A résztvevők négy országból érkeztek: Szlovákia (Felvidék) és Románia (Erdély) mellett Spanyolország, Bulgária is küldött egy-egy csapatot. A nemzetközi találkozón készült fotók a Zöld Nap Egyesület Facebook-oldalán tekinthetők meg.

A hosszú utazást követően a hétfő reggelt megszokott ismerkedős – névtanulós és csapatépítő – játékokkal kezdtük. E bemelegítés után az ificsere szervezője, Bálint Annamária ismertette velünk a hét programjait, közösen szabályokat állítottunk fel, és sor került a titkos barátok kisorsolására is; ez arra szolgált, hogy a kihúzott személyhez a hét folyamán közelebb kerülhessünk. Minden nap négy műhelymunkán vettünk részt, különböző témakörökben. Ezeket mindig egy érdekes játékkal kezdtük, amelyek által közelebb kerültünk külföldi társainkhoz.

Az első nap meglátogattunk egy természetes biokertet, ahol együtt alkottunk madáretetőket és hernyóhotelt. Ezt követően kis csoportokban ismerhettük meg Nagykapost egy kincskeresős játék segítségével. A második nap volt a legizgalmasabb. Délelőtt meglátogattunk egy csodaszép méhészetet, melyet egy aranyos felvidéki család működtet. Rengeteg új dolgot tanultunk arról, hogy miért olyan fontos a méhek munkája az emberiség életében és a környezetünk fenntarthatóságában. Kipróbálhattuk a méhviaszgyertya öntését, és finomabbnál finomabb mézeket kóstoltattak velünk. Később lehetőségünk adódott meglátogatni II. Rákóczi Ferenc emlékházát. Délután a sátoraljaújhelyi kalandparkban töltődtük fel.

Szerdán minden foglalkozás egy-egy nagyon fontos témát ölelt körül. Az ökológiai lábnyomunk méretéről és káros mindennapi szokásaink hatásáról tanultunk, jobban megismertük az Erasmus+ által kínált lehetőségeket, és csapatunkkal megmentettük Barabás városát. A napot erdélyi és felvidéki nemzeti esttel zártuk, amelyen Huni legé­nyest táncolt, mi bemutattuk a nemzeti viseletünk szoknyáját és meséltünk Erdélyről, meg arról, hogy miért is vagyunk mi Romániában magyarok, hiszen sokaknak kérdés volt, hogy miként tudunk értekezni a felvidéki magyar diákokkal.

Csütörtököt pár székely népi tánccal kezdtük, majd belevágtunk a nagy főzésbe. Az addig főként irodaként működő termet hatalmas konyhává alakítottuk, és négyféle ételt készítettünk el (zakuszkát főztünk, kenyeret és különböző tésztákat sütöttünk). E tevékenység célja az volt, hogy megtanuljuk, miként tudnánk fenntarthatóan főzni és minél jobban tartósítani az élelmiszereinket; azt is megbeszéltük, hogy miképpen tudnánk csökkenteni az élelmiszer-pazarlást. Ezek után bolgár és spanyol nemzeti est következett, amelyen sikerült jobban megismernünk társaink kultúráját.

Péntek délelőtt különböző sporttevékenységeken vettünk részt és izgalmasabbnál izgalmasabb játékokat játszottunk, ahol megmutatkozott mindenki versenyszelleme. Délután, az utolsó műhelymunkán természetes anyagból készítettünk mécsestartót. A szombati napot Kassa városában töltöttük, ahol egy nagyon kedves idegenvezető ismertette velünk a város kultúráját és látványosságait, majd szabadon próbáltuk felfedezni a szépségeit. Este az egész társaság egy helyi pizzázóban szórakozott, majd sor került az oklevelek kiosztására, a titkos barát leleplezésére és a búcsúra. Ami nem volt végső: később néhány spanyol és felvidéki diák átjött hozzánk még egy utolsó kártyapartira, és még sokáig beszélgettünk.

Összességében úgy érzem, nagyon jó programban vehettünk részt. Nagyon hálás vagyok, hogy ismét lehetőségem adódott rá, hiszen ezek azok az élmények, amelyekre mindig emlékezni fogok. Az Erasmus+ programok által rengeteget fejlődöm az angol kommunikációban és személyiségileg is, sokkal nyitottabbá és alázatosabbá válok, hiszen minél több emberrel találkozunk a világ különböző pontjai­ról, annál jobban megérthetjük a világot, amiben élünk.

Szász Nóra