2023. február 7., 08:33

Hány cédula egy élet?

Kérdezi Presser a Harmincéves vagyok musicalban. Csütörtökön a szlovák közszolgálati televízió esti híradójában bemutatták azt a cédulát, amely vélhetőleg Ján Budaj megbízott környezetvédelmi miniszter titkosszolgálati múltját igazolja. Hetvenéves vagyok, énekelhetné a dalt egy átírásban a szlovák főhősünk, persze nem oly lelkesedéssel, mint ahogy ezt annak idején az LGT muzsikálta a budapesti Vígszínházban.

budaj
Fotó: RTVS

A kézírásos cetlin ugyan ott szerepel a miniszter aláírása és az 1979-es júniusi keltezés, de ezen kívül se pecsét, semmi egyéb, ami az eredetiségét igazolná. Budaj azzal védekezik, hogy ő soha semmit se jelentett a barátairól. „Az ŠtB-nek megígértem az együttműködést, de nem teljesítettem” - jelentette ki. Az sem zárható ki szerinte, hogy hamisított a cédula. A titkosrendőrség egyik elveszettnek hitt és most „véletlenül” előkerült dokumentumtáról van szó. Minden korábban született tudja, hogy az ŠtB annak idején csak úgy nem szokott elveszíteni dokumentumokat.

A rendszerváltás után Mečiarék ugyan sok mindent megsemmisítettek, de ez valahogy kicsúszott a kezük közül, pedig a változást követően Mečiar egy ideig belügyminiszter is volt, Budaj pedig a rendszerváltó hős, a nép fia, aki a fordulat előtt a cseh Jiří Dienstbier, későbbi külügyminiszterhez hasonlóan a fűtőként dolgozott. Titkosszolgálati fedőneve, a „Házmester” talán ezt az időt idézi.

Most egy élő legendával kevesebb lesz az amúgy is erősen foghíjas szlovák történelemben? Az utolsó, még aktív nyolcvankilences mohikántól kénytelenek leszünk egy cetli miatt búcsút venni? Egy cseh történész jóvoltából 43 év után fény derül végre az igazságra? Az a tény, hogy Budaj vezetve volt az ŠtB nyilvántartásában, ismert volt a kilencvenes évektől, de az erről szóló dokumentumoknak valahogy nyoma veszett, most viszont Prokop Tomek „véletlenül” rájuk bukkant az olomouci archívumban.

Érdekes viszont az eset időzítése! A szlovák belpolitika forrong, átláthatatlan és kiszámíthatatlan: nincs teljesértékű, felelősségteljes szlovák kormányunk.

Evickélnek a politikusok ebben a zűrzavarban, az emberek pedig elégedetlenek, hogy a parlament ennek ellenére szeptember 30-ig, az előrehozott választások napjáig meghosszabbította a jelenleg uralkodó káoszt. Nyerünk tehát nevetséges öt hónapot a választások tervezett időpontjához képest. Miközben elképzelhető, hogy a választások eredményeként létrejövő új kormányra még legalább egy hónapot majd várni kell ősszel. Mindez történik egy háborús és gazdasági világválság kellős közepén, amikor működőképes, komoly és hozzáértő kormányra lenne szüksége az országnak.

Nem csoda, hogy zúgolódás van, csak olyan csöndes, olyan szlovákos, befele hallatszó. Ilyenkor kell kirukkolni egy zaftos botránnyal, ami kicsit háttérbe szorítja a valóságot. Ján Budaj esete az ŠtB-vel erre igencsak alkalmas!

Az 1989-es hősnél alkalmasabb személyt nem is találhattak volna, nem csak a múltja miatt, hanem az OĹaNO-s jelenéből kifolyólag is. A párt hasadásáról beszélnek, a reformszárny és megosztás élén Ján Budaj áll, ami a párt másik szárnyának, az eredetinek nem biztos, hogy az ínyére van. A megoldás kulcsa tehát Olomoucban van, a csehek amúgy is mindent jobban tudnak, mindenre jobban emlékeznek. Nem véletlen, hogy a szlovák közszolgálati televízió híradásaiban általában cseh szakembereket szólaltatnak meg, ők próbálják meg elmagyarázni nekünk nem csak a nemzetközi helyzetet, hanem lassan már a szlovákiait is, legalábbis a gazdaságban. Mintha az országban nem lennének hozzáértő szakértők… Vagy vannak?   

És hogy hány cédula egy élet? Budajnak lehet, ez az egy, amit most megtaláltak, az utolsó!

„De azt ne feledje senki se, ki cédulákat ír,
hogy róla is készülhet más helyen, ugyanilyen papír,”
(Presser)

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.