A hivatalos jelöltté váláshoz szükséges tíz aláírás birtokában négy politikus és két „kívülálló” kezdheti meg az intenzív lobbizást a következő napokban. Izrael legmagasabb közjogi méltósága, az államelnök ugyan nem rendelkezik tényleges végrehajtó hatalommal, de hivatalának tekintélyével sok fontos ügyet szolgálhat, amint Simon Peresz az elmúlt hét évben az országon belül és külföldön is megmutatta.

A legidősebb jelölt, Benjámin Ben Eliezer hatvan éve tölt be különféle katonai, majd (a szociáldemokrata Munkapárt színeiben) polgári tisztségeket, harminc éve parlamenti képviselő, és számos miniszteri feladatot is ellátott.

A Likud párt politikusa volt évtizedeken át Rouven Rivlin elnökjelölt is, majd a parlament elnökeként felügyelte a demokrácia szabályainak betartását. Liberálisabb véleményével Benjámin Netanjahu miniszterelnök riválisává vált, aki nem is támogatta jelölését a legmagasabb hivatalra.

Meir Sitrit előbb a Likud, majd a centrista Kadima párt színeiben politizált, képviselő és többször miniszter is volt hosszú karrierje során. Dália Icik a Munkapártból került szintén a Kadimába, de ezúttal nem jutott be a kneszetbe, s államelnökként szeretné folytatni karrierjét.

A két „civil” egyike egy ismert bírónő, Dália Dorner, aki markáns véleményével sokszor megjelent már a helyi médiában, a másik pedig Dániel Sehtman Nobel–díjas professzor, aki a kémia tudományos világa után felfedezné a politika világát is, mert szerinte alapos reformokra lenne szüksége Izraelnek.

A két hét múlva esedékes választásokon közülük csak az juthat tovább, aki megszerzi a százhúsz képviselő szavazatának legalább negyven százalékát, majd a második fordulóban a több szavazatot szerző jelölt válik Izrael következő államelnökévé hét évre.

(MTI)