Az Eucharisztia ünneplése 148.

Az úrnapi zsolozsma olvasmányos imaórájának második olvasmánya Aquinói Szent Tamás Opusculum 57, in festo Corporis Christi, lect. 1–4. részlete, amely az Eucharisztiát mint szent vendégséget szemléli. A zsolozsmában közölt részlet Krisztus élete misztériumának rövid összefoglalását adja, és abból vezeti le az Eucharisztia misztériumának bemutatását.

Szent Tamás gondolatépítményében Krisztus életének minden mozzanata jelentős az üdvtörténet és a mi üdvösségünk szempontjából. Művében ezek közül kiemeli a megtestesülést, a keresztáldozatot és az Eucharisztia alapítását. Ebben a rövid összefoglalóban mégis szóhoz jut a nagy teológus felismerése: Krisztus életének, tanításának és cselekedeteinek hatása örökké tartó. Másképp fogalmazva: Krisztus és nyilvános működésének valamennyi mozzanata üdvösségünk forrása és hatóoka, minthogy embersége istenségének eszköze a mi üdvösségünkért. Szent Tamás – legfőképpen az elmélkedés tárgya miatt – jobban koncentrál a kereszthalál misztériumára, amelynek célja a kiengesztelődés, a keresztség szentségének megalapítása és az Eucharisztia volt. 

Az Eucharisztia Aquinói Szent Tamás számára szent áldozati vendégség, amely szentségként eltörli bűneinket, növeli erényeinket, és eltölt a mennyei lelki örömökkel. A skolasztikus teológus saját meggyőződése jut szóhoz abban, hogy az eucharisztikus Krisztusban látja lelke megváltásának díját és földi zarándoklásának útravalóját. A szerző mégis többet árul el leírásában a szentség hatásáról, mint amennyi első olvasatra kitűnik: olyan táplálék az Eucharisztia, amely révén megvalósul a Krisztussal való egyesülés. Ennek révén életünk részévé válik Krisztus szenvedése, amelyet a szentség megjelenít; az egyesülés a táplálékjellegben is végbemegy; misztériuma azokra is kiterjed, akik szintén táplálkoznak a kenyér és a bor színe alatt jelen lévő Krisztussal. Értelemszerűen az Eucharisztia teológiája és az Egyház teológiája ezen a ponton szorosan kapcsolódik egymáshoz: „a misztikus testbe történő beépülés a hit és szeretet egysége által” megy végbe, amely „szeretet által van jelen az ember az Istenben” (Thomæ Aquinati, Super Joannem 6,57, N 976.).

Fotó: Wikimedia Commons

Magyar Kurír