Azóta az oktatási és az európai alapokért felelős tárcavezetőt is lecserélték, és a nemrég megszavazott idei költségvetésben a nemzeti össztermék mindössze 2,1 százalékát különítették el a tanügyminisztérium számára: alig egyharmadát annak, amit a 12 éve megszavazott, de soha nem alkalmazott tanügyi törvény előír. Ez amúgy az elmúlt évtized mélypontja, és azért is felháborító, mert az elmúlt években – az alig lezárt 2022-es esztendőben is – magasabbnál magasabb számokat jelentettek a román gazdasági növekedésről (csak 2020-ban, a koronavírus-járvány első évében volt visszaesés). Ez azonban sehogy sem tükröződik az oktatásban (de más létfontosságú ágazatban, például az egészségügyben és az infrastruktúra-fejlesztésben sem). Sőt, az idén azért akarnák több faluban is visszavezetni az online tanítást (épp ott, ahol ez a járvány idején is a legrosszabbul működött, és a lemaradást azóta sem sikerült pótolni, nem is lehet, hiszen azóta már két évfolyamnyi diák repült ki az iskolából), mert nincs miből kifizetni a fűtésszámlát. Így fest a Tanult Románia, Klaus Iohannis elnök programja, amikor annak egyik kidolgozója, Ligia Deca volt elnöki tanácsadó vezeti a szaktárcát.

Talán a beharangozott európai pénzektől remélhetünk megváltást? Hát nem. A nagy garral beharangozott támogatás a korai iskolaelhagyás által leginkább veszélyeztetett, kis létszámú falusi iskoláknak szólt, azokból se mindeniknek, és noha már az első kiírásnál (2022 nyarán) közel 1400 tanintézmény (a jelenség által érintett tanintézmények közel fele) pályázott az elnyerhető legtöbb 200 ezer euróra, nem tudni, hogy kaptak-e valamit. Az pedig jó esetben is csak hosszú évek múlva derül ki, hogy ért-e valamit ez a segítség. Az adatok ijesztőek: 2017-ben és 2018-ban 28–28 ezerrel kevesebb 14 éves gyermek ballagott, mint ahányat nyolc évvel korábban beírattak, 2019-ben 35 és fél ezerrel kevesebb; 2020-ban a gimnazisták 15,6 százaléka morzsolódott le (erre az évre Románia kitűzött célja 11,3 százalék volt), 2021-ben átlag 15,3 százalékuk (falun ez az arány rosszabb, 26 százalékos). Ezekkel a számokkal nyilván megint Európa szégyene vagyunk, hiszen az uniós átlag 9,7 százalék, de nagyobb és közelibb baj nekünk a statisztikáknál az, hogy így csak a szegénység termelődik újra.

Van a kormányban akarat arra, hogy ezen a helyzeten változtasson? Nem úgy fest. Pénzt az oktatásra nem adnak, a Tanult Románia program el sem indult (a pedagógusok jelentős része szerint szerencsére, mert egyes rendelkezései csak növelik a szakadékot a városi és vidéki oktatás színvonala között), a pénzhiánnyal küszködő önkormányzatokon pedig leginkább az enyhe tél segít, de ennek is megjön majd a böjtje. Az oktatás hosszú távú elhanyagolásának – mert a korai iskolaelhagyás csak az egyik baj a sok közül – már isszuk is a keserű levét, látszik ez a kormányzás színvonalán is.

Borítókép: botosaneanul.ro