Ennek bizonyítéka az elmúlt fél év is, amikor a kormány engedett a különböző politikai pártoknak, érdekszövetségeknek, egyéni ambícióknak, és öt – hol megtoldott, hol kilúgozott – változat után terjesztette a parlament elé a közoktatási és felsőoktatási törvénytervezetet. Egyhetes vita, cirkusz után a képviselőház oktatási bizottsága szerdán véglegesítette a közoktatási törvénytervezetet, amelyről jövő héten az alsóháznak kell szavaznia, majd május végéig a szenátus hozza meg a végső döntést. Tegnap a bizottság elkezdte a felsőoktatási törvénytervezet elemzését.

Mi változik, megszületik-e végre a hazai oktatás reformja? – merül fel a kérdés. A válaszunk: semmi vagy majdnem semmi nem változik, valós reformról szó sincs. Boncolhatnánk egyenként a cikkelyeket, úgysem tudnánk, mi az új és mi válik magyar közösségünk előnyére a 2011-ben nagy garral elfogadott és akkor az RMDSZ elégedettségét is kiváltó törvényhez képest, mert azt azóta több mint százszor módosították, a hozzájuk csatolt alkalmazási útmutatók több jogot lesepertek az asztalról, azt sem tudjuk, mi van érvényben, milyen jogcsorbítás ellen kell(ene) tiltakoznunk. Pofonokat jelenleg is naponta kapunk. Lásd, minap derült fény arra, hogy még önálló alegysége sem lehet a marosvásárhelyi  II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium a Bolyai Farkas Gimnáziumnak, továbbra is csak egy-egy osztályként betagolódva működhet a jogaitól megfosztott intézmény.

Visszatérve a Messiásként hirdetett, Klaus Iohannis államfő Tanult Románia projektjéhez igazodó törvénytervezetekre: nehéz elhinni, hogy lesz váltás/megváltás, mert egy évvel a választások előtt nagy a kísértés, hogy a pártok a saját malmukra hajtsák a vizet, szavazatokat igyekezvén gyűjteni, mit sem törődve azzal, hogy az adott vétó vagy érdekből hozott módosítás milyen sokat használna, adott esetben ártana az oktatási rendszer egészét tekintve.

Alig egy hete az RMDSZ háromszéki szervezete kezdeményezésére oktatási fórumot tartottak Sepsiszentgyörgyön. A jelen lévő százharminc iskolaigazgató és aligazgató részéről elhangzott kérdések főként anyagi vonatkozásúak voltak – szó sem volt az oktatás tartalmáról, a diákok fölösleges túlterheltségéről –, de az iskolai autonómia korlátozását többen felvetették, mondván, nem lehet minőséget elérni, ha az intézményvezetők nem választhatják meg a pedagógusokat. Kallós Zoltán kisebbségi oktatásért felelős államtitkár felvetésére, miszerint ennek legfőbb akadálya a címzetes pedagógusi státusz intézménye, a százharmincból öten emelték fel kezüket, hogy lemondanának saját végleges állásukról a reform érdekében.

Így állunk. A hétköznapi valóság más igényeket szül a katedra közelében, és lényegesen más távlati jelentőséggel bírnak a döntések a hazai magyar közösség szempontjából. Nekünk nincs más választásunk, mint minden magyar intézményért kiállni, a többnyire választási kampányidőkben megszavazott jogainkat megőrizni és bővíteni. Ha nem ezt tesszük, nem csak jól képzett fiatalokat nem tudunk kinevelni, de anyanyelvünket sem tudjuk megőrizni.

Borítókép: Ligia Deca tanügyminiszter. Fotó: Inquam Photos / George Călin