Tényleg ilyen kevesen maradtunk?

Nem lehet mindent a felvidéki társadalomban (is) uralkodó közönnyel megmagyarázni! Úgy élni, hogy minél egyszerűbb legyen számomra az élet, ne vegyek felesleges gondot a nyakamba egy választással. Ugyanúgy, mint Albert Camus híres regényében a Közönyben érez a főhős, aki számára kényelmetlen, sőt kellemetlen részt venni a nagy melegben az édesanyja temetésén, mert kizökkenti a megszokott életritmusából.

Ennél azért jóval összetettebb a probléma! Egy biztos, hogy elszalasztottuk egy soha vissza nem térő alkalmat! Négy év múlva lehet, hogy már késő lesz! Addig tovább szakadhatunk, foszladozhatunk, erőtlenebbé válhatunk!

Nem az első alkalommal mulasztottuk el, de most nagyon fáj, mert senkitől sem fogjuk visszakapni az önbecsülésünket!

Négy éve még ígérgettek nekünk fűt-fát a győztesek, mondták, ne féljünk, majd mi felkarolunk benneteket, semmi se lett belőle néhány semmitmondó gesztuson kívül! Az EU pedig magasról fütyül az őshonos kisebbségek bajaira. Mégsem okultunk belőle, nem tudatosítottuk, hogy csak magunkra számíthatunk! Most pedig könnyen előfordulhat, hogy már ígérgetni sem fognak, mert látják, képtelenek voltunk talpra állni kicsinyességünk, összeférhetetlenségünk, féltékenykedésünk, közönyösségünk miatt. A „csak neki lesz jobb” szemlélet elhomályosította az agyakat, lebénította a tenni akarást.    

Számít, hogy mennyire magyarok azok, akik ugyan elmentek választani, de szlovák pártra szavaztak valamilyen okból kifolyólag?

Elterjedt ferde gondolkodás ugyanis e tájékon, hogy aki magyarra, az etnikai pártra szavaz, az iliberális és Orbánnnal azonosul, emiatt haladásellenes és nem annyira európai, mint ahogy a progresszív gondolkodásúak szeretnék. Ezért aztán előre gondolva ki kellett harapni egy liberális szeletet a nehezen összeverbuválódott Szövetségből, nehogy a kormányalakításkor együtt a konzervatív szlovák oldalt erősítsék. Maradtunk annyian, amennyien: választók és választottak.

Az egyéb másságot ugyan hirdető, de az őshonos nemzeti kisebbség másságát kirekesztő felfogás? A magyarságot az utcáról, az életből a kultúrházak falai közé terelő folklóros megközelítés? Fiaim, csak énekeljetek és táncoljatok, mi majd gondolkodunk helyettetek! Annyi más jódolog van még a világon a nemzeti érzés helyett! Minek azt erőltetve előtérbe állítani? Látjuk, érezzük, hogy a vegyességet hirdető hígmagyarok 14 évvel ezelőtti felbukkanása és állandósult jelenléte a Felvidéken megtette a magáét a magyarság körében. Fellazították a nemzeti öntudatot, háttérbe szorították a magyarságtudatot.

Mit akarunk, ha a 2021-es népszámláláson magukat magyar nemzetiségűnek valló szlovák állampolgárok száma 2011-hez képest „csak” 36 ezerrel - mintegy háromnegyed százalékkal - 422 ezerre csökkent. Rigó Konrád, a Most -Híd 2023 alelnöke szerint semmi gond ezzel, majdnem ugyanannyi a magyar Szlovákiában, mint 2011-ben, és szerinte „az, hogy alig fogyott a magyar az elmúlt tíz évben, az a Híd létezésének köszönhető”. Önelégült vélemény az önpusztításról. A szavazatokért cserébe felmentést adtak ugyanis a nemzetiségüket feladóknak és az iskolatévesztőknek is.

Elvileg magyarok (Farkas Tibor után szabadon)! Most önelégülten hátra dőlhettek, és dörzsölhetitek a tenyereteket: gyakorlatilag nektek köszönheti a felvidéki magyarság, hogy megint parlamenti képviselet nélkül maradt!