Az ítélet szerint a vádlottak egy közösen bérelt lakóházban éltek, ahol a sértett többször látogatta meg őket váratlanul, így ezek a látogatások egyre terhesebbé váltak a vádlottak számára. 2015 karácsonyát az egyik vádlott a szüleinél töltötte, míg társai az albérletben maradtak. December 23-án, este, a sértett ismét váratlanul látogatta meg a férfiakat. Egy idő után egyikük aludni tért, így a bűncselekményben vezető szerepet betöltött vádlott kettesben maradt a sértettel, akinek ismeretlen okból egy nagy kőműveskalapáccsal nagy erejű ütést mért a fejére. Az ütéstől a sértett rövid időn belül meghalt.

Ezt követően az elkövető felébresztette alvó társát, és elhatározták, hogy eltüntetik a holttestet. Távollévő társukat telefonon a helyszínre hívták, majd a sértett holttestét az udvaron lévő kútba dobták, amit néhány nap múlva építési törmelékkel feltöltöttek és lebetonoztak. 2016 januárjában az áldozatuk tanyájáról használati tárgyakat, bútorokat, szerszámokat, valamint haszonállatokat loptak el.

A holttestet 2020 áprilisában fedezték fel, amikor az ingatlan új tulajdonosa a használaton kívüli kutat kitisztította.

A törvényszék ítélete ellen bejelentett védelmi fellebbezések felmentésre, illetőleg enyhítésre irányulnak.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség álláspontja szerint a bíróság döntése törvényes és megalapozott. Bár az emberölést egyikük követte el, azonban a holttestet a vádlottak közösen tüntették el, mindent megtéve annak érdekében, hogy a gyilkosságra ne derüljön fény, majd áldozatuk tanyájáról számos vagyontárgyat el is tulajdonítottak. A társadalom védelme érdekében különösen fontos a példás büntetés, ezért a büntetés enyhítésére irányuló védelmi fellebbezések nem lehetnek eredményesek.

Az ügyben másodfokon a Debreceni Ítélőtábla dönt.