Vastapssal fogadták Markó Attila volt kisebbségügyi államtitkárt Temesváron az RMDSZ kongresszusán, és ez érthető is, hiszen egyértelműen koncepciós perekben hurcolták meg a közösségi ügyeket szolgáló politikust, aki közel nyolc és fél évi távollét után térhet haza Magyarországról.
A történtek ismertek: Markó Attilát és két társát – Marosán Tamás egyházi és Silviu Clim igazságügy-minisztériumi jogászt – három évi börtönbüntetésre ítélték azért, mert a Székely Mikó Kollégium épületét visszaszolgáltatták a református egyháznak, amelytől 1948-ban a román állam elvette azt. A végleges ítélet ugyan felfüggesztette az ítélet szabadságvesztésre vonatkozó részét, de megerősítette az egykori református iskola visszaállamosítását, ami meg is történt. Rögtön ezután több eljárás is indult a visszaszolgáltatási bizottság tagjai ellen, hogy ennyi év után kipukkadjon mindahány. Az elmenekült Markót további öt ügyben próbálták bevarrni, de kettőben már az ügyészség ejtette a vádat, háromban pedig felmentették; 32 más hasonló eset is ugyanígy zárult le. Nagy megkönnyebbülés ez, és nem csupán az érintetteknek, hanem az őket harcba küldőknek – esetünkben az RMDSZ-nek – is, de győzelemnek azért nemigen nevezhető.
„Eredménye” ugyanis az el sem kezdett vagy a felmentéssel lezárult pereknek is van: a kommunizmus kezdetén egy-egy tollvonással államosított ingatlanok visszaszolgáltatásának az új román demokrácia 34. évében sem sikerült a végére érni. Már lassan tíz éve, még a Mikó-per idején leállt az addig is kínnal-bajjal araszoló folyamat, azóta egyetlen jelentősebb épületet vagy területet sem kapott vissza a magyarság. Sőt, most is próbálnak lecsípni az övéből: a Békás-szorost, az Úzvölgyét, a háromszéki – ozsdolai, szentiváni stb. – erdőket, és mást is, végeláthatatlan perekbe kényszerítve a jogos tulajdonosokat. Úgyhogy a történetnek sajnos nincs vége Markó Attila felmentésével, legfeljebb csak egy fejezetnek belőle.
Sok szál maradt még elvarratlanul. Az egyik maga a Mikó ügye. Ebben ugyanis nem mentettek fel senkit, az ítélet érvényes marad, következményeivel együtt. Eltörli ezt valaki? Rehabilitálják valaha Markó Attilát és társait? Visszakapja a református egyház a tőle elkobozott épületeket? Hát a többi volt tulajdonos?
A történelmi magyar egyházak tavaly tavaszig volt ingatlanjaik 30 százalékát sem kapták vissza, a jogállamiság és az igazságszolgáltatás pedig ma sem fest jobban, mint nyolc-kilenc évvel ezelőtt, habár azóta születtek a restitúciós bizottságot felmentő ítéletek. De vajon ezek az igazságszolgáltatás függetlenségének jelei, vagy inkább politikai üzenetek? Mert közben, 2021-ben Kató Béla erdélyi és Csűry István királyhágó-melléki református püspök ellen is bűnvádi eljárás indult a húszévi pereskedéssel is csak részben visszanyert zilahi Wesselényi-kollégium – Ady egykori iskolája – tulajdonjoga miatt. A kártérítések sem haladnak jobban, bár a kisemmizettek vagy örököseik ezrével nyerik a visszaszolgáltatási pereket Strasbourgban Románia ellen.
Az eddigi ütemből ítélve már biztos, hogy a 12 évi – 1948-tól 1962-ig tartó – államosítást 36 év alatt sem fogja kiigazítani az állam: ezután is mindenért meg kell vele küzdeni.
Borítókép: 2012-ben harmincezren tüntettek a Mikó visszaállamosítása ellen Sepsiszentgyörgyön. Fotó: Albert Levente