A mondhatni menetrendszerű bejelentés múlt pénteken érkezett, amikor is egy fővárosi rendezvényen Ligia Deca tanügyminiszter jelenlétében nyilvánosságra hozták a legfrissebb országos felmérést, mely a romániai diákok írás- és olvasási készségeit mutatja. Mint a korábbi hasonlók, ez is elkeserítőnek mondható. Az eredmények szerint nagyon alacsony a 6–14 év közötti gyerekek írni-olvasni tudásának szintje, 42 százalékuké a nem funkcionális, 47 százalékuké a minimálisan funkcionális kategóriába sorolható, és csak 11 százalékuké funkcionális. Leegyszerűsítve: az elemi és általános iskolások jelentős része nem tud megfelelően írni-olvasni, ami nyilván azt is jelenti, hogy komoly erőfeszítést jelent számukra megérteni mindazt, amit elviekben a tananyagból el kellene sajátítaniuk, és amit a rendszer továbbra is drákói szigorral elvár tőlük.

Mint minden felmérés esetében, nyilván lehet vitatni az eredményeket, árnyalni, ám ez nem változtat azon a tényen, hogy a helyzet nagyjából katasztrofális. Józanul gondolkodó számára egyértelmű, gyökeres változtatásra van szükség, hogy a jelenlegi állapotokból legalább kimozduljon az egész, a számottevő, meghatározó előrelépéshez pedig egyértelműen évek kellenek. Első látásra pozitívumként értékelhető, hogy a jelentés ismertetésekor maga a tárcavezető volt az, aki kijelentette, rendszerszintű beavatkozásra van szükség a diákok írás-olvasási készségeinek javítása érdekében. A gond csupán az, hogy az elmúlt két évtizedben már igen sokszor hallottunk ilyen és ehhez hasonló mondatokat, nekiveselkedésekből, bőszen reformnak titulált kezdeményezésekből (kísérletezésekből) sem volt hiány, majd érkeztek az újabb és újabb pofonok, egyebek mellett a hazai vagy éppen nemzetközi (lásd PISA-tesztek) felmérések siralmas eredményei formájában.

Szomorú, de a viszonylag hosszú huzavona után a múlt héten végül a parlament elé került oktatási törvénytervezetek kapcsán is az az érzése az embernek, hogy amennyiben a honatyák teljesen ki nem lúgozzák a jogszabályt, papíron ismét fényes jövő előtt áll a román oktatási rendszer, ám a valóság várhatóan újból belerondít majd az egészbe. Szépen hangzik például az inkluzív oktatás kifejezés, mely egy olyan közeget hivatott jelenteni, melyben minden gyermek elsajátíthatja az általános műveltségi ismereteket, képesítésre és szakmai identitásra tesz szert, csakhogy amint a fentebb felsorolt adatok is mutatják, a sokéves bajok nem itt kezdődnek. Egy normálisan működő országban vészcsengőként kellene működnie a ténynek, hogy már az alapismeretek elsajátítása terén valami nagyon nincs rendben, és a helyzet folyamatosan romlik.

Az eljövendő paradicsomi állapotok helyett talán sokkal hasznosabb lenne ennek okait megvizsgálni és sürgősen tenni ellene, ellenkező esetben minden további lépés körülbelül annyit ér majd, mint egyetlen veder vízzel oltani a lángoló erdőt.

Borítókép: Facebook / Ligia Deca