Ma 2024 március 28. Gedeon, Johanna napja van. Holnap Aguszta napja lesz.
Pelét kérdezgettem

Pelét kérdezgettem

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Nem dicsekedni akarok vele, de…

 

Illetve miért ne dicsekednék? Végül is nem mindenki készíthetett reptéri villáminterjút Pelével, a napokban elhunyt brazil futballcsillaggal. Ráadásul akkor, amikor először járt Magyarországon.

Gyorsan hozzáteszem, sosem voltam az a nyomulós, szenzációhajhász újságíró. Ellenkezőleg, mindig távol állt tőlem az a tempó. A paparazzostílust meg egyenesen utálom. Hogy akkor, 1980 nyarán mégis én voltam az első, aki idehaza tollvégre kapta a Fekete Gyöngyszemet, annak banális oka volt – nem tudta az itthoni sportsajtó, hogy Pelé Budapestre jön, méghozzá egy történelmi hátterű, focizós filmforgatásra. Én is csak egy filmgyári ismerősömtől értesültem a dologról. (Persze fenntartással fogadtam a hírt – Pelé Budapesten? –, de hát az öreg Kakuszit még a régi, kaszkadőrös életemből ismertem. Csak nem tesz lóvá…) A sportlapnál, ahol akkor dolgoztam, mindenesetre nem szóltam senkinek. Abból kiindulva, hogy ha igaz a hír, a futballrovat úgyis kint lesz nagy erőkkel a reptéren. Ha meg vaklárma az egész, rajtam ne röhögjenek, hogy még ilyesmivel is át lehet ejteni. (Koppány Gyurit, a fotóst mindenesetre magammal vittem, hátha tényleg jön a Pelé, és akkor milyen klassz lesz egy friss fotó. Kicsit kapacitálni kellett szegényt, elég bizonytalanul méregetett, de aztán kötélnek állt.)

Nem dramatizálom tovább az előzményeket. Idemásolom a másnapi alkotásomat.

„Megjelenésében nincs semmi hivalkodó, ünnepélyes: sötétkék zakót, szürke nadrágot, világoskék inget visel. Amikor fekete diplomatatáskával a kezében föltűnik a repülőtéri forgatagban, az ember tulajdonképpen nézhetné dél-amerikai üzletkötőnek vagy afrikai turistának is. Pedig az alacsony termetű, mosolygós arcú fekete férfi nem más, mint Edson Arantes do Nascimento, vagy ahogyan a világ megismerte: Pelé. Az autogramkérők kívánságát készséggel teljesíti, s első szóra rendelkezésére áll a jegyzetfüzetét szorongató újságírónak is.

– Igaz, hogy futballozni jött Magyarországra?

– Tulajdonképpen igaz. A menekülés a győzelembe című amerikai filmben kaptam egy szerepet, s a rendezői elképzelés szerint játszanom is kell majd.

– Milyen kapcsolatot lát a labdarúgás és a film között?

– Nagyon szoros a kapcsolat. Hiszen a futball, különösen a mai öldöklő mérkőzések is tartogatnak drámai fordulatokat. Ugye nem kell példákat mondanom.

– Pályafutása során mindig a sportszerű labdarúgók között jegyezték, aki a kíméletlen belemenéseknek, durvaságoknak legfeljebb szenvedő alanya volt. Hogyan látja ilyen szemszögből a mai játékot?

– Mint minden a világon, a labdarúgás is bonyolultabb lett az utóbbi években. Ezt úgy értem, hogy rendkívül kiegyenlítődött az élmezőny, fokozódott a rivalizálás, s ebben a gigászi csatában senki sem akar veszíteni, mert a futball az érdekeltek számára egyre inkább kenyérkérdés.

– De azért nyilván ma is vannak nagy egyéniségei a labdarúgásnak...

– Rengetegen, és éppen azért zavarban lennék, ha most azt kérné, nevezzem meg, ki a legjobb.

– És a régebbiek közül?

– Látja, ez már sokkal könnyebb. Jasin, Puskás, Bobby Moore, Cruyff, Beckenbauer és még néhányan éveken keresztül meghatározói voltak az élvonalnak.

– Említette Puskás nevét. Mennyit tud a magyar futballról?

– Nagy tisztelője voltam az ötvenes évek magyar csapatának, hiszen már akkor, gyerekfejjel éltem-haltam a fociért, s apám, aki szintén labdarúgó volt, sokat mesélt a híres magyar iskoláról.

– Talán visszaemlékezik még az 1966-os angliai világbajnokságra is. Igaz, ön nem játszott azon a 3-1-re végződött magyar–brazil mérkőzésen…

 – Azon a találkozón kiemelkedően futballoztak a magyarok. Azt hiszem, akkor, azzal a játékkal bárkit legyőztek volna a világon. Nekem elsősorban Albert játéka tetszett.

– Ma melyik válogatottat tartja a világ legjobbjának?

– Ez is nehéz kérdés. Talán az argentinokat és a nyugatnémeteket helyezném a többiek elé, ők egészen más fölfogásban futballoznak, mint a többiek. Ennek az a lényege, hogy nem álltak rá egyetlen harcmodorra, stílusra sem, viszont mindegyikből tudnak egy keveset, s ezt jó érzékkel, ellenfelenként váltva alkalmazzák.

– Pályafutásának legvégén az egyesült államokbeli Cosmosban játszott. Elképzelhetőnek tartja, hogy valaha Észak-Amerikában is olyan népszerű lesz ez a sportág, mint, mondjuk, Európában?

– Ez nagyon könnyen megtörténhet. Már az is sokat mond, hogy néhány év alatt mennyire megnőtt a mérkőzések nézőszáma.

– Huszonegy éves, reflektorfényben töltött pályafutás után nem gondolt arra, hogy akadt valami az életében, amiről, talán éppen a futball miatt, lemaradt?

– Nem, nincs hiányérzetem! Barátokat szereztem, élményekkel lettem gazdagabb, s ha voltak nehezebb pillanataim is, megérte. Boldog ember vagyok.

Mosolyog, aláírja az elé­ nyújtott papírlapokat, s csak akkor áll föl, amikor már végképp megbizonyosodott arról, nincs több kérdés. Egymás mellett megyünk végig a kijárat felé. Nem tart távolságot. Még a kocsiba is úgy száll be, mint más. Mint te vagy én.”                                                                           *

Pelé akkor volt negyven. Most már örök.

Pilhál György - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Autómánia (61) Tv fotel (65) Rejtőzködő magyarország (168) Nagyvilág (1309) Életmód (1) Belföld (10) Történelem (17) Mondom a magamét (7501) Mozi világ (440) Sport (729) Mozaik (83) Kultúra (6) Nézőpont (1) Alámerült atlantiszom (142) Tereb (146) Egészség (50) Titkok és talányok (12) Gasztronómia (539) Heti lámpás (310) Politika (1582) Vetítő (30) Irodalmi kávéház (537) Emberi kapcsolatok (36) Gazdaság (702) Jobbegyenes (2778) Szépségápolás (15) Flag gondolja (36)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>