Az SaS sodródása
Érdekes dolgok történnek mostanában a szlovák belpolitikában. Az SaS elnöke, Richard Sulík még a múlt héten jelentette be, hogy a kormány leváltását szorgalmazzák. Vajon mi zajlik a szlovák liberálisok háza táján? Végleg bejelentkeztek az ellenzéki oldalra, vagy ez csak egy taktika az SaS részéről?
Az SaS régóta válságban van. Ezt a közvélemény-kutatások is alátámasztják. A támogatottságuk akkor kezdett el rohamosan csökkeni, amikor kiléptek a kormányból. Jól mondta ezt Juraj Hrabko politikai kommentátor is, aki szerint az SaS nagyon elszámolta magát azzal, hogy a kormányból kilépett. Sulíkék ugyanis azt hitték, ha ellenzékbe vonulnak, akkor megtartják a szavazóikat, és újra tudnak építkezni. Úgy néz ki, hogy a fordítottja következik be, hiszen a párt sodródik.
Az SaS légüres térbe került: konstruktív ellenzékként definiálták magukat, mondván ők teljesen más helyzetben lesznek, mint a többi ellenzéki párt, a kormány „jó” javaslatait pedig megszavazzák. Eddig tartott volna ez az állapot? Az egyetlen megoldás a kormány megbuktatása?
Ha az SaS abban reménykedik, hogy a választói díjazzák majd ezt a lépésüket, akkor nagyon tévednek.
Az SaS ugyanis későn reagált az eseményekre. Lehetett volna ezt sokkal elegánsabban is, például úgy, hogy az OĽaNO belső vitáiban a Heger-szárnyat erősítik a Matovič körül csoportosulókkal szemben. Mostanra nemcsak Matovič, de Hegertől kezdve az egész kormány az SaS-t okolja, amiért a személyes konfliktusok miatt cserben hagyták a koalíciót egy ilyen válságos időszakban. Hiába fogalmazott meg Sulík olyan kijelentéseket, hogy ez a koalíció már rég elveszítette a harcot a maffiaállammal szemben, és a kormánynak már gyakorlatilag nincs létjogosultsága, az SaS fontos szövetségeseket veszített el.
Gyakorlatilag a Hlas és a Smer táborához sodródtak, és ez akkor is igaz, ha nincs közöttük szorosabb együttműködés.
Merthogy a Hlas és a Smer sem partnerként tekint az SaS-re. Ők annak örülnek, hogy a jobboldal tovább gyengült. Az SaS szavazói pedig ezt csalódottan figyelik, és bennük is felmerül az a kérdés, hogy eddigi pártjuk legközelebb is megérdemli-e a bizalmukat? Az alternatíva pedig nagyon is láttatja magát, hiszen a parlamenten kívüli PS támogatottsága folyamatosan nő, így a bizonytalan és csalódott liberális választók nem fognak hezitálni. Ugyan a két párt főleg gazdasági témákban különbözik egymástól, de ez a szlovák liberális szavazóbázison belül nem jelent nagy különbséget.
Az SaS a szavazók számára elhasználódott párttá vált, így kényelmes pozícióban vannak a progresszívek.
Sulíkék valóban nehéz helyzetbe kerültek, hiszen újra vonzóvá kell tenniük a pártot. Ráadásul a rémálom akkor következik be a számukra, ha Dzurinda zászlót bont, és megalakítja új pártját. Ha ez bekövetkezik, akkor a jobboldal még inkább megosztott lesz, és az még kitartó szavazói is elpártolhatnak.
Ebben a helyzetben Sulíkék számára az jelentheti a kiutat, ha nyitnak a konzervatív jobboldali tábor felé, és egyfajta konzervatív-liberális alakulattá formálódnak át.
Persze ez mind csak feltételezés, és még rengeteg dolog történhet, de nem árt, ha Sulíkék ezzel a lehetőséggel is számolnak, mert különben végleg elbúcsúzhatnak a parlamenttől.
