Versajánló Kerepesi Igortól: Novum 02 – Holnap-ember

Bukott férfi lett belőlem,

Nem támasz vagy vőlegény,

Nem voltam, csak káprázat és

Vak ígéret, csalfa fény.

Csaló, aki szende szépen

Mesét, álmot, kéjt ígér,

   

És a végén szánakozva

Megbocsájtást kér, remél.

Mindig messze s mindig máshol:

Örök rejtély, kábulat!

Fukar, mikor szerelmet mér,

Biztonságot s csókokat.

S legbelül csak gubbaszt lelke,

Magánya oly végtelen,

Úgy emészti magát, félve,

Vágyva, szerelemtelen.

„Majdnem” és „majd holnap”– ember,

Mindörökre esély csak,

Buborék, ki színes ugyan,

Menthetetlen kipukkad.

Drága felszín (igéző bár),

Sokat kínál, sejtelem,

Alatta egy gyerek csupán:

Bizonytalan, védtelen.

Kerepesi Igor