Az elmúlt szombaton zsúfolásig megtelt a beregszászi református templom, ahol a Kárpátaljai Református Egyház ünnepi közgyűlését tartották, melynek keretében beiktatták az újonnan megválasztott püspököt és zsinatot. Nem volt zökkenőmentes az elmúlt időszak, de Isten túlsegítette ezt a közösséget a próbákon, amiért valamennyien hálát adtak.
Az eseményen részt vettek a Kárpát-medencei református egyházkerületek püspökei, magyarországi és kárpátaljai állami és civil szervezetek vezetői. Akiket – Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke fohászát követően – a BorzsaVári Tehetséggondozó, Művészeti és Hagyományőrző civil szervezet neveltjei neveltjei és a mezővári hittanos gyerekek Kovács Sándor és Kovács Erika hitoktatók vezetésével hitről, magyarságról szóló lelket melengető szolgálatával köszöntöttek.
Talán soha nem volt még annyira szüksége a kárpátaljai magyarságnak az igaz hittel szóló biztatásra, mint ebben a háborús időszakban. „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened. Megerősítelek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak…” – hangzott a mintegy kétezer-ötszáz évvel ezelőtt Ézsaiás próféta könyvében megírt, a ma emberéhez is szóló üzenet. Balog Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke igehirdetésében arra hívta fel a figyelmet, hogy egyszer majd mindannyiunknak meg kell állni Isten ítélőszéke előtt. Az országok vezetőinek is, azoknak is, akik ma háborúznak. S mint a történelem során már oly sokszor meggyőződtünk róla, „porba hullnak, kik igazságtalanul uralkodnak”.
„Térjetek meg, mert elközelgett Istennek országa” – ezt az üzenetet el kell mondanunk másoknak is, ahogy tették ezt egykoron a Keleti Baráti Kör tagjai. Azok a lelkészek, akik nem féltek Sztálint sem figyelmeztetni erre. Bár sok éves-évtizedes börtön, gulág várt rájuk, nem törtek meg. Az ő hitükből sarjadt a kilencvenes évek ébredése is Kárpátalján, emlékeztetett Balog Zoltán. Ahogy őket megtartotta hitük, úgy tart meg bennünket ma is, mondta a püspök. Aki elismeréssel szólt a most hűséggel helytállókról is. Hálát adott a lelkészekért, akik a háborús helyzet ellenére is helyükön maradva szolgálják Istent, őrzik a rájuk bízott nyájat. „A ti hűségetek tanít minket. Mi ebből a hitből, hűségből és helytállásból szeretnénk erőt meríteni”, fogalmazott Balog Zoltán.
Az ünnepi igehirdetést követően az egyházkerületi közgyűlésre került sor. Melynek keretében Orosz Zsolt lelkész, a kerületi választási bizottság elnöke megtartotta beszámolóját, s annak elfogadása után Zán Fábián Sándor eskütétele következett, melyet Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke vette ki. A megválasztott zsinati tagok fogadalmát pedig Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke fogadta. A jelenlevő püspökök Isten áldását kérték a megválasztott tisztségviselők életére, szolgálatára.
A mi alkalmas voltunk Istentől van – idézte a korinthusiakhoz írott, a maiakhoz is szóló üzenetet beköszönőbeszédében Danku Gábor frissen megválasztott főgondnok, aki a lelkész-gondnok presbiter együttműködésének, a szolgálatban egymás erősítésének fontosságára hívta fel a figyelmet.
Az ünnepi közgyűlésen részt vett a Miniszterelnökséget vezető miniszter is, aki a keresztyén hitet a megmaradás kulcsának nevezte. Gulyás Gergely a leginkább nehéz helyzetben élő kárpátaljai magyarságot az Országgyűlés épülete előtt 1956-ban leadott sortűz áldozatainak emlékművén olvasható bibliai felirattal bátorította: „Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk” (2Kor 4, 9).
