„Szép” remények
Kövesdi Károly múlt heti írásában kiválóan összefoglalta a nyugati elit, élükön a korábban európai szabadságharcosként tisztelt Emmanuel Macron botrányos képmutatását. Hogy a magyar jobboldal egy része által is elismerően emlegetett francia elnök (lásd: „legalább vannak önálló gondolatai”) most kicsit túlzásba vitte a gondolkodást, az már legyen a mi bajunk! Ki másé lenne?! Nem Macron, Sikorski, Duda és cinkosaik pereputtya megy majd meghalni a frontra, vagy ég fel puszta sziluettként a nukleáris apokalipszis mellékzöngéjeként egy vasbeton épületmaradvány falára, hanem az európai átlagpolgár. Olyanok, mint Ön, vagy én.
Egészen elképesztő, de az eszkalációt szorgalmazókban még csak fel sem merül a gondolat, hogy az „őrült”, „demens”, „szifiliszes” minden rendű és rangú betegségben szenvedő, elborult elméjű Putyin netán úgy döntött, ha neki buknia kell, hát bukjon vele a nyugati világ is! A több mint kétezer, jelenleg is bevethető állapotban lévő atomtöltetéből csak oda lehetne durrantani egyet-kettőt a nyugat-európai nagyvárosokra. Ez tényleg science-fiction kategória Macronék szerint, vagy a politikai elit mára annyira elszakadt a valóságtól és saját választópolgáraitól, hogy nem érdekli, vagy, ami talán még rosszabb, fel sem merül bennük, milyen szörnyű következményekkel járhat mindez?
Félreértés ne essék, ha a NATO, vagy legyünk konkrétabbak, az Egyesült Államok NATO-csapatok formájában belép a háborúba, konvencionális eszközeivel az orosz hadsereg nem áll meg előttük. Divat mostanában az amerikai egyeduralom végét emlegetni, sőt, bizonyos szempontból jogos is, de katonai erejét tekintve az Egyesült Államok 2024-ben is egyértelműen hegemón. Sőt, a következő tíz évben is az lesz!
S a végére az egymilliós kérdés! Vannak-e NATO-csapatok Ukrajnában? Igen, biztosan! Évek óta. Hogy most hirtelen újra felmerült a téma, annak két oka lehet. Vagy elfogtak közülük néhányat az oroszok, így Macronék kénytelenek voltak eléje szaladni a történteknek, vagy az van, hogy ez csak az előpuhítás és a következő hetekben, hónapokban nagyobb tételben is átdobnak majd nyugati katonákat az ukrán határon – vélhetően és reméljük, hátországi feladatokra. Abból a szempontból teljesen mindegy, hogy megint csak abban bízhatunk, a NATO-vezetők nem teljesen hülyék, nem rántják bele Európát egy nyílt háborúba. Nos, nem túl jók az esélyeink…
