyeztek, más kérdés, hogy Andrej Danko és társai már sokszor meglepték partnereiket. Azt is látni kell, hogy mindkét lépés könnyen megmagyarázható, illetve a nagyközönséggel is elfogadtatható, hiszen a dohánytermékek és a túlzott cukorhasználat is negatív hatással van az emberek egészségére.
Az eddigi információk alapján az elektronikus cigaretta utántöltőre húszcentes adót vetnének ki milliliterenként, míg az egyéb nikotintermékek esetében grammonként 10 cent adó lenne a plusz.
A tárca egyúttal azt is jelezte, hogy az Európai Unióban is elfogadott gyakorlat az ilyen termékek különadója, amit az Egészségügyi Világszervezet is támogat, hogy az egészségre káros termékek fogyasztása világszerte csökkenjen.
Az említett számokból természetesen nyilvánvaló, hogy ez a két különadó korántsem hozza meg azt a plusz összeget, amelyre a kormánynak szüksége lenne a költségvetés konszolidálásához. Amelyet egyébként úgy akar végrehajtani, hogy jelentős megtakarításokat a szociális szférában nem tervez. Egyelőre még csak terveket olvasni arról, milyen módon változtatnának az adóbónuszon, vagy mi várható a harmadik pillér kapcsán. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy múlt csütörtökön a parlament elfogadta a szociális biztosításról szóló törvény módosítását, amelynek értelmében az idei évtől már nem szociális segély lesz a 13. nyugdíj, hanem a nyugdíjellátás részeként, teljes összegben fizet a Szociális Biztosító.
Minden nyugdíjra jogosult személy kap 13. nyugdíjat, akinek járadékát a Szociális Biztosító folyósítja. Azok is megkapják, akik a fegyveres testületeket irányító minisztériumoktól kapják a nyugdíjukat.
Közben felröppent a hír, hogy esetleg az adóbónusz csökkentése lehet a 13. nyugdíj ára. Erik Tomáš munka-, szociális és családügyi miniszter ennek kapcsán elmondta, ő nem ígért semmit a KDH-nak azért, hogy támogassa a 13. nyugdíjról szóló törvénymódosítást.
A jelenlegi, akár 140 eurós, egy gyermek után járó adóbónusz a Matovič-féle tervezet szerint jövőre jelentősen csökken, ami bevételkiesést jelent a gyermekes családoknak, ugyanakkor kissé tehermentesíti a költségvetést és az önkormányzatokat.
A pénzügyminisztérium még nem döntött az adóbónusz jövőjéről, ebben nem a szociális tárca az illetékes, de a miniszter reményei szerint valamilyen formában megmarad.
A kommunikációs csata zajlik tehát, és akkor kezdődött, amikor Robert Fico meglebegtette, hogy az állami szférában jelentős leépítésekre kerülhet sor a megtakarítási célok érdekében. A kormányfő akkor 30 százalékos leépítésről beszélt, amelyet a média is különböző módon értelmezett. Megjelentek a hírek, hogy több mint 100 ezer ember veszítheti el az állását. Abban sincs egyetértés, hogy miképpen kell értelmezni a kormányfő szavait, csak a minisztériumokat és a legfontosabb állami szervezeteket érintené az elbocsájtási hullám, vagy a teljes állami szférát. Ez utóbbi már csak azért is merész elképzelés lenne, mert akkor a megtakarítás jócskán meghaladná az áhított 1,4 milliárd eurót.
Jegyezzük meg, hogy Robert Fico azt is hozzátette, hogy a leépítésről még nem egyeztetett a partnereivel, az is elképzelhető, hogy csak dobott a médiának egy „gumicsontot”, amely elég brutális ahhoz, hogy néhány napig elterelje a figyelmet az egyéb történésekről.
Ettől függetlenül teljesen egyértelmű, hogy jelentős megszorításokra lesz szükség, s ehhez olyan lépéseket kell tenni, amelyek a lakosság széles rétegeit érintik. Nem valószínű azonban, hogy az európai parlamenti választás előtt megtudjuk a részleteket, főleg azt, hogy kinek és mennyire fog fájni. A kormánypártok is az EP-választásokra figyelnek, mandátumokat akarnak szerezni, és a jövő év még messze van. Az olyan kisebb változásokkal, mint például a fogászati kezelésekkel kapcsolatos kedvezmények megvonása, a következő hónapokban is számolni kell.