Gulyás Gergely ismételten kiemelte, hogy Magyarország felelősséget visel az ország határain kívül élő magyar közösségekért, segíti a kárpátaljai magyarságot, Kárpátalját, humanitárius segítséget nyújt Ukrajnának, fogadják és ellátják a menekülők százezreit. „Segítjük a kárpátaljai magyarságot és Kárpátalját, mindeközben támogatjuk Ukrajnát is” –, fogalmazott a politikus. Aki kifejtette: Oroszország a nemzetközi jog szabályait semmibe véve támadta meg hősiesen védekező szomszédját. Magyarország elítéli az agressziót, „fejet hajtunk minden hazáért és szabadságért harcoló katona előtt”, együtt érzünk a szeretteiket gyászoló családtagokkal.
Gulyás Gergely ünnepi beszédében kiemelte: történelmünk megmutatta, hogy a keresztyén hit mélysége minden időben a megmaradásunk kulcsa. Hinnünk kell abban, hogy Kárpátalján is meg tudjuk menteni, vagy helyre tudjuk állítani a magyar életnek keretet adó közösségeket, a családokat, a templomot és az iskolát.
Volodimir Csubirko, a Kárpátaljai Megyei Tanács elnöke magyarul köszöntötte az ünnepi közgyűlés résztvevőit, utalva arra, hogy Kárpátalja soknemzetiségű vidék, ahol békében élnek a különböző nemzetiségek, s ezt továbbra is meg kell őrizni. Az elnök köszönetet mondott a magyar kormánynak a sokrétű támogatásért.
Isten áldását kérte a most beiktatott püspök és zsinat életére Serge Fornerod lelkész, aki a Svájci Protestáns Egyház üdvözletét hozta.
A közgyűlés végén Zán Fábián Sándor fogalmazta meg gondolatait. Ne félj! Veled van az Úr! – sokszor biztat az ige. Ez ad reményt mindannyiunk számára. A Kárpátaljai Református Egyházkerület (KRE) a hálaadást követően 2023-at a remény évének hirdette meg. A püspök ennek kapcsán kiemelte: mindenkor Istenre kell hagyatkoznunk, benne kell hinnünk és bíznunk. Erre biztat bennünket a Jób könyve is: „Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai. Még ha elvénül is a földben gyökere, ha elhal is a porban csonkja, a víz illatától kihajt, ágakat hoz, mint a csemete”. Bár mindenféle nehézség sújt bennünket, a statisztikai adatok szerint egyre fogyunk, mégis kell legyen reménységünk. Ha Istennek az égi madarakra is van gondja, ha a kivágott fa is kihajt, akkor mennyire kell reménysége legyen a Krisztust követő embernek, mondta Zán Fábián Sándor, aki azért imádkozott, hogy Isten ajándékozzon meg bennünket Szent Lelkének megújító erejével, legyen szívünkben hálaadás és reménység.
A Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke az egyház elsődleges feladatának az igehirdetést nevezte meg. Az igehirdetés hitelességét pedig a cselekedeteink adják, amikor nemcsak beszélünk az Isten országáról, hanem azok, akik távol vannak tőle, megtapasztalják, hogy szeretnénk őket közel vonni, akik hiányt szenvednek azokat megpróbáljuk megelégíteni, akinek szüksége van élelemre, ruhára, otthonra, társra, azok a közösségeinkben megtalálják azt a helyet, ahol biztatást, bátorítást és támogatást kaphatnak. A háború árnyékában élő magyaroknak, reformátusoknak, az itt élő minden népnek és nemzetnek össze kell fogni, és Isten ígéretére hagyatkozva embernek maradni, kitartani, és nem azért harcolni, hogy valaki vagy valami elvesszen, hanem azért, hogy minél többen megmaradjuk a hitben, a szeretetben, és abban a kegyelemben, ami békével jár, mondta.
Marton Erzsébet