Az Egyház gondos védelmezője volt – Ferenc pápa üzenete VII. Piusz halála bicentenáriumára

Október 13-án kelt, Isten szolgája VII. Piusz pápa (Luigi Barnaba Chiaramonti,) halálának kétszázadik évfordulója alkalmából írt üzenetében Ferenc pápa szívélyesen köszönti a cesena-sarsinai egyházmegye főpásztorát, Douglas Reggattieri püspököt és az egész egyházmegyét, amely a helyi közélettel együtt hálásan emlékezik kiváló fiára, a bátor főpásztorra, az Egyház gondos védelmezőjére. Ferenc pápa üzenetében atyai közelségéről és jóakaratáról biztosítja mindazokat, akik részt vesznek a Chiaramonti-év számos rendezvényén.

A Szentatya – visszatekintve tiszteletreméltó elődjének életére, aki „a mélységes hit, szelídség, emberség és irgalom jegyében szakértelemmel és körültekintéssel járt el azokkal szemben, akik megakadályozták a Libertas Ecclesiaet, az Egyház szabadságát” – kifejezi: a hála és a csodálat érzése jelenik meg VII. Piusz hátrahagyott szellemi öröksége és evangéliumi őszintesége iránt, amivel pápasága huszonhárom évének megannyi súlyos megpróbáltatását hordozta.

A korát meghatározó politikai és társadalmi zűrzavar ellenére, bizalommal ráhagyatkozva Isten akaratára, példás engedelmességgel fogadta a száműzetés megaláztatását, mindent felajánlva az Úrnak az Egyház javára.

Az előretekintő Luigi Barnaba Chiaramonti pápa a cesenai bencés apátságban, majd a római Falakon kívüli Szent Pál-bazilika bencés apátságában szerezte meg hatalmas teológiai felkészültségét, amelyet az akadémiai világ rendelkezésére bocsátott. Műveltsége és közismert erényei révén már fiatalon megyéspüspök lett, először Tivoliban, majd Imolában. Szolgálata során kitűnt lelkipásztori karizmájával és szívbéli jóságával. Püspöki szolgálata idején habozás nélkül minden tőle telhetőt megtett, hogy gondoskodjon a rábízott emberekről; nagy odaadással kötelezte el magát a bizonytalan sorsúak szenvedéseinek enyhítésében – emeli ki üzenetében Ferenc pápa.

Figyelembe véve VII. Piusz pápa életének történelmi időszakát, meg kell említeni azt a nagy bölcsességet, amellyel „a béke nagykövetéként” tudott működni azok mellett, akik a világi hatalmat gyakorolták. Egy ellentmondásos politikai színtéren, mely a lelkek üdvösségét fenyegette, az isteni Gondviselés oltalmába vetett hit nyugalmával mindent megtett azért, hogy meg ne fogyatkozzék „a nyáj őrzésére és vezetésére” szóló küldetése, és így,

a korlátozások ellenére is félelem nélkül hirdette Krisztus evangéliumának vigasztaló erejét a boldogmondások szellemében, mely a békességszerzőket Isten gyermekeinek nevezi (vö. Mt 5,9).

Ferenc pápa üzenete végén a cesena-sarsinai egyházmegye híveire bízza a feladatot, hogy megfelelő módon ismertessék meg Péter apostol e nagyra becsült utóda, szeretett földijük életét és lelkipásztori tevékenységét, hogy ugyanazt a lelkipásztori szenvedélyt szítsa fel mások szolgálatában egy harmonikus társadalom építésében, mely a békét jelöli meg a remény, a tiszteletteljes párbeszéd és a keresztény kiengesztelődés útjaként. Végül Szűz Mária anyai oltalmára bízza őket, Isten Szolgája VII. Piusz pápa közbenjárását kérve értük, akiket szívből megáld. Ferenc pápa üzenete szeptember 21-én, Szent Máté apostol és evangélista ünnepén kelt.

*

Luigi Barnaba Chiaramonti gróf 1758-ban, 16 éves korában belépett a bencés rendbe. Páduai és római tanulmányai után 1775-ben apát, majd Tivoli és Imola püspöke lett, 1785-ben bíborossá kreálták. VI. Piusz pápa halála után a franciák által elfoglalt Róma helyett Velencében tartották a konklávét. Ezen 1800. március 14-én megválasztották Chiaramonti bencés bíborost, aki elődje és földije iránti tiszteletből a VII. Piusz nevet vette fel, majd visszatért a franciák által időközben elhagyott Rómába. 1801-ben Napóleon tábornok, a köztársaság első konzulja konkordátumot kötött vele, amelynek értelmében a katolikus vallást visszaállították, és megerősítették az egyházmegyék új felosztását. 1804. december 2-án VII. Piusz pápa Párizsban császárrá kente fel Napóleont, aki azonban maga tette fejére a császári koronát a szertartáson.

Minthogy a pápa később nem teljesítette a császár kérését annak öccse házassága ügyében, Napóleon megszállta a Pápai Állam területét, majd Rómát is. VII. Piusz pápa 1809. június 11-én kiközösítéssel válaszolt, mire Napóleon elfogatta és Savonába vitette a pápát, a Pápai Államot pedig bekebelezte a francia birodalom. A császár új konkordátumot ajánlott a fogságban lévő pápának, hogy államfői jogairól mondjon le, tegye át székhelyét Párizsba, és fizetést fogadjon el tőle. Piusz pápa az ajánlatokat visszautasította, mire Fontainebleau-ba hurcolták, ahol egy színleg ideiglenes konkordátumot írattak vele alá. Amikor VII. Piusz pápa megtudta, hogy állandó intézkedésről van szó, visszavonta azt. Lipcsei veresége után, 1814. január 23-án Napóleon szabadon bocsátotta a pápát, aki a nép örömujjongása közepette vonult be Rómába. Amikor Napóleon ismét magához ragadta a hatalmat, és Murat marsall betört a Pápai Állam területére, a pápa Genovába menekült. VII. Piusz végül Napóleon és Murat bukása után visszatérhetett Rómába, ahonnan haláláig békében kormányozta az Egyházat.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Agenzia Info Salesiana; Diocesi di Torino; Vatican News

Magyar Kurír