Hadifogoly Híradó: „Hetvenen egy vagonban 52 napig”

Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte

Mint tüzér – aki megjárta a Don-kanyar poklát – 1944. november 4-én estem szovjet fogságba Dunaföldvárnál.

Át akartunk menni a Duna jobb partjára, de mire odaértünk, a németek felrobbantották a Duna-hidat. Nem volt mit tenni, az egész tüzérosztály megadta magát a Vörös Hadseregnek.

Két hét múlva bevagoníroztak bennünket – 70 főt egy vagonba –, és 18-án elindultunk a Szovjetunióba: 52 napig, 1945. január 8-ig tartott az út Kirov körzetéig. A több mint 7 hetes út borzalmai minden képzeletet felülmúltak. Tisztálkodásra nem volt mód. Enni hol kaptunk, hol nem. Ha kaptunk is, nem mentünk vele sokra. Mindössze fél szelet szárított kenyér és némi szárított hal volt az adag. Naponta egy vödör vizet adtak be mindannyiunk számára. A nagy tülekedésben néha az is felborult. Az éhség és a szomjúság állandóan gyötört bennünket. A szomjúság csillapítására sokan a deres vasat nyalták, amitől hasmenést kaptak, amibe belehaltak. Tele lettünk tetvekkel. Sokszor kézzel söpörtük össze őket és szórtuk ki a vizelőnyíláson a kísérő szöveggel: „Legalább ti legyetek szabadok!”

Hírek

A mi vagonunkban nyolcan voltunk devecseriek: Jokesz József, Szűcs Lajos, Nyoma István, Baráth Géza, Baráth Sándor, Révai Ferenc, Németh Károly és én. Némelyikük élet és halál között lebegett az út alatt.

Ha valahol megállt a szerelvény, megjelent az őr, és megkérdezte: – Halott van? – Ha 2-3-at mondtunk, azt válaszolta: – Ez kevés! – És nem nyitotta ki az ajtót. Ha többet mondtunk, felugrott a vagonba és ellenőrizte. Ha a szám nem stimmelt, összevert bennünket. Kikaptunk a levegőért! A szörnyű utazási körülmények eredményeként a közel 3500 emberből csak 1200 szállt le a szerelvényről a Kirovhoz közeli Falenki községben.

Bedi Gyula – Devecser
Hadifogoly Híradó - 1992/2.

Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte

Zala megyében, a dombos Göcsejben fekszik Nova, "Göcsej szíve". A község eseményekben dús történetében akadt néhány olyan, amelyet érdemes feljegyezni. Ilyen volt Szálasi Ferenc látogatása 1945 februárjában.

Iszonyatos dráma folyt a mai Széll Kálmán tér környékén 1945. február 11-én, amikor Budapest magyar és német védői megpróbálták áttörni a szovjet ostromgyűrűt. 

A közelmúltban derült ki, hogy a Pest vármegyei Szigetszentmártonban 1944 novemberében négy huszárt temettek el, akik a Csepel-sziget védelmében haltak hősi halált.

A szvasztika, azaz a 90 fokban hajlított ágakkal bíró kereszt fontos szimbólum több egykori és ma is élő hitrendszerben egyaránt. Az idők során jelképezte többek között a jó szerencsét, a teremtés végtelenségét és a legyőzhetetlen, forgó Napot.

Egy fehér nacionalista szervezet vezetője köztéri matricákkal, valamint Adolf Hitler és a Nagynémet Birodalom plakátjival az otthonában is faji gyűlöletet szított – közölte a brit koronabíróság.

Soha nem is kapták el, hiába szerepelt négy évtizeden át az FBI körözési toplistáján. 1985-ben végül magát adta fel.

A frankfurti zsidó szupremácisták Németországban elsőként indítottak el egy olyan alkalmazást, amely az antiszemiták elleni küzdelemben segít azáltal, hogy figyelmezteti a zsidókat a potenciális „biztonsági fenyegetésekre”.

Szálasi Ferenc 1946. évi Börtönnaplójának február 28-i bejegyzésében ezt olvassuk: "Ma reggel kivégezték Imrédy Bélát. Nyugodjék békében. A Nemzet vértanúja volt."

A magyar származású önkéntesekből felállítandó Waffen-SS hadosztályok ügyében a tárgyalások még a Lakatos-kormány idején megkezdődtek. Az írásbeli, előzetes megállapodást végül is Beregfy Károly, a Szálasi-kormány honvédelmi minisztere és Otto Winkelmann, a magyarországi német SS- és rendőri erők parancsnoka 1944. október 23-án írta alá Budapesten.

