A Gömör-Kishonti Múzeum gyűjteményalapjának megkerülhetetlen részét képezik az állattan csoportjába tartozó gyűjteményi tárgyak. „A hónap műtárgya“ elnevezésű program keretében a múzeum idén januárban a meggyvágó dermoplasztikus preparátumát mutatta be a nagyközönségnek.
Mint a sajtóközleményből megtudtuk, ezen preparátum 2021-ben vált a múzeum gyűjteményalapjának részévé. Az intézmény állandó honismereti kiállításának egyik termében volt megtekinthető.
„Annak ellenére is, hogy a meggyvágó Szlovákia területének jelentős részén elterjedt, a kevésbé ismert madárfajok közé tartozik. Alacsonyabb és közepesebb tengerszint feletti magassággal bíró régiókban fészkel, általában világos, lomblevelű vagy tűlevelű erdőkben. Néha nagyobb parkokban, kertekben, gyümölcsösökben is fészket rak” – nyilatkozta Monika Gálffyová, a Gömör-Kishonti Múzeum biológusa.
Mint kifejtette, a meggyvágók viszonylag nagyok és gömbölydedek. Legjellemzőbb azonosítójuk a nagy és erős, kúpos csőrük. Repülés közben rövid farkukról és szárnyuk fehér csíkjáról is felismerhetjük őket. A nőstények színezete kevésbé kontrasztos, visszafogottabb, mint a hímeké. Énekük nem feltűnő, nem nevezhető harsánynak. A fészkelési időszakban főként állati táplálékkal – rovarokkal, pókokkal és más gerinctelenekkel – táplálkoznak. A fészkelés után azonban a növényi komponens kezd eluralkodni étrendjükön – pépes gyümölcsök, csírák, majd később fák és gyógynövények magvai. Hatalmas csőrükkel akár 30–45 kg-os nyomást is képesek kifejteni, s így még a cseresznye és szilva magját is meg tudják repeszteni. E madárpopuláció egyedei túlnyomórészt Nyugat- és Dél-Európában telelnek, egyes példányok azonban mifelénk is előfordulnak télen. Ebben az időszakban legkönnyebben az etetőknél figyelhetjük meg őket, ahová gyakran ellátogatnak. Itt előszeretettel fogyasztanak napraforgómagot vagy diót.
A bemutatásra került egyed – esetünkben egy hím – 2020 áprilisában pusztult el Murányszabadiban, valószínűleg egy akadállyal való ütközés következtében.
Hozzátette, az ilyen ütközések, leggyakrabban az ablakokba vagy más üvegfelületekbe való csapódások (például a buszmegállókban), a madarak pusztulásának igen gyakori okai a településeken. Az üvegfelületek veszélyt jelentenek, hiszen vagy teljesen átlátszóak, vagy pedig visszaverik a környező táj képét, a madarak így nem vehetik észre az akadályt, s az ütközés következtében elpusztulnak. Módunkban áll azonban megakadályozni az ehhez hasonló tragédiákat, ha egymástól 15 cm-es távolságokban levonókat ragasztunk avagy különböző ábrákat festünk az ilyen üvegfelületek felszínére (további információk a www.vtaky.sk oldalon).
(A Gömör-Kishonti Múzeum sajtóközleménye / HE, Felvidék.ma)
