Március idusához közeledve a hónap második keddjén Nagyszombatban megemlékeztek az 1848. december 16-i téli hadjárat részét képező nagyszombati ütközetről, folytatva az akkori Nagyszombati Diákkör tagjai által 2006-ban elindított március 15-ei megemlékezéseket. A nagyszombati csata emlékműve a város régi temetőjében található; lánccal elkerített obeliszkjénél sereglettek össze a megjelentek.
Elsőként Zilizi Tihamér elevenítette fel a 176 évvel ezelőtti nagyszombati csata történéseit, majd a jelenre vetítve folytatta emlékező beszédét. Imát mondott Canavesi Ambrus olaszországi szerzetes, aki néhány éve többedmagával szolgál Csallóközben, konkrétan Csicsón.
A koszorúzás és az emlékező szavak után a jelenlévők átvonultak a Szent Ilona-templomba, ahol hét órakor folytatódott az 1848-49-es megemlékezés következő epizódja, az Ambrus szerzetes által bemutatott szentmise a forradalom és szabadságharc áldozatainak lelki üdvéért is.
A szentmise homíliájában Ambrus atya Esterházy Jánost emelte ki. Ahogy mi az Úristen gyermekei, fiai és leányai vagyunk, úgy nekünk, hányatott sorsú, üldözött magyaroknak, katolikusoknak és egyéb vallásúaknak atyjaként szolgált gróf Esterházy János.
Nagyon sokat tett értünk, küzdött, kitartott, így méltán kell példaképül állítanunk.
A szentmisén nagyböjt lévén nagyböjti énekek csendültek fel, elénekelték a záróáldás után a magyar himnuszt a szabadságharc évfordulója tiszteletére, továbbá a Keresztények, sírjatok kezdetű egyik legismertebb nagyböjti éneket.
(Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)
