Szegi Ilona – Aki színes gombokkal álmodik (Fotó: Miriák Ferenc/Felvidék.ma)

A gombok végigkísérik az embert élete során, de mindannyian ismerős, hétköznapi tárgyként kezeljük őket. A távoli múltban egy gomb nem volt annyira pragmatikus, mint most.

A gomb szó először 1211-ben fordul elő okleveleinkben, sokáig dekoratív célokat is szolgált, kifejezte, kifejezhette például azt a társadalmi rangot, amit a gomb tulajdonosa elfoglalt. Voltak korok és gombtípusok, amik önmagukban elég sokat értek. Maga a ruhagomb a 13. században terjedt el Európában, az ötlet pedig Keletről érkezett. Nálunk némi késéssel, a 16. századtól vált általánossá a gombhasználat, és ahogy Európa más területein, úgy nálunk is megvolt a praktikussága mellett a másik funkciója is, esetenként ékszerként is használták.

Állatképek – gombokból (Fotó: Miriák Ferenc/Felvidék.ma)

Nem is gondolnánk, hogy mennyi mindenre jó egy gomb. Mi mindent lehet belőle készíteni, és hogy mennyien rajonganak ezekért az apró tárgyakért. Kinek ne jutna eszébe a nagyi és a mama, aki gondosan gyűjtögeti a ruhadarabokról lepotyogó gombokat és egy dobozkában vigyázva őrzi? A gombok ugyanis nem csak arra jók, hogy a kéményseprő láttán szorongassuk, bízva a jó szerencsében.

Azt azonban kevesek gondolják, hogy mire lehet a gombokat még fölhasználni.

A dunamocsi Szegi Ilona összegyűjtött vagy százezret, ami, ha gombját átlagban egy grammnak számítunk, egy mázsa.

Nyolcvanhatezer gomb fölhasználásával különböző mozaikképeket készített. Ezeket a kompozíciókat a dunamocsi kultúrház nagytermében láthatják az érdeklődők.

Úgy menti át a gombokat a mának, hogy azok az életünk részei legyenek (Fotó: Miriák Ferenc/Felvidék.ma)

Belépve a nagyterembe gomberdőt találtok, de milyet?

Csodásat, meseszépet, régi fiókok aljából kerültek oda, megfürdetve, megmosdatva, csillogva-villogva. Színek szerint rendezve el, lett belőlük magyar címer. Barnákból a Csodaszarvas, pillangóknak színes maradt. Csendélet meg fecske, nyuszi, nehéz lenne felsorolni. A sok gombból mi lett mára? Ékeskedik képek száza! Alakulnak új, s új képek, s a régi gombok újra élnek! 2009-ben fedezte fel a gombok nyújtotta csodálatos világ varázsát. Első gombképét is 2009-ben készítette el, s azóta több mint 100 alkotásán, több mint 25 ezer gomb található. Mint megtudtuk, a környék több falujában, városában gyűjtik neki a gombokat, hogy folytathassa a munkát. A gombgyűjteményében egyedi darabok is találhatók az 1848-as és 1912-es évekből.

Gombképeiből készült kiállítását megcsodálhatták a régió több településén, sőt Rimaszombatban és a határon túl is.

Fák és állatok (Fotó: Miriák Ferenc/Felvidék.ma)

A legnagyobb sikereit a települések gombból készített címerei jelentették. Például a bényi címerképet, melyet alkotója ajándékként nyújtott át a községnek. A kép átadása igazán ihletettre sikerült: amikor magasra emelve felmutatta, a gyöngyházfényű gombokra rávetülő napfény csodálatosan megcsillogtatta a bényi címertemplomot. Egy emberként hördült fel a közönség, többen meg is pityeregték a pillanatot. Búcsnak, Kocsnak és Bátorkeszinek is van már hasonló gombcímere, hiszen a szép hagyományt követve, ahol kiállításai megjelennek, ott a helyiek rendszerint részesülnek ebben a figyelmességben. A búcsiak 2642 gombbal járultak hozzá a további alkotások elkészítéséhez.

Micsoda rajzkészség és türelem kellett az elkészítésükhöz! Először vászonanyagon megrajzolni az ábrát, aztán a sok tízezer gomb közül kiválogatni a megfelelő színűeket és nagyságúakat, elhelyezni őket a képre, majd rögzíteni, hogy a csodás mozaik létrejöjjön. Ki hitte volna, hogy ennyire el tudnak varázsolni az egyszerű gombok? Méretes dobozokban, mutatós üvegekben várakoznak a felhasználásra, hogy új életet kapjanak. Ica néni fantáziája pedig határtalan.

„Az interneten is szétnéztem, és amikor láttam, hogy mik készülnek gombokból, teljesen lenyűgözött. és gyűjtögetni kezdtem a gombokat. Számomra ez egy nagyon megnyugtató tevékenység. Én, ha ide leülök egy órára, kettőre, csend van és béke a lelkemben, minden megszűnik körülöttem. Csak a gombok léteznek és én ” – meséli.

Dunamocs címere, templomai (Fotó: Miriák Ferenc/Felvidék.ma)

Lelkéhez legközelebb nagyon sok különleges munka áll. Egy-egy darabbal – jegyzi meg – több napot is dolgozik. Fontos, hogy legyen meg az alapelképzelés, ami mentén halad és legyen rá idő, hogy kivitelezni tudja. Maga is rácsodálkozik erre a különös hobbira, bár közel áll hozzá a kézműveskedés, hiszen ruhákat is varr.

„Ezekben a munkákban benne van a szívem és a lelkem, én, ha a gombokkal foglalkozok, megpihenek. Nézegetem a régi gombokat, kezembe veszem s elgondolkozom, milyen élettörténet lehet egy-egy gomb mögött” – mondja. Rengeteg terve, ötlete van, talán ez lesz az az év – jegyzi meg –, amikor sikerül minél több ember arcára mosolyt csalni. Számomra mindig a kézzel készült dekorációk a legkedvesebbek. Noha szebbek és jobbak is vannak a piacon, a világ bármely pontjáról rendelhetek, és sokszor nem is túl drágák, de így egyvalamiről le kell mondanom, a sztoriról. Emiatt soha semmi nem fog annyit jelenteni számomra, mint amihez személyes élményem kötődik. Így volt ez a gombkép esetében is.”

Asztaldísz (Fotó: Miriák Ferenc/Felvidék.ma)

A látogató, ha megcsodálja a gomb-alkotásokat hamar arra a következtetésre jut: egy apró kis gombban is benne van az egész világ, a teljes élet. Az összegyűjtött gombok új helyet kaphatnak egy másik gombképeken, és persze kreatív fantáziánk is szabadon szárnyalhat a gombok szárnyán. Ha tele van a gombos dobozunk, és már több nem fér bele, itt az ideje elgondolkodni: mit kezdjünk velük? Például készíthetünk belőle faliképet! Egyszerűbbet vagy bonyolultabbat, kicsit vagy nagyot. Kinek mihez van kedve, no és persze elegendő gombja és fantáziája. Az élet minden területén szükségünk van a kreativitás valamilyen formájára.

(Miriák Ferenc/Felvidék.ma)