Úgy gondolom, hogy Novák Előd a világ sorsát és a magyar történelem egyik legfontosabb kérdését tette fel a nemzeti kormány vezetőjének. A Mi Hazánk parlamenti képviselője a globális pénzhatalom háttérintézményeiben való magyar részvételről kérdezte a kormányfőt. Ezt a kérdésfeltevést Schiffer András is időszerűnek nevezte, és egy tévéműsorban elmondta, hogy ideje lenne Orbán Viktornak elszámolnia azzal, hogy a különböző nemzetközi szervezetek tanácskozásaira a meghívottak mégis kinek az érdekeit képviselik.

Schiffer a Bilderberg Csoportot, a Trilaterális Bizottságot és a Nemzetközi Valutaalapot nevezte meg. Utalt arra, hogy ezeken a tanácskozásokon olyan személyek vettek részt Magyarország részéről, akik mind komoly állami tisztséget viseltek korábban, vagy viselnek ma is. Schiffer úgy látta, hogy Novák Előd írásban beadott kérdése lehetőség a kormányfő számára, hogy a magyar nép elé tárja: kik és miért lobbiznak ezekben a szervezetekben? Ha pedig a kormányfő nem tudja a választ ezen kérdésekre, akkor ezt is egy válasznak lehet tekinteni.

Novák Előd azt állítja, hogy Magyarország a rendszerváltás óta részt vesz a globális hálózat háttérintézményeinek munkájában egy 4 fős kvótával. A kvóta első tagja volt a 90-es években Orbán Viktor, aki akkor még a Liberális Internacionálé alelnöke is volt, valamint a nagy befolyással rendelkező Kádár Béla, aki a 1990 és 1994 között a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere volt. A csoport mai tagjai vezetőként Surányi György (1990-1991, majd 1995-2001 MNB-elnök), továbbá Stumpf István, a Bibó Kollégium megalapítója és igazgatója, majd az első Orbán-kormány miniszterelnökséget vezető minisztere, 2010-2019 között alkotmánybíró, Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék, majd a Költségvetési Tanács korábbi elnöke, és Kovács Gábor, a Citibank egykori alelnöke. Járai Zsigmond is szerepelt korábban a meghívottak között, aki a Magyar Nemzeti Bank elnöke volt 2001. március 1-jétől 2007-ig. Martonyi Jánost is meghívták 2008-ban, aki 1998 és 2002-ig, valamint 2010-től 2014-ig külügyminiszter volt. Bokros Lajos, a Horn-kormány második pénzügyminisztere is szerepelt a meghívottak között, ahogy 2014-ben Bajnai Gordon egykori miniszterelnök is.

A felsorolásból látható, hogy nagy befolyással rendelkező közéleti személyiségek szerepeltek a meghívottak között. Martonyi János, akit csak egyszer hívtak meg a Bilderberg összejövetelre, elmondotta, hogy zártkörű tanácskozáson vett részt, és azt a magyar érdekképviselet szempontjából hasznosnak tartotta, egyben ajánlotta is más személyeknek, hogy ha hasonló nemzetközi ülésekre hívnák meg őket, akkor menjenek el, és ott képviseljék a magyar érdekeket. Tudomásunk van arról, hogy az ilyen háttérhálózati rendezvényekre meghívottaknak titoktartási nyilatkozatot kell tenniük. Ez azonban csak annyit jelent, amit angolul gentleman agreement-nek neveznek.

Novák Előd a történelmet szólítja meg kérdése alátámasztásra. Írásában idézi Theodor Rooseveltnek egy választási gyűlésen elmondott szavait: „A látható kormányok mögött trónol egy láthatatlan kormány, amely nem tartozik hűséggel a népnek és nem ismer felelősséget. Az államférfi feladata ennek a láthatatlan kormánynak a megsemmisítése, a korrupt üzlet és korrupt politika közti szövetség széttörése.”

Novák Előd álláspontjának az alátámasztására mi további történelmi személyiségeket is megszólaltatunk. Disraeli brit miniszterelnök az 1848-as szabadkőműves európai forradalmakat követően mondotta: „a világot egészen más személyek kormányozzák, mint ahogy azt a kulisszák mögé nem látók képzelik. Az a hatalmas forradalom, amely jelenleg készülőben van Németországban, jelentősebb reformokat fog jelenteni, mint az első.”

Walter Rathenau kiemelkedő német politikus. Az ő idejében már a világ leggazdagabb bankárdinasztiájának, a Rothschild családnak volt az első számú pénzügyi tanácsadója, a B’nai B’rith (A szerződés fia) rend tagja és aki az első világháborúban a császári Németország hadi iparának legfőbb irányítója, később pedig a Weimari Németországban rövid ideig – meggyilkolásáig – külügyminiszter is volt. Rathenau ezt írta a bécsi Neue Presse 1909. december 25-i számában: „300 ember, akik közül mind ismeri a másikat, irányítja a kontinens sorsát és ők választják ki utódaikat is környezetükből. A Hochfinanz (a nagytőke) hivatott arra, hogy a császárok és királyok helyett kézbe vegye a kormányok gyeplőit.” Egy másik bécsi lapban, a Wiener Pressnek a 1921. december 24-i számában pedig kiegészíti korábbi állításait: „Csupán 300 ember, akik mind személyesen ismerik egymást, határozzák meg Európa sorsát. Utódaikat is maguk választják ki, kíséretükből. Ezek az emberek minden szükséges eszközzel rendelkeznek ahhoz, hogy véget vessenek annak az államformának, amelyet ők észszerűtlennek tartanak.”

Woodrow Wilson, aki nemcsak az Egyesült államok 28. elnöke, de tekintélyes történész is volt és egyben a Princeton egyetem elnöke is, egy hatalmas és jól szervezett hálózat létezéséről ír, amely ellenőrzése alatt tartja a gazdasági, társadalmi folyamatokat. 1916-ban, amikor még csak az I. világháború közepén tartunk, így foglalta össze Amerikáról a véleményét: „Ezt a nagy ipari nemzetet most már a pénzhitel rendszere ellenőrzi. A hitelek nyújtása központosítva lett. Ezáltal az ország növekedése és valamennyi tevékenységének ellenőrzése néhány ember kezébe ment át. A legrosszabb uralom alá kerültünk. Kormányzatunk egyike a civilizált világ leginkább ellenőrzött és dominált kormányzatának. Ez a kormány többé nem a választók szabad döntésének, hanem befolyásos csoportok véleményének és kényszerének megfelelően cselekszik.”

Wilson 1920-ban, amikor már tudta, hogy nem pályázza meg újabb négy évre az elnökséget, ezeket mondotta:

Szerkesztette: Ébl György

(Folytatása következik.)