94 éve ezen a napon írták alá azt a gyalázatos trianoni békediktátumot, amely hazánk legnagyobb tragédiájává vált. A szerződés aláírásával nemcsak területünk és lakosságunk közel kétharmadát vesztettük el, nemcsak gazdaságilag lehetetlenítettek el minket, hanem egy tollvonással megváltoztatták a jövőnket, melynek a hatásait a mai napig érezzük.

Trianont nem lehet ünneppé alacsonyítani, ahogy ezt a jelenlegi kormánypártok teszik, mert minden év június 4. a nemzeti gyász napja. Akik ünneplik, szemet hunynak afelett, amiket határon túli testvéreink nap mint nap átélnek. Szemet hunynak a megaláztatásuk és a nemzetiségükért vívott mindennapi harcuk felett. Azon nehézségek okát ünneplik, melyek 1920. június 4-től végigkísérték történelmünket.

A Szlovák Liga nevű szervezet programot hirdetett a magyarok lakta térség elszlávosítására. Az elszegényedett és ellehetetlenített magyar falvakra célozva államilag pénzelt alapból ingyen étkezést és tankönyveket ajánlottak fel a szlovák iskolába jelentkezőknek, tudván, hogy ezzel magyar iskolák létfeltételeit lehet aláásni.

Délvidéken a jugoszláv kommunista partizánalakulatok védtelen embereket mészároltak le, erőszakoltak és kínoztak meg brutális kegyetlenséggel a második világháború után. A tömeggyilkosság áldozatai között magyarok voltak a legnagyobb számban, több tízezren.

Kárpátaljáról a munkatáborokba szállított és halálra dolgoztatott magyarság kevés túlélője nagy nehézség árán térhetett haza a ruszin lakosság segítségével.

Folytathatnánk a felsorolást, de nem lenne vége, hogy milyen módszerekkel próbálták az évek során megtörni határon túli testvéreinket.

94 éve minden eszközzel próbálják elnyomni a magyar összetartozás érzését: ha kell, katonai erővel, ha kell, nyelvtörvénnyel, ha úgy adódik, akkor puszta erőszakkal. Gondoljunk csak a temerini fiúkra, a számtalan magyarverésre, Malina Hedvig esetére vagy Székelyföld autonómiatörekvéseinek ellehetetlenítésére. Ez nem a múlt, hanem a jelen.

Trianon fájdalma minden nap él köztünk, bennünk, melyet nem szabad elfelejtenünk. Fontos, hogy ne csak lelkileg, de fizikailag is közösséget vállaljunk a határon túliak mindennapi küzdelmében a megmaradásért. Legyünk büszkék arra, hogy ennyi évtized után is kitart magyar a magyar mellett, nem lehet csak úgy szétszaggatni egy határral vagy egy dátummal!

A Jobbik ezért folytatja a Kárpát-medencei egységes székely-magyar rovás helynévtáblák állítását, továbbra is várja az érdeklődőket az elszakított területeken nyitott irodákban, s ezentúl is minden erőnkkel azon leszünk, hogy ápoljuk a magyar kultúrát, hagyományokat határon innen és túl.

S míg mások a mai napot ünneplik, mi emlékezzünk, és gyászoljuk a magyarság legnagyobb tragédiáját!