Életének nyolcvanharmadik évében elhagyta a földi világot László András filozófus, a metafizikai tradicionalitás egyik legnagyobb magyarországi képviselője, írja a Duo Gladii.

Az emigrációs hungarista sajtó évtizedeken keresztül főmunkatársának számító Koós Kálmán hosszú betegség után, 2006. júliusában, 91 éves korában a Colorado állambeli Denverből (USA) tért meg a teremtőjéhez.

Százezres halálkvóták túlteljesítésében versengtek a Sztálin kegyeiért remegő parancsnokok, amikor a paranoia új szintre lépett a Szovjetunióban.

Az első bécsi döntés, így a felvidéki magyarság jelentős részének hazatérése az elmúlt évszázadok kevés sikeres, ám annál jelentősebb epizódjának egyike a magyar történelemben.

1944 nyara végén már nemcsak az oroszok, hanem az átállt románok is támadtak bennünket, aminek következtében a Zemplén megyei Zalkod községben fogságukba estem.

1945. február elejére a neuhammeri táborban kiképzés alatt álló magyar hadosztályok (az SS 25. „Hunyadi” és 26. „Hungária” fegyveres-gránátoshadosztályai) által elfoglalt elhelyezési körleteket a szovjet csapatok egyre jobban megközelítették.

A nemzetiszocialisták dúsított uránjából készült az első amerikai atombomba, a németek sokkal közelebb jutottak az atombombához, mint ahogy azt korábban feltételezték.

A nemzetiszocialista párt félkatonai szervezetei, az SA-rohamosztag, az SS, és az ifjúsági szervezet, a Hitlerjugend egyenruhái egyaránt a világhírű divatmárka, a Hugo Boss üzemeiben készültek.

Legjobb barátaink közül néhányan konzervatívok. Őszintén szeretem és csodálom őket valódi erényeikért: az illendőség iránti érzékükért és személyes megvesztegethetetlenségükért egy korrupciós korban, független szellemiségükért és azért a készségükért, hogy hajlandók saját lábukon állni egy egyre inkább paternalizálódó társadalomban.

1975. április 17-én vonultak be a feketébe öltözött vörös khmer katonák Phnompenbe, s ezzel megkezdődött négyéves rémuralmuk. 

A 20. század történelmében számos olyan kommunista alak volt, akik emberek millióinak kínzásáért és haláláért feleltek, ezért nem meglepő módon az ő halálukat is rengetegen kívánták.

Lovaskocsival léptük át az orosz határt 1945 nagypéntekén, majd május 8-án néhány bajtársammal civil ruhában, lapáttal, ásóval – én egy talicskával – az országúton indultunk hazafelé.

A második világháború minden karácsonya szomorú volt, azonban 1944 decembere kimondottan komoly megpróbáltatásokat jelentett a budapestiek számára.

A 35 éves Joszif Visszarionovics Dzsugasvili, közismertebb nevén Sztálin, az LMBTQP-közösség korai úttörőjeként teherbe ejtett egy kiskorú, szibériai lányt. Leszármazottaik ma is élnek.

Bár jómagam nem nézem az egyik kereskedelmi tévécsatornán szerdánként (be)sugárzott, A szökés című amerikai sorozat epizódjait (eddig azért mégsem terjed a hollywoodi népbutítás – egyébként rendszeres – „élvezete” terén egy fakírt is megszégyenítő mazochizmusom), miután kezembe került az említett opuszt a gyorséttermi hálózatok (genius loci!) törzsközönségének reklámozó kiadvány, nem állhatom meg, hogy ne reflektáljak rá.

A puritanizmus történelmi öröksége vagy genetikai terheltség okán, de tény, hogy a britek a világ legkonformistább népe (tengerentúlra szakadt zabigyerekeikkel, az amerikaiakkal, kanadaiakkal és ausztrálokkal holtversenyben).

1902. május 31-én kötötték meg a második búr háborút lezáró vereenigingi egyezményt. A terepadottságokat és korszerű lőfegyvereiket jól kihasználó búrok közel három éven keresztül álltak ellent az ötszörös túlerőben lévő brit haderővel szemben.

Időről időre, újra és újra találkozunk a Nagynémet Birodalommal kapcsolatban azzal a megállapítással, hogy a német intellektuális elit a nemzetiszocialista kormányzat 1933 januári hatalomra kerülését és hatalmának megszilárdulását követően elhagyta Németországot és számkivetésbe ment.