Az összeg elsőre talán nem mond túl sokat az egyszerű kisnyugdíjasnak vagy a két-háromezer lejes fizetésekből élő kisembereknek, de annyit mindenki érzékel a hír kapcsán, hogy miközben az energiaárak elszabadultak, a földgáz, a villanyáram és az üzemanyag alaposan megdrágult, az iparágban tevékenykedő vállalatok nyeresége jócskán megugrott. Ami a kisembernek mind több kiadást és egyre nagyobb terhet jelent, az az energiaipari vállalatoknak többletnyereséget, extraprofitot hoz. Az energiaválságnak tehát – mint mindenféle más krízisnek egyébként – megvan a rengeteg vesztese, áldozata – a számlát mind nehezebben törlesztő kisemberek tömege –,  de megvan a kisszámú nyertese is, ide tartoznak az energiaipari cégek: a földgáz- és kőolaj-kitermelő vállalatok, villanyáram-szolgáltatók stb.

Nem nehéz belátni, hogy az így kialakult helyzet igencsak igazságtalan, érthető, ha polgáraik védelmében az államok Európa-szerte be akarnak avatkozni a piaci folyamatokba. Jól-rosszul ezt teszi a román állam is különféle eszközök révén: energia-ársapka bevezetésével, az üzemanyag árának literenkénti 50 banis – jelenleg szünetelő – kompenzálásával, illetve a rászorulóknak, a 2000 lej alatti nyugdíjjal rendelkezőknek biztosított kétszer 700 lejes energiakártyák osztásával. Hogy ezek az intézkedések mennyire hatékonyak, arról lehet vitatkozni, tény azonban, hogy ezek hiányában a helyzet sokkal rosszabb, esetenként elviselhetetlen lenne. Működő piacgazdaságban nem túl szokványos, mégis szükséges döntések ezek, mint ahogyan az elszabadult energiaárak nyomán az iparágban érdekelt vállalatok ölébe hulló többletprofit megadózása is jónak nevezhető kezdeményezés a társadalmi igazságosság elve alapján. Miután Európa-szerte hoztak ilyen intézkedéseket, Bukarest is hasonlóan cselekedett – az egyik legnagyobb érintett vállalat azonban, az osztrák OMV többségi tulajdonában levő OMV Petrom csakhamar jelezte: nem kívánja befizetni az extraprofitadót, értelmezésük szerit rájuk nem vonatkozik ez a kötelezettség. Romániában kisebb koalíciós csörte alakult ki az ügyben, végül Bukarest Brüsszelhez fordult útbaigazításért, s bár a kérdés még nem dőlt el végleg, jó esély van rá, hogy az osztrák többségi tulajdonban lévő vállalat valóban „megússza” a különadó befizetését.

A rekordprofitot elérő, a szolidaritási adó befizetésétől viszont ódzkodó OMV Petrom esete mindenképpen ismét felveti a kérdést: vajon mennyire egészséges az, ha az állam rövid távú pénzügyi haszonért cserébe kiárusítja a stratégiai ágazatokban tevékenykedő vállalatait, lemond azok irányításáról? A háború és az energiaválság egyik fontos tanulsága lehet, hogy piacgazdaság ide, kapitalizmus oda, az energetikai függetlenség biztosítása alapvető fontosságú mind az állampolgárok védelme, mind a gazdaság működése szempontjából.

Borítókép: Albert Levente