Kiemelkedő jelentősége volt Ferenc pápa háromnapos budapesti hivatalos útjának nemcsak katolikus, hanem keresztény-keresztyén, valamint nemzeti szempontból is. Hiszen a jelenléte, megnyilvánulásai, valamint az általa megfogalmazottak által hitben, összetartozás- és önazonosság-tudatban egyaránt megerősödhettünk.
Ugyanakkor ránk, magyarokra és országunkra irányította a világ figyelmét, és ezzel megteremtette küzdelmes történelmünk, nagyjaink, kultúránk, szellemi értékeink, emberi mivoltunk felvillantásának a lehetőségét. Még akkor is, ha a hazai és külföldi média egy része rosszindulatúan szűkre szabta az erről szóló tudósításokat vagy szándékosan félremagyarázta a történteket és elhangzottakat.
Örömmel nyugtáztuk a Szentatya méltó fogadása érdekében létrejött összefogást az állam és egyház, magyar és magyar között. Ennek egyik, de nem egyetlen hozadékaként a képernyők előtt lélekben bárki bekapcsolódhatott a látogatásába. Így közösen dobbanhatott a szívünk az őt méltóságteljes alázattal fogadó hivatalosságokkal. Meghatódva hallgathattuk a jelenlétében elhangzott tanúságtételeket. Lubickolhattunk jóságos tekintetében és feltöltődhettünk a felénk áradó szeretetéből. Ujjongva rajonghattuk körül több ezer fiatallal, és értő figyelemmel követhettük hozzánk intézett szavait. Együtt imádkozhattunk vele és a Kossuth téri szentmisére felekezeti hovatartozás, valamint országhatárokra való tekintet nélkül összesereglett zarándokokkal.
A látogatása során Ferenc pápa félreérthetetlenül jelét adta az irányunkban táplált rokonszenvének, fejet hajtott az évszázadok során nyújtott teljesítményünk előtt, egyértelműen kiállt a világ magyarsága és a nemzeti kormány irányította országunk mellett. És ezt nem a házigazdának udvariasságból kijáró gesztusként, hanem a múltunk és jelenünk ismeretéből fakadó meggyőződésből tette.
Az állami vezetőket köszöntő beszédében például hosszasan idézett Szent István Imre herceghez írt intelmeiből, felemlegette a magyar szenteket, földrészünk jövőjének szempontjából jelzésértékűnek nevezte az általa keresztény szellemiségűnek nevezett magyar Alaptörvény egyéni szabadságra és európai egységre vonatkozó megfogalmazásait. Ugyanakkor köszönetet mondott a világban „sok megpróbáltatásnak kitett keresztényeknek” nyújtott segítségért.
Ferenc pápa magyarországi tartózkodásának az értékelése az elkövetkező hetek, hónapok feladata. Annyi azonban már most kijelenthető, hogy a hatására emberként, keresztényként és magyarként többé, jobbá váltunk. Éppen ezért őrizzük meg és adjuk tovább a tőle ez alkalomból kapott lelki ajándékokat.
Isten, áldd meg a magyart! – köszöntött minket, majd búcsúzott tőlünk anyanyelvünkön a Himnusz szavaival Péter utódja. Érhet-e ennél nagyobb áldás és megtiszteltetés?
Borítókép: MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda / Benko Vivien Cher
