Ám mivel 2024 választási esztendő, a mostani nyilatkozatok olyan, veszélyhelyzetre utaló elemeket is tartalmaznak, amelyek eddig kevésbé, avagy inkább másként szerepeltek a szórvánnyal kapcsolatos diskurzusban. Hogy a szórványnak fokozott politikai támogatásra van szüksége, egyértelmű, éppen ezért a jövő évi választásokon talán minden eddiginél nagyobb szükség lesz a szórványban élők szavazatára is. Nagy a felelősség az RMDSZ szórványszervezetein, a jövő évi választássorozat sikeréhez a szórványban élő magyarok cselekvő akaratára, összefogására is szükség van – hangsúlyozta Winkler Gyula EP-képviselő, hozzátéve: „meg kell szólítanunk minden magyart, a legkisebb közösséget is felkeresve”. De komoly veszélyeztetettségről beszélt Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke is, kitérve a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) növekvő népszerűségére. „Az AUR az ellenségünk. Ők táncoltak a dédapáink sírjain Úzvölgyében – hangsúlyozta –, ők indítottak több száz pert az önkormányzataink ellen a magyar zászló, a székely zászló, az anyanyelvhasználat, a kétnyelvű feliratok ellen”. „Óriási feladat, óriási kihívás minden egyes közösség számára, hogy úgy tervezzen, hogy ezekben a közösségekben legyen továbbra is magyar élet. Legyen továbbra is akarat magyarként megmaradni” – tette hozzá.

A Nagybányán, a szórvány ünnepén elhangzottaknak nem csak mozgósító ereje van, érzékelhető egy, a szórványközösségekkel kapcsolatos másfajta megközelítés, szemléletmód iránti igény is. Pintér Zsolt, az RMDSZ Máramaros megyei szervezetének elnöke szerint „a lehető legpozitívabban” tekintendők a szórványközösségek, máramarosszigeti példát említve pedig Orosz Krisztofer Levente azt mondta, a közösségi összefogás hegyeket tud mozdítani, csak hinni kell ebben és ennek érdekében cselekedni, mert „a szórvány nem csak hátrány, de lehetőség is”.

És mindenfajta – érthető – mozgósítási szándék mellett ez igen fontos üzenet a szórványbéliek számára: ők ugyanis nem fogyásra, porladásra kárhozottak, hanem egyszerűen csak másak, nem olyanok, mint mi, tömbbéliek. Senki sem elítélendő azért, mert vegyes házasságban él, ez ugyanis arra is lehetőséget teremt, hogy más nemzetiségű házastársával, a maga kisközösségében elfogadtassa a mi szemléletünket. Szórványbéli nemzettársaink nem gyógyításra szoruló emberekként igénylik a tömbben élő magyarság állandó figyelmét, törődését, segítségét, önhibájukon kívül más élethelyzetbe kerülő közösség tagjaiként kell rájuk tekintenünk. Másak, mint a székelyföldiek, avagy az erdélyi, kompakt közösségekben élő magyarok, ám e másság nem valamiféle mulasztás eredménye, hanem történelmi, társadalmi folyamatok következménye. Mindemellett továbbra is egyértelmű marad a nemzetpolitika fő célkitűzése: fenntartani az anyanyelvű oktatást, őrizni a magyar szót, erősíteni a szórványközösségeket, ameddig csak kell, ameddig csak lehet. És idézhető, mint mindig, Bethlen Gábor legendás mondása is: „Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet”...

Borítókép: A magyar szórvány napja Szatmár megyében. Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó a résztvevők között a magyar szórvány napján tartott ünnepségen a partiumi Avasújvárosban 2023. november 15-én. Fotó: MTI / Kiss Gábor