A római katolikus egyház a második vatikáni zsinat óta ünnepli vízszenteléssel egybekötve a napkeleti bölcsek látogatását január 6-án. Vízkereszt ünnepével lezárul a karácsonyi ünnepkör. A sepsiszentgyörgyi Krisztus Király-templomban szombaton az esti szentmise után tizenötödik alkalommal tartották meg – ezúttal is nagyszámú közönség előtt – a vízkeresztnapi ünnepi hangversenyt Lőfi Gellért karnagy-zenetanár vezényletével. Fellépett a Szerenád Kamarazenekar, a Plugor Sándor Művészeti Líceum Campanella gyerekkara és a templom Laudate Kamarakórusa.
A koncert előtt Takó István plébános örömmel és hálatelt szívvel köszöntötte a jelenlevőket. Bemutatta Lőfi Gellért karmestert, és megköszönte, hogy mindig örömmel vállalja azt a munkát, amelyet az egyházközségben és a művészeti líceumban végez. A zene olyan hangokat pendít meg a lelkünkben, amit szavakkal nem tudunk megtenni. Ünnepre készülve Szabó T. Anna versének sorait tolmácsolta: „Igen: a földön minden új év ünnep. / Hiába tudjuk, hogy ez sem lesz könnyebb. / Leválik rólunk minden régi év, / és megüljük az új év ünnepét. / Túl a gondokon, túl a könnyeken / kívánjuk mindig, hogy csak jobb legyen, / vágyjuk zenével, tánccal ülni meg, / sose kérdezzük: örülni minek. / Vigaszt ragyogtass! Röptess, szép zeném! / Ha földön nincs, van égben még remény!” A plébános ezekkel a sorokkal kívánt jó szórakozást és víg farsangi napokat.
Majd Lőfi Gellért üdvözölte a közönséget, és a zeneszámok előtt megosztott néhány szívből jövő gondolatot. „A zene, ha nem párosul szöveggel, akkor csak érzést fejez ki. Ezen belül azt szeretnénk eljátszani a zenekarral és a két kórussal, ahogyan a szerény pásztorok és a három bölcs király érkezik a jászolhoz, érkezik a kis Jézushoz. És törekednek arra, hogy az ő szerénységükben és egyszerűségükben próbálják meg meglátni ezt a világot. Ennek a találkozásnak az élményét tudják fokozni. Elmondhatjuk, gondolhatunk rá, de igazán érezni csak akkor tudjuk, ha fülünkkel érzékeljük, nem mindig kell a szemünkkel látni, elég, ha fülünkkel halljuk. Ezt a gyaloglást, zarándoklatot hoztuk el önöknek.”
Kezdésnek a XVI. századbeli német zeneszerző, Johann David Heinichen Pastorala... című zeneszámával indítottak, amelyben Lukács Réka és Sebestyén-Lázár Regina oboa szakos művészetis diákok is játszottak. Ezután a pásztorok kis Jézushoz való sietését egy Hector Fiocco-darabbal érzékeltették. Nagy tetszést váltott ki a közönségből a Somewhere in time (Valahol, valamikor) című film zenéje, amelyben Șelaru Berta-Bianca zongoratanárnő játszott szólószámot, miként a többi zeneszám is Karl Jenkins és John Rutter zeneszerzőktől. Amikor bevonult a Campanella gyerekkar, a karnagy kihangsúlyozta, hogy ezeknek a gyermekeknek zenei tehetséget adott az Úr hangjuk által, amit meg is csodálhattunk a három kis karácsonyi számban. A Laudate Kamarakórus magyar nyelvű karácsonyi dalokat énekelt, köztük Bárdos Lajos feldolgozásában is. Szólót játszott Miklós Katalin tanárnő. Befejezésként az Aranyszárnyú angyal és a Csendes éj című dalokkal zárták az ünnepi koncertet.
