Mit csinálnak a szájukból?
Robert Fico hatalomra lépése első óráiban megerősítette régebbi elvét: Szlovákia nem nyújt Ukrajnának katonai támogatást. Az Ukrajna-pártiak azonnal kifejezték felháborodásukat, elnök asszonyunk nem győzte hangsúlyozni az eddigi támogatások óriási jelentőségét, egyúttal az ukránok háláját. Az ukrán elnök is reagált Fico álláspontjára. Minden mellébeszélés nélkül nyilatkozott: az eddigi szlovákiai támogatásnak valójában nem volt komolyabb jelentősége, ezért annak megszüntetése nem fogja befolyásolni a háború menetét.
Egy TASR-hír tájékoztatott a napokban a szlovákiai katonai segítségnyújtásról: „Szlovákia a háború kezdete óta 13 fegyverszállítmánnyal támogatta Ukrajnát, 671 millió euró értékben.” – szögezi le többek között. Kérdés, hogy ez valóban sok, vagy kevés? A mi szempontunkból mindenképpen tekintélyes összegről van szó. Ukrajnának viszont nem ez a véleménye.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke se hullatott könnyeket Szlovákia újabb irányultsága okán, sőt szemrehányásokat kapott Ficótól az EU Szlovákiához való hozzáállása miatt. (Azért hozzá kell tennünk, hogy igazából nem tudjuk, miket mondott Fico az EU-ban, lassanként szivárognak ki az információk, amelyek további káoszt gerjesztenek).
A fentiekből egyrészt az következik, hogy Ukrajnának számunkra elképesztő értékű támogatásokra van szüksége, hogy képes legyen az ellenállásra. Orosz részről is körülbelül ugyanannyi érték válik füstté. És most csak kimondottan a fegyverek értékéről beszélünk, a lebombázott falvak és városok, a tönkretett környezet, és főleg az emberi életek értékét felbecsülni sem tudjuk. Elgondolni is félelmetes, hány háború, fegyveres összecsapás folyik a világon. És csak sopánkodhatunk a megannyi pusztítás felett.
Ezeket a szállítmányokat egyedül a védelmi miniszter állíthatná le, aki pedig Robert Kaliňák, Fico talán legfontosabb embere. Arra a felvetésre, hogy a Smer becsapta a választóit, hiszen azt ígérte a kampány során, hogy hatalomra kerülése esetén leállítja a katonai segítségnyújtást Ukrajnának, Kaliňák azt válaszolta, hogy most nem segítségnyújtásról van szó. Hogyhogy? – kérdezték a sajtó emberei. A miniszter tömören azt válaszolta, hogy ha valaki megfizet valamit, akkor az már nem segítségnyújtás, hanem üzlet – és egy nagy álszent köszönömmel gyorsan elhúzta a csíkot a kamerák látószögéből.
Most meg mit hallok? Szlovákia leállította a katonai segítségnyújtást Ukrajna számára – kormányszinten. A magánszférára viszont szabadon üzletelhet. Hát így állunk!
Lehet lavírozgatni, a köpönyeget is lehet forgatni, a szavakat is, a tetteket is. Csak kell hozzá egy jókora adag arrogancia, jó gyomor és nagyon vastag arcbőr.
