Ismert, hétfőn Magyarország megvétózta az EU nyilatkozatát a Vlagyimir Putyinnal szembeni elfogatóparancsról. Az uniós igazságügyi miniszterek hétfőn kiadtak egy közös nyilatkozatot, melyben támogatták a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) múlt pénteki döntését az orosz elnök ellen. Varga Judit igazságügyi miniszter azonban nem írta alá az ominózus dokumentumot.
Nyilvánvalóan a kérdés adott: vajon mi szükség volt erre a vétóra a háborút kirobbantó Oroszország első emberének védelmében?
Talán az Orbán-kormány bizonyos lépéseit egyfajta oroszpárti motiváció hajtja a nemzetközi porondon? Nem kizárt feltevés, ha arra gondolunk, hogy igazából semmiféle magyar nemzeti érdek nem fűződik például a KGB-s múlttal terhelt Kirill pátriárka és más orosz oligarchák vagyonáért való kiálláshoz, a szankciók alóli mentesüléséhez. De ahogy azt – a régi közhelyhez híven – feszegetni szokás: mégis kinek áll az érdekében?
Könnyen lehet, hogy a magyar kormány Putyin-barátságának kérdésére a választ a következő orosz törekvés adja. A közbeszéd jelentős részének figyelmét ugyan elkerülhette, de az orosz külügy hivatalos honlapján már jó ideje (2021. december 17. óta) fellelhető angol nyelven a „Megállapodás az Orosz Föderáció és az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) tagállamai biztonságát biztosító intézkedésekről”. Ebben a felek többek közt elhatározzák, hogy megakadályozzák a veszélyes katonai tevékenységeket, és ezáltal csökkentik a fegyveres erőik közötti incidensek lehetőségét, és egyúttal megerősítik elkötelezettségüket számos nemzetközi szerződés céljai és elvei mellett. Ezek mentén leszögezik az 1. cikkben jelesül azt is: „A Felek kölcsönös kapcsolataikban minden nemzetközi vitát békés eszközökkel rendeznek, és tartózkodnak az ENSZ céljaival össze nem egyeztethető erőszak alkalmazásától vagy fenyegetésétől.”
Ahogyan azt is rögzítik: „A Felek önmérsékletet tanúsítanak a katonai tervezés és gyakorlatok lebonyolítása során az esetleges veszélyes helyzetek kockázatának csökkentése érdekében a nemzetközi jog szerinti kötelezettségeiknek megfelelően”.
Attól most vonatkoztassunk el, hogy Ukrajna katonai lerohanása mennyire illeszkedik ebbe az elképzelésbe, ugyanakkor a 4. cikkben viszont egy roppant érdekes kitétel olvasható, mely úgy szól:
„Az Orosz Föderáció és az összes Részes Fél, amely 1997. május 27-én az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének tagja volt, nem telepíthet katonai erőket és fegyvereket Európa más államainak területére az 1997. május 27-től ezen a területen állomásozó erőkön kívül. Valamennyi fél beleegyezésével az ilyen bevetésekre kivételes esetekben sor kerülhet egy vagy több Fél biztonságát fenyegető veszélyek kiküszöbölése érdekében.”
Itt nem árt megjegyezni, hogy hazánk csak 1999-ben csatlakozott a NATO-hoz. Így ezzel kapcsolatosan további kérdések merülnek fel.
Erre a fenti, keltezés nélküli orosz megállapodás-tervezetre hivatkozott Gyöngyösi Márton is több ízben mint potenciális veszélyre. Ez alapján a Jobbik-Konzervatívok elnöke nem veti el annak lehetőségét, hogy Orbán Viktor és társasága is ezen doktrína végrehajtásában lehet érdekelt. Tehát már az orosz-ukrán háború 2022. február 24-i kitörése előtt konkrét jelei derengtek fel az orosz birodalmi szándéknak, miközben Orbán Viktor még „békemissziónak" nevezte moszkvai látogatását a nyilvános politikai térben.
Mint 2022 márciusában a jobbikos EP-képviselő megfogalmazta:
„A mostani háború arról szól, hogy élhetünk-e tovább abban a világban, ahol (még ha nem is mindig tökéletes) szerződések és megegyezések sora vigyázott a békénkre, és ahol este azzal a tudattal feküdhettünk le aludni, hogy másnap is egy békés országban kelünk fel; vagy pedig meg kell barátkoznunk azzal, hogy bármelyik nap megindulhat ellenünk a támadás.
Ez nem üres riogatás. A napokban nekem is több ismerősöm legyintett erre a felvetésre, mondván: Putyinnak ütközőzóna és biztonsági garanciák kellenek. Van egy rossz hírem: ha Putyin elfoglalja Ukrajnát, akkor Magyarország lesz az ütközőzóna, ahogyan mi voltunk az ütközőzóna 1956-ban is. Ez pedig nem fantázia: tavaly decemberben Putyin nyíltan azzal az ultimátummal fordult az Egyesült Államokhoz és a NATO-hoz, hogy az ő biztonsági kívánalmai miatt adják fel Közép-Európát, benne Magyarországot is. Röviden: ne vállalják a védelmünket, ha esetleg neki itt van kedve befolyást építeni. Ezzel Putyin ugyanúgy semmibe vett bennünket és a magyar emberek akaratát, ahogyan elődei 1956-ban. Ukrajna után Lengyelország, Magyarország, Románia és a Baltikum jön, ha nem teszünk ellene. Vagyis, ez nem más, mint a Putyin által újraélesztett Brezsnyev doktrína, amelynek révén az orosz birodalmi érdekeket éppen úgy kívánja érvényre juttatni, mint elődei Jaltában: erőszakkal, a magyarok és más kelet-közép európai népek megkérdezése nélkül.
Orbán Viktor mindennek tudatában egyezkedett Putyinnal februárban, és így beszél most „stratégiai nyugalomról”. Az ő terve ugyanis beleillik Putyin elképzeléseibe: abba, hogy Magyarország ne lehessen többé a nyugat része, hanem egy orosz biztonsági zóna legyen, ahol Moszkva diktál. Ha pedig Moszkva diktál, akkor Orbánnak végre a látszatra sem kell adnia, nyugodtan építheti majd diktatúráját moszkvai mintára.”
Brezsnyev-doktrínának a Szovjetunió egyik külpolitikai, geopolitikai alapelvét nevezték, mely a hidegháború idején a szovjet szövetségi rendszer egyben tartása érdekében kijelölte a szocialista országok szuverenitásának határait.
Ily módon Gyöngyösi Márton szerint
a Putyin-féle vízió a kelet-közép-európai térséget, benne Magyarországot alárendelné az orosz birodalmi érdekeknek.
Ennek nyomán nem nehéz elképzelni, a huszadik század tapasztalatai nyomán mi is következne: Ukrajna után ezzel vélhetően új ütközőzónává züllesztené a félperiférián elhelyezkedő hazánkat is, beékelve azt Kelet és Nyugat érdekszférája közé. Amennyiben a posztszocialista országok sorából szabaduló Magyarország pedig eltávolodna az EU vagy a NATO szövetségi rendszerétől, végül az orosz medve ölelésének szorításában rekedünk – és ez a forgatókönyv ismét a történelem rosszabbik oldalára sodorná Magyarországot, noha a folyamatos szabadságharc gúnyáját magára öltő Orbán-kormány kommunikációja immáron tizenharmadik éve – elvileg – a nemzeti érdekről szól.
(Címlapkép: Orbán Viktor miniszterelnök fogadja Vlagyimir Putyin orosz elnököt a Karmelita kolostorban 2019. október 30-án. MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)